Evangélikus Naptár, 1967

Sólyom Károly: Akik a reformáció útján jártak - Hegyfalusi György

képpen illatu könyörgésekkel és hála adásokkal ki nyílt M H Gy uram által. 1729.”. Ez az imádságos könyve 560 lapon valóban gazdag tárháza volt a lelki épülésnek. Lássunk egyet vigasztaló imádságai közül:

Mostani gyászodban tartsd nyereségednek,

Illattyát nyújtsd kérlek a te Istenednek.

Ennek erejével elméd bátoríthatod,

Vásár-mivelő nap illattyát szagoihad,

Ünnepnap pediglen bokrétádat nyújthad Mennyei mátkádnak hiteddel ajámhad Ha pedig valami nyavaja téged ér,

Vagy hozzád akármi szomorú eset fér:

Eme Rózsa szálat vedd elől, félre tér Minden keserűség, ostromlani nem mér.

Hegyfalusi György igaz hazaszeretete azonban még az imádságaiban is megmutatkozik. „Diétakor mondandó imádságban” így könyörög:

Adgy szegény hazánkban kívánt csöndességet,

A Sionnak lelki s testi békességet...

Méltóztassál a mi kegyes királyunknak Es az ő Fölsége jó tanácsosinak Szivek igazgatni a potentátoknak,

A magasabb széket ülő több uraknak,

Hogy tanácsok neved szeret dicséretire Elpusztult Hazánknak fölépülésére, Anyaszentegyházunknak nevelkedésére,

Légyen özvegy s árva előmentségére.

A nagyvázsonyi anyakönyvben Hegyfalusi Györgyről ezt olvassuk: „1730. jan. 5. Kettős tiszteletű M. Hegyfalusi György e világból kimúlt és elte- mettetett. A többiről nem emlékezünk.”.

Mi azonban emlékezzünk, hiszen néki is nagy része van abban, hogy imádságos könyve az üldöztetésben kifáradt, elcsüggedt, sokszor a lelkészi szolgálattól is megfosztott gyülekezeteket átsegítette az elnyomatás korszakán és a Türelmi Rendelet megjelenésére megéledhettek a dunántúli gyülekezetek.

így áll ma 275 év távlatában előttünk egy lelkész alakja, aki sok hányódás, viszontagság, minden bizonnyal botlás között is egyedül Urának irgalmára hagyatkozva pásztora tudott lenni reá bízottaknak.

Sólyom Károly

96