Evangélikus Naptár, 1967
Rédey Pál: Tessedik Sámuel (1742-1820)
TESSEDIK SAMUEL (1742-1820) Az évekig elhúzódó hatalmas pestis járvány idején született, 22o éve Aibertin. A 18—19. szd. rendkívül bonyolult, változatos történetébe kapcsolódott bele. Fogaskerék volt, és azt a gépezetet hajtotta, amely 1848-ban érte el a legnagyobb sebességet társadalmi, gazaasagi vonatkozásban. Hosszú élete alatt hatalmasat fordult a világ. Átélte Mária Terézia és II. József korát. A francia forradalom, majd a napóleoni háborúk alatt Szarvason akácfákat telepített, lucernát honosított és jutott életéből a szentszövetség utáni abszolutizmusra is. Kortársai, a nagy francia felvilágosodás képviselői, Európa „megváltására” vállalkoztak, Montesquieu, Voltaire, Rousseau Párizsban gyújtották meg az ész-kanócát, Tessedik a magyar Alföld sötétségébe vitt világosságot. A részletek megvalósítója volt abban a korban, amikor az általános igazság eszméjét már ízlelgették Európa-, sőt Amerika szerte. Külön büszkeségünk, hogy evangélikus lelkész volt és ezzel példát mutatott arra, hogy a kritikus korban miképp állja meg evangélikus lelkész a helyét. Nehéz idők gyermeke. S ez a megállapításunk minden vonatkozásban igaz. A nemzetközi életet az abszolutizmust váltó felvilágosodás, a türelmesebb, az egymást megértőbb, egymást emberszámba vevő eszmék feszegették, amelynek viharos csattanója a nagy francia forradalom volt, míg a hazai életet a Rákóczi-forradalom után ért elnyomás és a csigalassúságú előrehaladás jellemezte. Ezt az országot, amelyet kifosztott, kiirtott a török, kiszipolyozott a német, sújtott az elmaradottság, úgy látszott soha nem lehet „európai szintre” emelni. Nem sokkal Tessedik születése előtt még pl. négy esztendeig húzódó bo- szorkánypör volt Szegeden (1725— 28). 1744-től a Türelmi Rendeletig 86 protestáns temlomot vesznek el. Külön rendelettel kell szabályozni a koldus ügyet (1775), miután már közveszélyes állapotot teremtenek hatalmas létszámukkal és jellemző az indoklás: „a hazában azt lehet mondani, mimen tele van koldussal”. De még csak akkor kezdenek arra gondolni; hogy munkát, megélhetést és nevelést kellene a koldusok számára biztosítani. Az igazságszolgáltatásban pedig még divatos a középkori szokás, hogy a homlokra, vagy arcra sütött bélyegekkel kellett az elítélteknek járniuk. Végnélkül sorolhatnánk az elmaradottság elképesztő jeleit. Rendeletek jelentek ugyan meg arról, hogy javítani kellene a közállapotokon, árvaházakat, aggok menhelyét állítsanak fel községek, 7 Evangélikus Naptár 97
