Evangélikus Naptár, 1967

Pusztay László: A szünet nélküli reformáció

abban az egyházat. Az egyháznak ezért a legfontosabb feladata, hogy az evangélium tisztán hirdettessék, hogy számunkra az élet kenyere legyen, melyből naponként táplálkozunk. Ebből nem engedhetünk egy jottányit sem, mert ezen áll vagy bukik egyházunk élete, mert az evangélium „Istennek hatalma... minden hívőnek üdvösségére.” Rm 1, 16.

Isten igéjének, az evangéliumnak megbecsülése nem azt jelenti, hogy ahhoz minden tekintetben betű szerint kell ragaszkodnunk. Helytelen bibliai értelmezés lenne az is, ha az első keresztyének tanítását és életét akarnánk utánozni és a mába átültetni. Luther sem akart ilyet csinálni. De az is helytelen, ha minduntalan Lutherra hivatkozunk, mindenben az ő írásait citáljuk igazolásunkra. Az evangélium hirdetése nem az apostolok, vagy Luther Márton igehirdetéseinek megismétlését jelenti. Mert mások a mi viszonyaink. Kell, hogy az egyház az evangéliumot annak a kornak hirdesse, amelyben él. Ma is azokkal a problémákkal kell szembesíteni az evangéliumot, amelyekkel a mai ember találkozik és azok közötti eligazodásra kell belőle irányítást nyerni. És a Szentlélek ma is az evangélium által világosítja meg előttünk Isten akaratát a ma kérdéseinek megértéséhez. Alázatosan hallgatni kell rá és engedelmeskedni kell annak. Az evangélium és a szentségek által akar bennünket napról napra megújult hitű emberekké reformálni.

Az egyházban, mint élő organizmusban a nem változó ige és szentségek mellett találunk olyan tényezőket, amelyek állandóan változnak, növekszenek, elhasználódnak, reformálásra szorulnak, amelyek korhoz és időhöz kötöttek. Az apostoli kor szokásai és rendelkezései nem kötelezhetnek bennünket minden további nélkül. Például vem tartjuk meg az első apostoli konvent határozatát a vérevés tilalmáról. Hasonlóképpen nem lehet számunkra irányadó a XVI. század hitvallási iratainak valamennyi megállapítása pl. a kolostori foaadalmakrói az emberi rendelkezésekről stb. Változhatnak az egyház külső rendiéhez tartozó dolgok, szokások és gyakorlatok is. De az ilyenek is Isten méjének mértéke alá tartoznak. Mert az eayházban mindennek mértéke az ige.

Űj hitvallási iratokat is lehet készíteni, amennyiben az iné alapján új felismerésekre jutunk. Nem azért, hoay p, rémeket kiszorítsák, hanem, hoay kieaészítsék azokat. Mert azok más kérdésekre adtak feleletet, mint amilyenekre a mi korunkban kell útbainazítást adni.

összegezve tehát: az eayháznak szüksége van a szünet nélküli reformációra. Ez pedig nekünk, az enyház taajainak személy szerint annyit jelent: kell, hoay életünk naponkénti mentérés leayen az enyház urához, a Jézus Krisztushoz. Mert „ .. .ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden”. II. Kor 5, 17.

Dr. Pusztay László