Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-01 / 1. szám

MUMUSELEf

Akrobat, óh, címmel Ch. Rivels-sel készített filmet egy német. cég. Szabá- iyos cirkusz-karrier történet kerekedett belőle, néhol egészen uaalmas részekkel, máshol pedig immár ezerszer látott ötüetekkel. A főszerepet Ch. Rivels játssza, aki az egész filmben csak két szót szól híres szavain kívül. Az artistaszámok jók, egy-egy vidám perc akad, de nagyjából el lehet mondanunk: sok hűhó semmiért. kp.

> '« ' ^ ix -i

Óév-esti és újévi istentiszteletek a budapesti templomokban

Ö-év estéjén:

A Deák-téri templomban este fél 5 órakor (német nyelven) Güttler Vilmos, 6 órakor dr. Kékén András, 7 órakor Muncz Frigyes. — A fasori templomban este 5 órakor Kemény Lajos, 6 órakor Pásztor Páll — Aréna-út 7. sz. este 10 órakor Kemény Lajos. — A kőbányai templomban este 5 .órakor Majba Vilmos. — A Simor-u. templomban este 6 órakor Szabó Aladár. — A Rákóczi- úti templomban este 5 órakor (szlovák nyelven) dr. Szilády Jenő, fél 7 órakor (magyar nyelven) Lehel László. — Uffiői-út 24. sz. alatti imateremben este 6 órakor Dezséry László. — A Szvete- nay-u. elemi iskolában este 6 órakor dr. Halász Kálmán. — Gyarmat-utca 14. szám alatti norvég ima házban este 5 órakor Ruttkay .Elemér. — Az Egressy-úti iskolában este 5 órakor Scholz László. — Az angyalföldi templomban este 6 órakor Rimár Jenő. — Bécsikapu-téri templomban este 6 órakor vitéz Sréter Ferenc. — A Böször- ményi-út 22. sz. a. este 6 órakor Danhauser László. — Az óbudai templomban este 5 órakor (német nyelven) Kaiser József, fél 7 órakor Mohr Henrik.— A kelenföldi templomban este 5 órakor Wolf Lajos prédikál.

Újév napján:

A Deák-téri templomban d. e. ValO órakor (német nyelven) Güttler Vilmos, 1-1 órakor dr. Kékén András, d. u. 6 órakor Lehel László. — A -fasori templomban d. e. 11 órakor Pásztor Pál, d. u. 4 órakor Harmati György. — Aréna- út 7. sz. a. d. e. Vili) órakor Pásztor Pák — A kőbányai templomban d. e.

10 órakor és d. u. 4 órakor Boros Károly, —- A Simor-u. templomban d. e.

11 órakor Majba Vilmos. — A Rákóczi- úti templomban d. e. -10 órakor (szlovák nyeilven) dr. Szilády Jenő, d. u. 5 órakor (magyar nyelven) dr. Szilágy Jenő. —r Üllői-út 24. sz. imateremben d. e. Va 10 órakor (egyetemi) Dezséry László, 11 órakor Muncz Frigyes. — A Szve- tenay-u. elemi iskolában d. e. 10 órakor dr. Halász Kálmán. — Gyarmat-u. 14. sz. norvég ima-házban d. e. 10 órakor Scholz László. — Az Egressy-úti iskolában d. e. 11 órakor Ruttkay Elemér. — Az angyalföldi templomban d. e. 11 órakor Rimár Jenő, d u. 4 órakor Révész István. — A Toroczkó-téri ref. templomban d. e. 9 órakor vitéz Sréter Ferenc. —- A Böszörményi-út 22. sz. a. d. e. 10 órakor Danhauser László. — A Bécsikapu-térl templomban d. e. 1/4l2 órakor (rádiós) Wolf Lajos. -— Az óbudai templomban d. e. 9 órakor (német nyelven) Kaiser József, 11 órakor

Isten segítségével ez a háború is el fog múlni. Utódaink rendszerező aggyal fogják lemérni a történteket. A háborús bűnök elveszik Istentől és a néptől mindazt a megítéltetést, amelyet tetteikért megérdemelnek, de ezenfelül megmarad a nagy keresztyéni csodálkozás, amely abban az egy pontban kulminál: nem lehetne-e halálos ítéletek nélkül is megvívni a világ nagy háborúját? Kíváncsian gondolunk a Finn államra. Vájjon ebben a legkeresztyénibb államban is volt-e halálraítélés és a hosszú háború alatt ott hány embernek az életét kellett elvenni?

Sem egyik, sem másik egyház nem állhat útjába a háború idején most ennek a szükségesnek látszó cselekedetnek, de azt megteheti mindegyik európai és amerikai egyház, hogy az új évben elrendeli és megvalósítja azt a gyakorlatot, amely ellen senki sem tiltakozhat s amely csak annyiból áll, hogy mint eddig imádkozott az egyház minden vasárnapon a betegekért, mostantól fogva az új évben a hónap első vasárnapján az egész gyülekezet imádkozzék azokért a halálraítéltekért., akik a világ bármely helyén és bármilyen bűnért ítéltettek halálra. ;

Ennek az imádságnak csak alázat, türelem és könyörgés lehet az alapja, lényege és veleje is. Senkivel nem szállna szembe az imádság. A halált elrendelő hatalmak ellen nem lázítana sem nyíltan, sem szavakba bújtatott ravaszkodással, hanem az imádság kizárólag a halálraítéltekért szóljon. Amint ez a néhány sor is teljesen politika és emberi szenvedelemtől mentes, ugyanúgy a gyülekezetek hitből folyó cselekedete is csak ilyen és ehhez hasonló lehet.

De meg kell vallanunk azt is, hogy a keresztyénség önmagáért is teszi ezt. A földi egyház a háborúkban való magatartásáért megérdemli a világ és az emberek ítéletét. Vannak olyan világrészek s tömegével vannak olyan emberek, akik szeretnék megélni azt az időt is, amikor magát az egyházat is halálraítélhetnék. Az egyház a halálraítéltek érdekében elmondott imádságai közben tehát önmagára is gondolhat. Bár hiszi és tudja, hogy az egyház örökké él, látva a világ szándékait, nyíltan kell imádkoznia a halálraítéltekért. Nem utolsósorban, sőt talán leginkább azért kell imádkoznia, mert ellene van minden halálraítélés- nek és e világos álláspontjának kihangoztatásával tartozik a jövendőnek.

G. L.

Élet a végeken.

Az egyház és a szórvány

Az elnyomatás esztendei alatt mind délen, mind északon, mind keleten az egyház tartotta fenn a magyarságot, gyűjtötte össze és adott nekik lelket. Ha valami, akkor ez a foglalatosság: a lelkek megtartása, erősítése és megőrzése, igazán egyházi feladat. Olyan aprólékos, nehéz és hálátlan munka, amelynek nincsen „eredménye“, nincsen statisztikailag felmérhető sikere, csak munkája és verítéke. De az egyházak ezt a munkát mindenütt elvégezték, ahová Isten állította őket. Elvégezték és ezzel együtt kettős munkát végeztek: megtartották a lelkeket Isten mellett és megtartották őket magyarnak.

Az evangélikus egyház a szórvány-magyarságban is szórvánv egyház. Tehát biztosan tudja, hogy milyen fontossága van minden egyes léleknek. Biztosan tudja azt is, ami az eddigi cikkekből kiderült, hogy ahol egy-egy lélek elveszett történelmi egyháza karámjából* ott legtöbbször a magyarság számára is elveszett. Nem becsülte le tehát sohasem a szórványmunkát nehézsége és látszólagos „eredménytelensége“ miatt, hanem végezte azt, kitartón és határozottan és végezni fogj'a ezután is.

De végeznie is kell. Mert, — ki tudja miért —, beszélnek ugyan a szórványmagyarság dolgáról eleget, de nem megfelelően. Inkább az elmélet, mint a gyakorlati segítség módszerével. Beszélnek: de a sok beszéd közben itt is, ott is elvész egy-egy, és gyengülnek az előretolt őrségek létszámukban, és nein messze a pillanat, amikor egy-egy helyen kihull a fegyver az utolsó őrszem kezéből is. Újra ott vagyunk tehát, ahol voltunk 1938-ban, amikor népünk szellemi felemelkedéséért vívott harcunkban mi, evangélikusok, evangélikus egyház tettük meg az első lépést, alapítottuk meg az első népfőiskolát Magyarországon. Azóta