Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-01 / 1. szám
Mwawi» számuk megnövekedett, ma már nem csak a testvéregyháznak, nem csak a római katolikusoknak, hanem az államnak, sőt egy-egy vármegyének is van népfőiskolája. De nem lenne, ha nem kezdtük volna el mi, evangélikus egyház ezt a munkát. Most, amikor megindítottuk ebben az esztendőben az Evangéliumi Munkásszövetség révén a szociális munkát, meg kell, hogy indítsuk gyakorlatilag a szórványmagyarság között élő szórványevangélikusság megmentése révén a szórványmagyarságot, építő, és erősítő., jnurj- kánkat is. Ősszel, amikor „Az egyház szociális szava“ című sorozatban a szociális kérdésekről írtunk, említettük azt, hogy tulajdonképpen minden egyházközségnek ajánlatos volna szeretetintézményt létesítenie. Arról írtunk akkor, hogy kisebb községek alacsonyabb fokú iskolások számára létesítsenek internátusokat, otthonokat, árvaházakat. Azóta azonban, vizsgálgatva a szórványkérdést és annak nehézségeit, ez a felhívásunk és ajánlatunk kissé módosul. Mert más a szórványkérdés szempontja, mint a puszta szociális szempont, és a szórványkérdés előbbrevaló szempontokkal módosítja az indítványt. Minden szórványhely legfőbb panasza: emberhiány. Nincsen elég magyar ember. Ha van: másfelé vonzódik. Ha nem is vonzódik: a természetes szaporodás kevés. Mert a többi, környező nemzetiség éppúgy, sőt sokszor nagyobb arányban szaporodik. Vonzódást senki sem érez az ottaniakon kívül eziránt a sors iránt, nem is csoda, lélek és vállalkozó szellem kell ehhez a feladathoz. Éppen ezért a megoldás csak egyféle lehet: olyan, amelyik az emberállományt növeli. Tehát: telepíteni keli, sokat, céltudatosan. Ehhez azonban hiányoznak egyelőre az anyagi, szellemi és politikai lehetőségek. A kérdést azonban meg kell oldani. Még pedig gyökeresen és gyorsan. Ennek pedig csak a következő, igen jól végrehajtható módja van. Fogjon neki minden szórványban élő magyar gyülekezet lélekszámúnak mesterséges szaporításához. Létesítsenek az ország szélein élő gyülekezetek, legyenek bármilyen kicsinyek, egy-egy kisebb otthont. Nem kell nagynak lennie, elég, ha nem több az egész, mint egy szoba. Abban is megfér 4—6 ágy és szekrény. Ezzel már megindulhat a munka. Kezdjék el 4—6 gyermekkel. Kezdjék őket nevelni és iskoláztatni. Nem kell mindjárt értelmiségi síkra vinni a kérdést. Sőt sokkal jobb, ha csak nem egészen kiváló a védencük, (lehet árva, lelenc, törvénytelen gyermek, fő, hogy teljesen az egyház kezébe legyen letéve a sorsa) inkább a mezőgazdasági, vagy ipari pályára nevelni. Arra a pályára, amelyiknek van talaja azon a vidéken, úgyhogy foglalkozásával, tanult mesterségével megragadhat, talajt kaphat a hontalan gyermek. A legjobb természetesen az, ha a gyermekek között van egy-egy év különbség, hogy így, amikor kikerülnek, elindításuk, elhelyezésük ne okozzon egyszerre nagyobb gondot. Ha ezt a munkát 6—10 éves gyermekekkel kezdjük el, pár esztendő múlva már ugyanannyi önálló munkással, iparossal van több gyülekezetünkben, szórványunkon, ahánnyal elkezdtük. A kilépők helyét rögtön be lehet tölteni, hiszen annyi nincstelen és elkallódó gyermek van hazánkban. A munka tehát folyamatos lesz és a nevelőkön múlik csak, hogy milyen eredménnyel jár. Rajtuk múlik, hogy lesz-é végvári harcos, letelepedett, családalapító, gyökeretverő exisztencia vagy nem. A török hódoltság korából származó térképek mutatják, hogy az ország akkori magyar királynak hódoló területeit végvárak láncolata védte a török veszedelem ellen. Nem volt ez egybefüggő fal, hanem a mai háború műszavával élve: csak sündisznó-állás. De minden egyes állást egyenként kellett bevenni és lerombolni és ez nem ment köny- nyen, tanúsítják a végvidékek hőstettei. Gondoljunk arra. hogy a fent említett módon, ha az evangélikusság és magyarság szórványvidékein mindenütt ilyen rendszer épülne ki kis árvaotthonokból, „árvaszobák- ból“, akkor az annyira megerősítené az ottani evangélikusságot és a magyarságot is, hogy nyugodtabbak lehetnénk sorsunk felől. Ez a munka befelé is nagy erősödést és öntudatosulást jelentene. Népünk megtanulna évtizedekben gondolkozni és évtizedekben számolni. De megtanulná az összefogás erejét is, iriert minden gyülekezetnek lenne célja, minden gyülekezet önmagát növelné és gyarapítaná, és új.hódítás. Magyarország meghódításának új diadalmas hadjárata bontakoznék ki belőle. Arról aztán egyelőre nem is merünk álmodni, hogy mi lenne, Mohr Henrik, d. u. 4 "órákor Bottá István. — A kelenföldi templomban d. e. 11 órakor Kemény Péter, d. u. 5 órakor Wolf Lajos prédikál. A délelőtti istentiszteletek a templomokban úrvacsoraosztással végződnek. HÍREK Kedves olvasóinknak Istentől kegyelmesen megáldott új esztendőt kívánunk. Vízkereszti istentiszteletek a budapesti templomokban. A Deák-téri templomban d. e. 11.15-kor dr. Kékén András (rádiós), d. u. 6 órakor Lehel László. — A fasori templomban d. e. 11 órakor Pásztor Pál, d. u. 4 órakor Harmati György. — Aréna-út 7. sz. alatt VüO órakor Harmati György. — A kőbányai templomban d. e. 11-kor Boros Károly. — A Simor-u. templomban d. e. 11 órakor Szabó Aladár. — A Rúkóczi- úti templomban d. e. lü órakor (szlovák nyelven) dr. Szilády Jenő, d. u. 5 órakor (magyar nyelven) Muncz Frigyes. — Az Üllői-úti imateremben d. e. 11 órakor Lehel László. — A Szve- tenay-úti elemi iskolában d. e. 10 órakor dr. Halász Kálmán. — Gyarmat-u. imateremben d. e. 10 órakor Ruttkay Elemér. — Az Egressy-úti elemi iskolában d. e. 11 órakor Scholz László. — Az angyalföldi templomban d. e 11 órakor Rimár Jenő, d. u. 4 órakor Révész István. — A Bécsikapu-téri templomban d. e. 11-kor vitéz Sréter Ferenc. — Az óbudai templomban d. e. 11 órakor Bottá István. — A kelenföldi templomban d. e. 11 órakor Wolf Lajos, d. u. 5 órakor Medvegy Antal prédikál. Szegények karácsonya. Bizonyára minden gyülekezetünkben nagy gondot okozott a szegények karácsonyi megajándékozása. A pénzbeli adományok a legtöbb helyen (lényegesen túlhaladták az előző években adományozott összegeket, de a meleg ruhával és élelmiszerekkel való megajándékozás mindenütt nehézségekbe ütközött. Örömmel állapítjuk meg a- több helyről érkezett értesítésekből, hogy főképpen a nőegyesületek buzgó munkálkodásával igen sok helyen sikerült ezt a nehéz kérdést is megoldani. A háziasszonyok saját éléskamrájukból állítottak össze élelmiszer csomagokat és így’ a szegények karácsonyfája alól ebben az évben is haza tudtak vinni a szűkölködő otthonokba és a kicsiny gyermekekhez a megajándékozott szülők olyan csomagokat, melyek az ünnepi asztal megtérítését lehetővé tették. A budapesti nőegyletek is bőségesen ellátták ilyen csomagokkal a lelkészi hivatalokat és ezzel bizonyságot tettek arról, hogy lehet engedelmeskedni az evangélium parancsának az áldozathozó szeretet tekintetében is. Evangélikus Nap Mezőberényben. Advent 3. vasárnapján Evangélikus Nap volt az I. kér. egyház kebelében. Isten- tisztelet után Oravecz Mátyás tartott előadást a középiskolás és a leventeifjúságnak. Dedinszky Gyula békéscsabai le’kész a presbiterekhez szólt. Ő hirdette az igét az esti istentiszteleten is. Az Evangélikus Nap mély nyomokat hagyott a gyülekezet életében. Eljegyzés. Schultz Jenő tatabányai s. lelkész eljegyezte Kalavszky Theát, Ka- lavszky Kálmán tatabányai lelkész 7
