Evangélikus Naptár, 1955
Bornemisza Péter
A hízelkedő Életemnek fényes horizontja Dűlt borzadó setétességre, A búk mord éje gyászba vonja, Több víg napom nem száll az égre. Két szép szemecskék engemet, Megvigasztalhatnak magok: Űzzétek el hát éjemet Ti, két halandó csillagok! Az áj és a csillogok Vigyázz! ha a hízelkedő Rád mosolyog: oly tükör ő, Kit mindig készen találsz: Színén lefestve láthatod Saját rózsás ábrázatod: De csak mig előtte állsz. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY a 18. század nafv magyar költője, százötven évvel ezelőtt halt meg: 1805 január 28-án Debrecenben, abban a városban, ahol született. Fiatalon távozott az élők sorából, mégis életművét teljesnek érezzük. Csokonai a nagy magyar költők közé tartozik. Szokás mondani, hogy a rokokó költője volt. De ez a megállapítás költészetének csak egy részére áll. Csokonai lírája nem egy stílusé, nem is egy társadalmi rétegé, amelynek a rokokó napsütést hozott. Ez a szegény öregdiák éppúgy megszólaltatta az egész magyar világot, mint Balassi, Petőfi, Ady. Bornemisza Péter ÉLETEDNEK REGULÁI Egész életednek jó magatartására imíly gondod legyen: Minden érzékenységedet: nézésedet, hallásodat, szaglásodat, kóstolgatásodat, testednek illetéseit igen óvd meg mindenféle bűntől. Nyalakodó ne légy és kelletlen se egyél, se igyál. Bujálkodástól ugyan iszonyodjál. Tréfa-beszéded emberséges legyen. Telhetetlen ne légy. Kételkedő ne légy, hanem minden gondodat hagyd Istenre és akármely nagy szükségedben is bízzál benne. Megtartóztasd magad ételedben, italodban, szódban, haragodban, öltözetedben, járásodban és minden cselekedetidben, hogy értelmesek legyenek. Gyors légy, de hebehurgyaság nélkül. Erkölcsed meg ért legyen, hogy mind Isten, mind emberek szeressenek. Ne henyélj, de mindenkor valami jót mívelj. Házadból ha kimégy, haszon nélkül meg ne térj. Istennek szüntelen könyörögj, mindenről hálát adj. Meg is nyugodjál, de az mértékletes legyen és nyájas és becsületes. IMÁDSÁG Ür Isten, mi mennyei szerelmes szent Atyánk, ki az angyaloknak által a mezőn való pásztoroknak a te szent Fiadat az Ür Jézus Krisztust megjelentötted és meghagytad, hogy ne féljenek, hanem örüljenek, merthogy az Üdvözítő Krisztus immár megszületett. Kérünk tégedet, hogy a te Szent Lelked által végy ki a mi szívünkből minden félelmet és támaszd mibennünk ezt az igaz, örökké való örömet, mert noha mi e földön utálatosak, nyavalyások, szegények és nyomorultak vagyunk, de azért Üdvözítőnk vagyon: az Űr Jézus Krisztus, a te szerelmes szent Fiad. Ki mi érettünk emberré lett, hogy minket a haláltól és minden veszedelemtől megszabadítson és örök üdvösségre vigyen. Ki teveled és a Szent Lélekkel él és uralkodik mind- örökkön örökké, ámen. (1580 körül) 89
