Evangélikus Naptár, 1967
Szabó József: Mikszáth Kálmán
„ ... Aztán tollat adott kezembe ..Mikszáth a gimnázium első hat osztályát a rimaszombati protestáns gimnáziumban járta. Riete végéig hálásan emlegette ezt az iskolát. Fábry János, az első osztály szigorú tanára, valóságos felvételi vizsgát tartott az anyja szoknyájához bújó kis falusi fiúval. „Olvasd ezeket innen” — bökött oda ujjúval egy kinyitott könyv lapjára. „Aztán tollat adott kezembe, hogy írni is próbáljak valamit...” Az a toll aztán végig ott maradt Mikszáth kezében. S mikor már aranytollal írt — látható a balassagyarmati múzeumban —, szinte könnyeivel írta meg kedves tanárának, Fábry Jánosnak nekrológját. „Mindig azt írom, ami toliam hegyére jön...” — mondta negyvenéves írói jubileumán. Az élet széles mezőin szánt az a toll: saját családja, kedves népi alakok, okos-ügyes parasztemberek, hivalgó, tétlen várurak, tempós mesteremberek, viharcserzett pásztorok, meddő vitákban tetszelgő honatyák sorakoznak elénk az aranytollból. „Aki megkíván egy kis jó friss, zamatos falusi levegőt, csak üsse fel Mikszáth Kálmán könyvét. Mindegy, akármelyiket, mindegy, akárhol, rögtön napsütésbe kerül, búzatáblák nyílnak meg előtte, amelyekben virít a pipacs, százféle vadvirág...” — írja Móricz Zsig- mond. . . Igaz! De az is igaz, hogy Mikszáth tolla félelmetes fegyver is volt, amellyel keményen vágta a korabeli magyar élet hibáit. Tolla mindig őszinte volt és mindvégig tiszta maradt. » „ ... Múzsám a — feleségem ...” Akkor írta ezt Mikszáth, amikor megvette véaső fészekül Madách barátjának, Szontágh Pálnak, hor- pácsi kúriáját-birtokát. „A horpá- csi földnek csak a fele enyém, aki könyveimet megálmodtam, össze- körmöLtem, másik fete a múzsámé, feiesegemé.. Mohoráról vette feleségét, Mauks Ilonát, — a balassagyarmati szolga- birő-apa ellenzesevei, szinte szöktetve. Mivel nem volt hajlandó az írói szabad pályát a kötött hivatal- noKi áuassal megcserélni, a dzsentri apa áldását kesoob se kapta meg. S mert emellett úgy érezte, hogy vékony keresetéből a szegénységet különben vállaló feleségét nem tudja megfelelően eltartani, keserű lépesre szánta magát: válást ajánlott. Mikor aztán könyvei már bőven gyümölcsöztek, hét év múlva feleségét visszakérlelte. Nagyon boldog családi életet élt a gondos, hű Mauks Ilonával. Derék feleségének nem kis része van abban, hogy Mikszáth Kálmán a családi költészet klasszikusa lett. Minden idők magyar irodalmának egyik leggyönyörűbb gyöngyszeme halott Jánoska fiáról irt könnyes novellája: „A ló, a bárányka és a nyúl.” * „Jó palócok, tót atyafiak.” Mikszáth apai ágon szlovák származású — eredeti nevük Mixadt volt —, anyai ágon magyar: Veres Mária. Talán ezért, s mert nyelvi határon született, senki nem irt olyan kedves szeretettel a magyar—szlovák együttélésről, mint ő. Lapaj dudás történetét éppen olyan szívből írta meg, mint Bede Anna tartozását. Veres Pálné otthonában csak úgy otthon volt, mint O.ej bacsa karámjában. Brezinát s Bodokot egy- nézetoen látta. Fogarasi képviselő korában arról cikkezik, hogy „ennek az országnak ne legyenek kitagadott fiai..., magyarok és nem magyarok békében éljenek ... mert a sárga Ipoly és a kacskaringós, ezüst Olt” neki egyformán kedves. Ez akkor nemcsak az író Mikszáth poétikus mondata, hanem bátor politikai hitvallás is volt. 8 Evangélikus Napiár 113
