Evangélikus Naptár, 1967
Pusztay László: A szünet nélküli reformáció
A szünet nélküli reformáció Az egyházon belül is legtöbben csak úgy emlegetik a reformációt, mint a régmúlt, a XVI. század nagy mozgalmát, mely alapjaiban rendítette meg és vonta hatása alá az egész akkori világot és amelyet az egyházi állapotok megromlása, az eredeti alapelvektől való eltávolodás és különösen a középkor vége felé az egyház nagymérték"• elvilágiasodása tett szükségessé és váltott ki. Luther és munkatársai sok belső tusakodás és kemény külső .harcok közepette váltak reformátorokká. Ezekben a küzdelmekben elvetették az egyház életéből mindazt, aminek Isten igéje alapján nem volt létjogosultsága. És a küzdelem egv-eoy szakaszát szinte — mai kifejezéssel élve — záróközleményekkel is p1látták, mely iratok, mint későbbi hitvallások, világosan kifejezték az akkori vitás kérdésekben hitbeli álláspontjukat. Sokan felületesen és ezért helytelenül úgy gondol iák, hogy a reformátorok minden problémát megoldottak, minden vitás kérdésre feleletet adtak. Megtisztították az egyház hitét és visszaállították annak helyes életrendjét. Eredményeiket pedig örökségül hányták az utókorra. Az utódoknak egyszerűen vissza kell menni eligazításért a reformáció korába. Az bizonyos, hooy a reformáció történeti folyamat is volt. mert az előzményeivel és minden következményével együtt a század eseménye. De nagy tévedés lenne azt csak a múlt egy befejezett, lezárt folyamatának tartani. A reformáció nem lezárt esemény, hanem örök folyamat, melynek az egyházban sohasem szabad megszakadnia. Tehát amikor a reformációról beszélünk, akkor nem gondolhatunk kizárólag a 450. évvel ezelőtt elkezdődött eseményekre, az akkor elért eredményekre és reformokra, mert tudjuk, hogy az egyháznak ma is szünet nélküli reformációra van szüksége. És ez feladata, egyben adóssága is minden ember felé. Azt is világosan kell látnunk, hooy az egyház reformációja nem emberi meglátások, reformtörekvések következménye, hanem elsősorban a Szentlélek Úristen munkája. Az volt, Luther is annak tartotta és az ma is. Az egyház a világban élő organizmus, a Krisztusban hívők közössége, a szentek gyülekezete. Van benne, ami állandó, ami nem változik, nem szorul reformációra: az ige, a Krisztus evangéliuma és a szentségek. Ezek által jön létre az egyház. Ahogyan az Ágostai Hitvallás VII. cikke tanítja: „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.’’. Ezek a kegyelmi eszközök, melyek nélkül nincs hit és keresztyén élet. Mint Luther vallja a III. hitágazathoz írt magyarázatában: „... saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni..., hanem a Szentlélek hívott el az evangélium által... a.honyan a földön élő egész anyaszentegyházat is hívja, gyűjti, menvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben”. Ar evanaélium minden igaz keresztyén életnek tiszta forrása, amelytől való eltérés vaay elszakadás ma is feltétlen az egyház megromlásához vezet. Innen indult ki az első keresztyének élete is, amely Krisztusba vetett hitével és egymás iránti szeretetével megdöbbentette és elismerésre késztette a pogányo- kat. Az evangélium volt a XVI. században is az a szántóföldbe rejtett kincs, melyet Luther mentalált és az eaész keresztyénséanek felkínált. A Szentlélek az evangélium által munkálja ma is a hitet és tartja meg 41
