Evangélikus Naptár, 1968
A reverzális-kérdés 100 évvel ezelőtt
A reverzális-kérdés ICO évvel ezelőtt A magyar protestantizmusnak évszázadokon át kell küzdenie a római katolikus egyház hatalmi törekvésével. Az erőszakos hódításnak egyik jelentős és súlyos eszköze a vegyesházasságból származó gyermekek vallására vonatkozó intézkedések, valamint római katolikusoknak a protestáns vallásra való áttérésének akadályozása voltak. E téren jelent rendkívül figyelemre méltó határkövet a magyar országgyűlés által 100 éve megalkotott 1868. évi 53. törvénycikk. A törvénycikk értékelését csak úgy végezhetjük el helyesen, ha teljes történelmi összefüggésében tekintjük meg. Visszaemlékezésünk így alkalmat nyújt arra, hogy a megelőző és az utána következő küzdelem megvilágításában ne csak a száz éve hozott törvény jelentőségét, hanem az egész fájdalmas történelmi kérdést lemérjük. 1563-ban a tridenti zsinat kimondta — először a római egyház történelmében —, hogy érvényes házasságot csak katolikus pap előtt lehet kötni. A záradék szerint e határozat minden egyházközségben csak kihirdetése után lép hatályba. Miután protestáns egyházközségekben a tridenti zsinati határozatot nem hirdették ki, a protestáns lelkészek előtt kötött házasságot érvényesnek és „szentség” jellegével bírónak tekintette a katolikus egyház. A protestáns pap előtt kötött vegyesházasságokra is alkalmazták ezt a következményt, azon az alapon, hogy a protestáns fél mentessége átszáll a vele házasságot kötő katolikus hívőre. Ezt a 18. század közepén XIV. Benedek pápa, kora egyik legkiválóbb katolikus egyházjogi tudósa állapította meg. É jogi álláspont ellenére, a gyakorlatban igyekeztek a katolikus papok a vegyesházasságoknál a protestáns fél áttérítésére és az összes gyermek katolikus neveltetésének biztosítására. Mégis nagyon lényeges az említett egyház^ogi helyzet szemrevételezése, mert mutatja, hogy a későbbi és mai római egyházjogi álláspont nagyon újkeletű; kétszáz évvel ezelőtt még nem létezett. Magyarországon a királyi hatalom azonban belenyúlt már korábban a kérdésbe: III. Károly 1731-ben elrendelte, hogy a vegyesházasságokat katolikus pap előtt kell kötni. Mária Terézia kimondta, hogy a lelkészek szerezzenek a nem katolikus féltől reverzálist, azaz kötelező nyilatkozatot arra nézve, hogy a házaspár összes születendő gyermekét a római katolikus vallásban nevelteti. Később, 1768-ban pedig már azt is elrendelte, hogy ameny- nyiben a nem katolikus fél ilyen reverzálist nem ad, a katolikus pap a jegyesek egybekelését tagadja meg. A sérelmes helyzetet II. József türelmi rendelete nyomán az 1790—91. évben törvénycikk enyhítette. Eszerint ugyan a vegyesházasságokat továbbra is csak katolikus pap előtt lehet megkötni, de azok elé a pap semmiféle ürügy alatt nem gördíthet akadályt. Ha az apa katolikus, valamennyi gyermeke, tehát a lányok is a katolikus vallást követik az anya protestáns hite ellenére. Viszont ha az apa evangélikus, csak a fiúgyermekek lehetnek evangélikusok. Ezt a jogi helyzetet nem tudta elfogadni a hazai katolikus főpapság, noha a törvény a protestánsok kárára még mindig egyenlőtlen mértékkel mért. A 19. század első felében a római katolikus püspökök, majd az esztergomi érsek olyan utasításokat adtak a papoknak, amelyek ellensúlyozták a türelmi 97 7 Evangélikus Naptár
