Evangélikus Naptár, 1955
AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI
magunk személyes életében, s ha nem választjuk el azokat az Atyától, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék.“ A stockholmi világgyűlés ökuménikus volt már annak a révén is, hogy valóban az egész földkerekségéről, valamennyi földrészről voltak jelen rajta a keresztyénség képviselői. Mintegy félezer volt a kiküldöttek száma. Szinte minden egyház (keresztyén vallási közösségi elküldte megbízottait, csak a római katolikus egyház tagadta meg, hogy képviseltesse magát rajta. De sokkal inkább volt azért ökuménikus gyűlés, mert nem adott lehetőséget egyik vagy másik egyháznak a fölényeske- 'désre. hatalmaskodásra. A megbízottak azért jöttek össze, hogy együtt fáradozzanak a gyakorlati keresztyénség egyes kérdéseinek megoldásán. A következő hat témakörben tárgyalták a kérdéseket: 1. Az egyház kötelessége azoknak a céloknak a tekintetében, amelyeket az Isten a világnak megszabott röviden: az Isten világterve tekintetében. 2. Az egyház és a gazdasági-ipari kérdések. 3. Az egyház és a szociális és erkölcsi kérdések. 4. Az egyház és1 a népeknek egymáshoz való viszonya. 5. Az egyház és a keresztyén nevelés. 6. Az egyházi közösségek gyakorlati és szervezeti együttmunkálkodásának módszerei; Már ez a száraz felsorolás is mutatja, mennvire jól látták a világgyűlésen 1925-ben azokat a kérdéseket, amelvekkel az egyházaknak szembe kell nézniök. De még inkább méltányoljuk a rendezők és részvevők munkáját, ha a tanácskozás részleteivel is megismerkedünk. Persze elégedetlen is lehet a stockholmi világgyűlés „eredményével“ az, aki azt nézi hogy mi történt később a világban, jött a második világháború a maga szörnyűségével. De ez igazságtalan elégedetlenség! A megszólás csak akkor lenne helyénvaló, hogyha a konferencia részvevői azzal hitegették volna a világot, hogy máris megmentették a bajokból és veszedelmekből. Nagy dolog volt, hogy olyan nemzetek tagjai, amelyeknek a katonái nem sokkal előbb, az első világháborúban egymást bosszúvágyból vagy kenyéririgységből, kégyetlenül gyilkolták, egyáltalában szót váltottak egymással, és egyben s másban közös nézetre is jutottak. Nagy dolog volt, hogy elindult az az ökuménikus mozgalom, amely az Egyházak Vilógtanácsának megalakulásához vezetett. Nemcsak az első volt az ökuménikus világgyűlések sorában, hanem azoknak szinte minden témáját legalább is megpendítette. Az Isten világtervével foglalkozott, és íme ez lett a főtémája az 1948. évű amsterdami gyűlésnek. Üzenetének végén ezt olvassuk: „Soha nem feledjük, mennyire alárendelve marad a külső egység a belső egységnek, azaz aminő arányban közeledünk a Megfeszítetthez, akként fogunk mind közelebb jutni egymáshoz. Meg kellett halnia a jó Pásztornak, hogy összegyűjthesse Istennek szétszórt gyermekeit: attól fogva a Megdicsőült életéből táplálkozik a világ reménykedése.“ És íme ez lett az 1954. évi evanstoni gyűlés főtémája: Jézus Krisztus a világ reménysége. A részletek közt számtalan olyan megállapítást találunk, amely a frisseség erejével hat. A munka megbecsüléséről, a gyarmati kérdésről, a béke ügyéről olyan nézetekkel találkozunk a gyűlés irataiban, hogy ma sem kell változtatnunk rajtuk Legyen elég például a gyűlés üzenetéből: „Kötelességükké tesszük az egyházaknak, hogy fejezzék ki velünk együtt a háborútól való irtózásukat, és ismerjék be, hogy a háború teljesen alkalmatlan a nemzetközi ellentétek kiegyenlítésére.“ Sólyom Jenő 71
