Evangélikus Naptár, 1983

Bottá István: Az írott szóért

zi András is közölt énekeket ugyanott megjelent kátéiban. Az első igazi templomi énekeskönyv, amely a mai napig forrása és meghatározója mind az evangélikus, mind a református énekeskönyveknek, Huszár Gál 1560-ban Magyaróváron kezdett, elüldözése után Kassán folytatott, majd ottani fogságából szabadulva Debrecenben befejezett kottás énekeskönyve. Ez bővítve és ,,Graduál”-lá alakítva, vagyis istentiszteleti rendekkel egybekapcsolva jelent meg 1574-ben Komjátiban. Ezt nyomtatta ki újra Bornemissza Péter 1582-ben, még két „rendben” hozzácsatolva a „prédikáció gyanánt” szolgáló énekeket, és a „bibliai históriák” versben való feldolgozását.

A reformok iránti vágy olyan egyetemes volt, hogy az erre törekvőket gyakran nem lehet egyik táborba sem besorolni ellentmondás nélkül. Bizonyos azonban, hogy tevékenységükkel egymást segítették, mint a humanista Erasmus Biblia kiadása a reformátor Luther Biblia-fordítását. Az Újtestamentum anyanyelvi kiadása még a római egyház reformokra fogékony tagjának is célkitűzése volt. Ezért jelentette meg 1536-ban Bécsben Pesti Gábor magyarul a négy evangéliumot, a humanista Sylvester János pedig 1541-ben Sárvárott a teljes Újtestamentumot. A lutheri reformátorok kezdettől fogva azon fáradoztak, hogy a Bibliát a nép kezébe adják. Székely István 1548-ban Krakkóban megjelentette a „Zsoltárok könyvé”-t, jelezve, hogy rövid időn belül a teljes Bibliát is ki tudná adni. Erre azonban nyilván anyagi és politikai okokból nem került sor. Tolnán Eszéki Imre és Tövisi Mátyás lefordították az ótestamentomi „Jézus Sirach könyvé”-!, s az akkor igen kedvelt, de a kánonból később kimaradt könyvet megküldték a teljes Biblia kiadását tervező Heltai Gáspárnak Kolozsvárra. 1551-ben meg is jelent Mózes öt könyve, a próféták, Salamon könyvei, a Zsoltárok, s 1561-1562-ben két kiadásban az Újtestamentum. Bornemissza Péter 1580-ban a felsőmagyarországi főkapitány engedélyét kéri, hogy Sáros megyében kinyomtathassa a teljes Bibliát, de erdélyi kiadás lehetősége felől is tájékozódik. Terve bizonyára a már említett okok miatt nem valósulhatott meg. A teljes Biblia csak tíz év múlva jelent meg. Károlyi Gáspár munkatársaival, az addigi evangélikus és református munkák felhasználásával Vizsolyban nyomtatta ki, főúri támogatók segítségével, Bornemissza Péter nyomdászával, Mants- kovit Bálinttal. A Habsburg főhercegi tilalmat is ki kellett játszaniok, s állandóan készenlétben kellett lenniök, hogy erőszakos beavatkozás esetén Lengyelországban fejezzék be azt az óriási, s nemcsak a reformációt, hanem a magyar irodalmi nyelvet is meghatározó munkát, amely az evangélikus és református egyház közös, drága kincsévé lett.

A szegények számára megvásárolhatatlanul drága teljes Biblia mellett az igehirdetést szolgálták a perikópás könyvek, amelyek a prédikáció alapigéiül rendelt szentírási szakaszokat tartalmazták, gyakran igehirdetési vázlattal és imádsággal. Heltai Gáspáré Kolozsváron 1550-től kezdve, még halála után is megjelent. Huszár Gál 1572-1574 között Komjátiban, Bornemissza Péter 1581-ben Detrekőn adott ki perikópás könyvet, Vizsolyban pedig a teljes Bibliával egyidőben jelent meg evangélikus perikópás könyv. Monyorókeréken 1589-ben, a többségben németajkú Bártfán és Szebenben 1577 és 1597 között adtak ki magyar evangélikusok számára perikópás könyvet.

Az előzőekben láthattuk, hogy kezdetben lengyel nyomdákban jelentek meg reformátoraink művei. Az iskolák szaporodása, s a tanultság teijedése támasztott igény megteremtették az alapját hazai nyomdák állításának. így a Magyarországon megindult, de elhalt nyomdászat a reformáció hatására több mint fél évszázaddal később újjáéledt.

E rövid tanulmányban csak néhány személyt és művet tudtam felidézni, de igyekeztem a máig irányt mutatókra egy futó pillantást vetni. Szolgálatukkal, áldozatukkal.

122