Evangélikus Naptár, 1968
TÚRMEZEI ERZSÉBET VERSEI: Amíg lehet! - H. Németh István: Mihály püspök elköltözik
Jön az öregasszony kézen fogja a kislányt. Megilletődve közeledik, mert látta a keresztáldást. — Ügy, úgy — mondja — Pápa felé is áldjon Tisztelendő Atyám, hogy az Űr mentse meg őket most is a rablóktól s hazamehessünk. Bólogat az aeg prédikátor, ráiuk néz és megjön a hangja. — Jula lányom, te is kicsi Juló, hallgassátok meg áldásomat. Az öregasszony arccal Pápa felé fordul és várja az áldást. De az öreg pap keletnek fordul, reszkető kézzel rajzolja a kereszt jelét a levegőbe. A hangja is remeg. — Áldjon meg az Űr Téged Sárospatak, ahol megismerhettem az Űr világosságát és legelébb szolgálhattam az anyaszentegyház újulását. Áldjon meg az Űr haló porodban jó testvérem, Kopácsi István, akivel együtt váltam meg a pápás egyház reguláitól és virágzó latin oskolát teremthettünk a megüresedett kolostorban. Virágozzék Patak az evangélium dicsőségére! — Áldassál jó patrónusom Perényi Péter, vélem együtt Luther tisztelője, akit koholt vádakkal börtönbe vetettek, de hitedben mindhalálig hű maradtál. És áldjon meg az Űr téged Méliusz Juhász Péter, jeles prédikátora a kálvinistáknak, aki engem többször megpirongattál a pápás egyházzal való közös templomhasználat és az oltár, gyertya, ostya miatt Tolnán és itt is, Pápai ekklézsinánkban. A hagyományok megtartásában különbözünk néha, de az egy Ige szolgálata mindenütt áldott legyen! Elhallgat, levegő után kapkod. Az öregasszony ijedten figyeli, közelítene, de Mihály pap visszainti. Egy korty borral erősíti magát és lassan lecsillapodik. Arcát mosoly színesíti, áldó két keze délnek fordul. — Áldjon meg Téged az Űr, szolgálatom leggazdagabb termőföldje TOLNA-BÁRÁNYA, törökdúlta országunkban a lutheri reformációnak egykori első zsenge püspöksége. Köszönöm Istennek, hogy szuperintendensetek lehettem. Áldott légy Uram, hogy gyarló szolgálatomat 120 gyülekezet születésével jutalmaztad. Áldjon meg az Űr drávántúli Laskó, ahol majdnem mártírja lehettem az evangélium hirdetésének! Áldott légy te kemény harcok színtere. A ráncos vén arc már könnyektől harmatos. — Áldjon meg az Űr, drága Tolnám, nyolc éven át szívemhez nőtt népes evangéliumi iskolavárosom. Titeket is áldjon az Űr, jókedvű színjátszó diákjaim, akik harcos drámák megírására serkentettetek. Énekeimet harsogó gyülekezetek, énekeljétek az Űr dicséretét! Emléketek áldott legyen ugartörő szolgatársak, néhány elődöm: Tövisi, Eszéki, Siklósi és sok-sok utódom. És te is áldott légy Szegedi Kiss István, kedves tanítványom, majd később szuperintendens társam. Ugyan tövis lettél utóbb életemben, mert a reformáció másik hitvallásába terelted át ellenemben ottani gyülekezeteinket. De az öreg ember szívében már nincs keserűség, áldottak legyetek reformációnk gyülekezetei! Kiszárad a torka, aprót húz a kupából. — És meeá'dalak Dombi Péter, tolnai rektor testvérem, hogy végső napjaimat megörvendeztetted hívásoddal, házad oldalmát felajánlva. Neked hagyományoztam pecsétemet, amelyet középen Krisztus feszületé ékesít. Á dór léev szuperintendens testvérem, jó Bornemisza Péter, Ágostai Hitvallásomban gyakorta megerősítőm. Áldott légy soproni lutherána Ekklézsiánk, aki elfogadtál volna öreg koromban papodnak! Ránéz az öregasszonyra. Az kötényébe rejti már arcát és sírva hallgatja ezt a különös testámentom-áldást. Percekig csend van. Aztán az asszony felemeli arcát a kötényből és aggódva odalép a lehunyt szemű prédikátorhoz. Mire megszólal az agg. — Térdelj le, Jula. Most áldom meg Pápát. 8 Evangélikus Naptár 113
