Evangélikus Naptár, 1968
Évfordulók
er A tordai országgyűlés (Megemlékezés a 400. évfordulón) Az Aranyos folyó festői partján, ahol a Mezőség a Gyulai havasokba torkollik, ott áll őrt Erdély egyik legrégibb városának, Tordának a vár- temploma. A város kövei is sokat tudnának beszélni az ősi római település küzdelmes múltjáról, s a mai turisták beszámolóját is érdeklődve hallgatnánk e rohamosan fejlődő városról. Ebben az évben azonban figyelmünket más irányítja Tordára. A középkori vártemplom és az egykori fejedelmi palota érdekes egyháztörténeti évfordulóról beszél. Négyszáz éve, 1568 januárjában Európában először itt mondta ki országgyűlés a keresztyén felekezetek szabad vallásgyakorlatát. Nézzünk most utána ennek az eseménynek, és próbáljuk megismerni annak igazi hátterét. Fél évszázaddal a reformáció megindulása után egy vallásilag rendkívül mozgalmas, sőt szenvedélyes korszak tanúi lehetünk Európában. Luther az egész társadalom kezébe adta a bibliát, s az szomjasan itta annak minden szavát, mint kiszikkadt föld a májusi esőt. A fokozott érdeklődés — mint mindenütt — hazánkban is sok új kérdést vetett fel az emberek lelkében. A szentírásnak, az egyes igehelyeknek, az egyház mivoltának és általában a keresztyén életnek helyes értelmezése a római tekintélyelv rabságából felszabadult hívők egyik központi témája lett. Különösen Krisztus személyének a titka és váltságművének, valamint a keresztségnek és úrvacsorának a kérdései szították fel hazánkban a szenvedélyes harcokat. Aszerint, hogy hol, melyik reformátor tekintélye érvényesült, alakították ki — sokszor gyorsan változó — nézeteiket egyesek és közösségek. Így tárul elénk a 16. század derekán a reformáció táborának az a tarka képe, amelyet a wittenbergi irányt követők mellett a helvét irányú „szakramentáriusok”, majd az őket messze túlhaladó, híveiket újrakeresztelő „anabaptisták”, s végül a Szentháromságot és Krisztus istenségét tagadó „antitrinitáriusok” egymással küzdő csoport:ainak szenvedélyes szellemi párbaja jellemez. A tordai országgyűlés nevezetes eseményére ennek az utóbbi irányzatnak — az akkoriban áriusi tanoknak is nevezett, a mai ismert nevén unitárius vallásnak — a rohamos erdélyi térhódítása szolgáltatott okot. Érdekes megfigyelnünk, hogy a királyi országrészben a tiszamelléki helvét egyházak vezetői, élükön Károli Gáspárral, ugyanarra a napra, 1568 Vízkereszt ünnepére hívták egybe a zsinatot Szikszóra, Egri Lukács „eretnek tanainak” kárhoztatására, mint amelyiken a tordai országgyűlést hívta egybe János Zsigmond erdélyi fejedelem, ugyanezen tételeknek szabad hirdetésének biztosítására és Dávid Ferenc szentháromságtagadó irányzatának erősítésére. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a hasonló felfogást valló Servet Mihály genfi megégetése a szabadgondolkodó keresztyének nagy csoport79
