Evangélikus Naptár, 1955
AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI
75 éve halt meg Hauhner Máté püspök 75 ÉVVEL EZELŐTT, 1880-ban halt meg Haubner Máté, magyar evangélikus egyházunk egyik legnagyobb püspöke. Nagy időkben élt. Abban a korban, amikor egyre céltudatosabban készült hazánk a nemzeti függetlenség kivívására, az emberi szabadságjogok kiszélesítésére s mindenekelőtt a jobbágyság felszabadítására. Lelkészeink százai, híveink százezrei figyelték a nagy hatású igehirdetőnek, az alaposan képzett teológusnak, az egyházat vezető egyik püspöknek a szavait az 1848-as nagy időkben. És Haubner Máté jó irányba mutatta az utat. Püspöki körlevelében Isten iránti hálával emeli ki az 1848-as nagy eredményeket, köztük büszkén hivatkozik arra, hogy „honunkban 12 millió jobbágyember ezentúl nem robotol.” Ugyanakkor világosan látta, hogy milyen veszélyben voltak az elért eredmények s megvédésükre felhívta a dunántúli egyházkerület minden lelkészét és hívét. Püspöki körlevelének befejező részében benne lüktet egész teológiai, hitbeli, hazafias meggyőződése, amikor ezt írja: „Isten és a Haza! e kettő legyen imáink, beszédeink és eltökéléseink legkedvesebb tartalma! A Mindenható pedig, aki eddig csudaképen vezérlett bennünket át a cselszövő ellenség ármányainak tömkelegén, maradjon velünk határtalan irgalmával mind örökkön örökké! Ámen.” Hitből fakadó hazafias meggyőződésétől. nem tántoríthatta el a Habsburg önkényuralom semmf Téle eszköze sem. A magyar nép szenvedésével együtt szenvedett Haubner is az osztrák önkényuralom alatt. Az ősz püspökben kortársai az evangéliumi keresztyénség és az igazi hazafi- ság szoros összetartozásának képviselőjét tisztelték. így tekintünk rá mi is. Ottlyk Ernő 30 éve volt az első ökuménikus világgyűlés STOCKHOLMBAN, SVÉDORSZÁG FŐVÁROSÁBAN harminc évvel ezelőtt, 1925-ben ment végbe az első ökuménikus világgyűlés. Az „Élet és munka“, más néven a „Gyakorlati keresztyénség“ világmozgalma tartotta ott első konferenciáját. Azért ott, mert a Svéd (Evangélikus) Egyház akkori érseke, Söderblom upszalai érsek buzgólkodott akkortájt legjobban az egyházak együttműködéséért. Á stockholmi világgyűlésnek megvoltak az előzményei; egyes egyházi munka ágak korábban is világ- szövetségbe tömörítették erőiket; különösen is jelentős előkészítés volt a találkozáshoz a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetsége. Mégis a stockholmi konferencia a történelemben szétfejthetetlenül hozzákapcsolódik Söderblom érsek emlékéhez. Ezt annál érdemesebb emlegetni, mert a későbbi ökuménikus mozgalmaknak és gyűléseknek már nincsen ilyen kiemelkedő alakjuk. Az első alkalommal — úgy látszik — szükség volt egy olyan személyre, aki felé minden felől megvan a bizalom, tisztelet, szeretet. Ő mintegy előre példázta a stockholmi tanácskozásnak azt a megállapítását, hogy az együttmunkálkodó keresztyének közösségét csak azok a személyek biztosíthatják, akik Krisztussal a Krisztusban egyek leltek. „Magukban a keresztyén gondolatok és események nem. tudják megmenteni- a világot, csak hogyha megtestesítjük azokat a saját 70
