Evangélikus Naptár, 1983
Laborczi Zoltán: Imádjuk és hálaadással dicsőítsük
jót és ezzel bőven szolgálunk másoknak is. Ebben a szolgálatban nagyon meg kell újulnunk mindahányunknak. A valódi bizalom próbaköve, ha akkor is megbékülünk akaratával, amikor nem szívünk szerint ad és cselekszik. Gyermekei bizalmát mindig igazolja a maga idejében. Óráját azonban nem igazítja soha a mienkhez. A bizalom tudja, vallja, hogy Ő nem szégyenül meg, de a Benne bízókat sem hagyja megszégyenülni. A „mindennél jobban”-t ebben a dolgunkban se feledjük el egy pillanatra sem. Akkor különösen ne, amikor az ördög két kézzel igyekszik befeketíteni Istenünket. Azért is, hogy összetévesszük ővele. Szívesen duruzsolja fülünkbe az olyan megoldásokat, amelyekből kimarad, vagy ellenkeznek akaratával. Boldog az ördög, ha a bizalmunk hajótörést szenved. Tudatosan éljük azért, hogy Isten számít bizalmunkra. Alaposan rászolgált erre. Minél előbb veijen tanyát szíveinkben a parancsolat riasztó követelése helyett féltő szeretete. Ebből sarjad a felszabadító bizalom! Szabó Gyula Imádjuk és hálaadással dicsőítsük A 2. parancsolat Egyik megrendítően szép versében így vall a költő: „Számban nevednek jó íze van ... Istenem ..(Ady: Köszönöm ...) Ez a vers is azért születhetett meg, mert Isten ,,bemutatkozott nekünk”. Nemcsak nevét mondta meg, hanem lénye titkát is feltárta előttünk. Személyes kapcsolatba lépett velünk, hogy ne legyünk többé egymás számára idegenek. Az egész Szentírás erről a nagy csodáról tanúskodik. Mérhetetlen nagy kiváltság ez a számunkra. Nemcsak Isten létezéséről tudhatunk, hanem személyes kapcsolatba is lehetünk Vele. Bárcsak mi, Isten mai népe kellőképpen tudnánk örülni ennek s a mi szánkban is , jó íze” lenne nevének. Ennek nemcsak örülnünk lehet, hanem erre a személyes jóviszonyra a magunk részéről nagyon kell vigyáznunk. Minden személyes kapcsolatot sokféle veszély fenyeget. Sokkal inkább igy van ez Istennel való kapcsolatunkat illetően. Persze ezt a kapcsolatot mindig csak mi veszélyeztetjük. Itt nem érvényes a szólásmondás: Kettőn áll a vásár. Az Ő részéről soha sincs baj. Ő mindig hű marad! Magunkra kell vigyáznunk, hogy mi ne rontsuk el. Ez a felelősségünk és feladatunk. Mire kell vigyáznunk? Legelőször is arra, hogy ne akarjuk uralni az Istent. Ő azzal, hogy szeretettel vállalta a velünk való közösséget, nem szolgáltatta ki magát nekünk. Szeretetét tehát önző módon nem használhatom ki a magam javára, még kevésbé mások kárára. Minden idők hivő emberét fenyegeti a veszély, hogy megpróbálja - „kegyes mesterkedésekkel” - Istent a maga szolgálatába állítani. Vizsgáljuk csak meg, hogy ún. vallásos gondolkodásunkat, belőle fakadó magatartásunkat, - el egészen nemcsak a templomban, hanem belső szobánkban elmondott imádságainkig - mennyire jellemzi ez az igyekezet. Isten azonban (/risten akar maradni velünk vállalt szeretet kapcsolatában is. 28
