Evangélikus Naptár, 1968

Halász Béla: MEGJÖTT A JÓSKA!

A máskor csendes kis hajlék most hangos szóváltástól visszhangzott. Igaz ugyan, hogy csak Bognár Áron hangoskodott és Ágnes, bár határozottan, de szelíden felelt édesapjának, de minél állhatatosabban ragaszkodott a lány a maga felfogásához, annál indulatosabb lett az apja.

— Majd megmutatom én, ki az úr a háznál — hangoskodott az apja.

— Eddig az Űr Jézus volt, mert békességben éltünk — felelte csendesen a lány. — Most meg a Sátán uralkodik felettünk, mert mindennapos a békétlenség.

— Igen — herkent fel az apja —, mert te makacs fejjel elszalasztod a szerencsédet.

— Nem szerencse az, édesapám — védekezett a leány —, ha olyanhoz

kell férjhez mennem, akit nem szeretek... ,

— Majd megszereted, gyün az magától — háborgott tovább az apja.

— De azért se tehetem, mert másnak ígértem magamat — folytatta Ágnes.

— Könnyelmű ígéret miatt nem dobhatod el a szerencsédet — felelte Bognár Áron —, meg aztán ha megjönne is az a Jóska — pedig dehogy is jön meg —, mit csinálsz azzal a koldustarisznyával, annak sincs semmije, neked is alig van, mehettek ketten világ csúfjára koldulni.

A lány ráemelte könnyektől égő tekintetét édesapjára, aztán így válaszolt: — Akit én tiszta szívből szeretek, az nem szegény ember. Igaz, nem bővelkedik földi javakban, de van becsületes szíve, dolgos két keze és ha hűségesen kitartunk egymás mellett, boldog életet teremthetünk magunknak.

— De mikor úriasszony lehetnél, amikor minden kívánságodat teljesítenék, tisztára bolond vagy, hogy még mindig azt a Tóth gyereket forgatod fejedben. — Rég elporladt az valamelyik csatatéren, különben hírt adott volna már magáról.

— Én tudom, én érzem, hogy MEGJÖN A JÓSKA — lelkesedett a lány, hiszen minden nap imádkozom érte és tudom, hogy Isten meghallgatja imádságomat.

Erre aztán végképpen dühös lett Bognár Áron.

— Látszik, hogy lány vagy, azért beszélsz ilyen kelekótyán — mikor mi tizenhatban a fronton voltunk és rohamra kellett menni, voltak közöttünk, akik letérdeltek és imádkoztak, a golyó azonban nem nézte, melyik imádkozik, azokat is leteperte.

Az*utolsó szavakra már Rézi néni is odaért és Bognár Áront azzal bíz- tatgatta, nem kell törődni a makacs lánnyal, hanem szólni kellene a papnak, beszéljen Ágnes fejivei, elvégre az ő dolga, hogy megmagyarázza a lánynak a negyedik parancsolatot, ha már a hittan órákon nem tudta fejébe rágni a szülők iránti engedelmességet.

így kerültem bele ebbe a históriába. Felkeresett Bognár Áron, arra kért, igyekezzek jobb belátásra késztetni a lányát.

Nem szerettem házassági ügyekbe beleavatkozni, annyit mégis megígértem, hogy majd beszélek a lánnyal. A következő vasárnapon megjelent nálam Ágnes. Tiszta és nyugodt volt a tekintete, amikor előadta védekezését.

— Tisztelendő uram! Én megfogadtam a Jóistennek, hogy hű maradok halálom órájáig Jóskához és én ezt a fogadásomat meg is tartom. Tudom azt is, hogy Jóska is ilyen hűséggel van hozzám.

— De hiszen a Jóska már meg is halhatott — próbáltam ellentmondani.

A lány arca csupa tűz és láng lett, szemei kimondhatatlan hitet és bizodalmát sugároztak.

— NEM! NEM HALT MEG A JÓSKA! Az én szívem éjjel-nappal érzi,

118