Evangélikus Naptár, 1968
Magassy Sándor: A gyermekáldás
egészen elszürkülnie a hétköznapok pora alatt. Az idő vasfoga nem emésztheti meg a házasságot, ha igazán nemesfémből való. A házastársaknak mindvégig vonzónak, érdekesnek, — nélkülözhetetlennek kell lenni egymás számára. Ez roppant feladat, a legnagyobb az életben. De a jutalma is nagy: az élet boldogsága. S ennek a kulcsa egymás számára mindig a másik kezében is van. A házasság világi dolog, tanította Luther. Ez azt jelenti, hogy megkötése a világi hatóságok elé tartozik. A polgári házasságkötés, az anya- könyvezető előtt, az evangélikus ember számára magától értődő. A hívő ember számára azonban az is magától értődő, hogy életének ezt a döntő lépését Isten színe elé viszi, az ő áldását kéri s öröméből részt kér könyörgésével, éneklésével a keresztyén gyülekezet is. Ezért magától értődő a hívő ember számára házasságának egyházi megáldása is. Persze nem ez teszi azt magában keresztyén házasságé, hanem a hit, az Isten színe előtt való, akaratát kereső, benne bízó, szeretetben egymásért leélt élet. A Biblia első lapján olvashatjuk a világ és az ember teremtésének történetét. Az ismerős történet akkor válik izgalmassá, amikor — újra kezdődik a következő lapon. Pedig a Biblia nem bőbeszédű. Oka van arra, hogy emberlétünk kezdetét kétszer mondja el. Két, egymást kiegészítő üzenetet hirdet számunkra. Az egyik ez: „a férfi és nő kapcsolata arra való, hogy sokasodjék”. A másik pedig ez: „a férfi és a nő kapcsolata arra való, hogy egyik se maradjon egyedül”. Mint ahogy a mérleg két serpenyőjébe tett egyenlő súly biztosítja a serpenyők helyes állását, úgy biztosítja a teremtő Isten „két szava” a férfi és nő közösen megtett életút;,án az egyensúlyt, a harmonikus boldogságot. Régi időktől napjainkig könnyen kimutatható, hogy ahol a házasságban egyensúlyi zavarok léptek fel, ott igen gyakran reménytelenül elhatalmasodtak a kínzó kérdések. Elgondolkoztató, hogy statisztikai adatok szerint a válások arányszáma a gyermektelen, vagy egy-gyermekes házasságokat tekintve a legnagyobb. Természetesen igaz, hogy a gyermek magában- véve még nem biztosítja a házasság boldogságát és tartósságát. Végtelenül sivár az a házasság, ahol a férfit és a nőt csak a gyermekek kapcsolják egymáshoz és tartják együtt. De az is igaz, hogy a gyermek, mint a házastársakat összetartó kapocs, nagyobbrészt a letűnő régi társadalmiszociális berendezkedés talaján jelentkezik. Ott, ahol rendszerint csak az egyik házasfél (a férj) rendelkezik önálló keresettel, s lesz „családfenntartó”, míg a másik házasfél (a feleség) az „eltartottak” kategóriájába tartozik, s ez sokszor egészen kiszolgáltatott helyzetbe sodorja. Ahol azonban a társadalmi változások következtében ez a függés megszűnt, ott a válások és a gyermekek számának (vagy éppen a gyermektelenségnek!) összehasonlító vizsgálata alapján feltárul az a mélyebben meglévő összefüggés, hogy a gyermekáldástól való tudatos elzárkózás törvényszerűen lazítja a házasfelek kapcsolatát. Ez a törvényszerűség előbb-utóbb az esetek nagy többségében jelentkezik. A válások elszomorítóan nagy számából a józan értelemnek arra a felismerésre kell eljutnia, hogy a gyermek megszületése nemcsak annyit Dr. Groó Gyula A gyermekáldás 23
