Evangélikus Naptár, 1967

Szabó József: Mikszáth Kálmán

állapítja meg a végén, s „lehetek-e én másforma? Én, századom hű gyermeke!” Ezt 1847. január elsején írta, születése napján, amikor szokása szerint mindig eltűnődött a tovatűnt éven, életén s a világon.

Ez a korszerű, sohasem megálló, mindig cselekvő költői alkat a miénk, mai, hozzánk szóló. Nemcsak ünnepi pódiumokról és iskolai padokból szól, hanem a mai ember számára is nagyon szükséges magányunkból, a csendből, az erdőből, a hegyekből, a víz partjáról szól, tehát igazán csak költő, szépségek teremtője és lelkünk szövője, aki a bennünk derengő szépséget és jóságot mondja el végérvényes szavakkal. Ezért szeretjük Petőfit.

Bizonyára ezért szeretik az idegenek is. Ha igaz, hogy a versfordítás eleven társalgás két nemzet köMikszáfh

Jókai azt mondta róla, hogy az ország legokosabb embere; Ady, hogy a legíróbb író.

Álljunk bölcsője köré a nagyoknak kijáró, hálás megbecsüléssel...

Százhúsz éve született, 1847. január 16-án.

zött, akkor Petőfi egyik legnagyobb szószólónk, több mint hatvan nyelven társalog a magyarok nevében, szomszédainkkal, akikre költőként a leginkább hatott egy század óta, s távoli népekkel, nagyokkal és kicsinyekkel egyaránt. Csak rosszindulat, vagy kétségbeesett irigység vonhatja kétségbe Petőfi lírájának érvényét. Ettől azonban Petőfi nem lesz kisebb egy arasznyival sem.

S végül megemlítjük, ha valaki nem tudná, hogy ez a nagyon nagy költő evangélikus volt, olyan értelemben az, hogy egy úttörő csapathoz tartozott, amely szellemi tevékenységével és eszmei rátermettségével mozgatta a magyarokat. Ez a mértéke a mi külön tiszteletadásunknak Petőfi előtt.

Szalatnai Rezső

Kálmán

„A mi falunk ... nekünk édes ...” — írja „A fekete fogat” című elbeszélésében.

Nógrádban született ő is, az Ipoly- partról indult, innen érkezett a világhír magasára, akárcsak Madách.

Mindig is a falu, a nógrádi palócföld marad igazi hazája.

Házasságát Pesten kellett kötnie, de nászúira szülőfalujába megy, Szklabonyára.

E tájról kapja legigazibb élményeit, irodalmi életműve legkedvesebb alakjait. S mikor már országos hírnév fényözöne veszi körül, ide vágyik vissza, a fodros Nógrád dombjai közé. Utánanyúlt és húzta haza a horpácsi kedves kúria, meg a Szomolya-pusztai erdő a drégelyi várrom alatt. „Szondy két apródja az én rétemen kergette a lepkéket ...” — tréfás felvágással így dicsekedett.

Mikszáthnak Pesten csak lakása volt, Nógrádban otthona.

112