Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-05-13 / 20. szám

Élet és szenvedés

Az élet és szenvedés oly sűrű csomóba bogozódnak, hogy nem tudjuk kioldani, mert hatalmasabb erők kószálták össze. Vannak sorscsapások, melyeket nem lehet elkerülni s el kell viselni őket. A kérdés nagyon komoly. Nem kegyetlen-e az élet ilyen berendezése? Nem ellenmondás-e, hogy hivatottak vagyunk a boldogságra, de birtoklásából ki vagyunk zárva? Ez a kérdés feleletet kíván, ha életünk és szenvedésünk értelmét meg akarjuk fejteni, vagy legalább némi magyarázattal ellátni. Különösen napjainkban kapjuk minduntalan a kérdések tömegét a szenvedés értelmére vonatkozólag. A válasz azonban csak akkor lehet kielégítő, ha megismerjük, hogy a szenvedés és az élet célja szerves kapcsolatban van egymással. Ha ugyanis a szenvedés hiábavaló, akkor a földi létünk érthetetlen.

Az emberiség sokáig hiába erőlködött feleletért. Hosszú időnek kellett elmúlnia, míg először a természetes ész világánál, majd az evangéliumi hit fényénél megvilágosodott a szenvedés mélyebb értelme, mely szerint a szenvedés az életünk folyásába, mint érték került bele. E megállapítás rejti magában azt a robbanóanyagot, mely oly sok vádat szór és szórt a múltban a keresztyénségre. A vád szerint, hogyan lehet az érték, amely az értékek pusztulásával jár?

A keresztyén bölcselet szerint a szenvedés a legnagyobb tevékenység. Ennek folyománya volt azután, hogy az aszkéták egyenesen keresték a szenvedést. Meg kell említenünk azonban azt, hogy a kívülről és máshonnan ránk szakadó szenvedés lényegesen hatásosabb, mint az a szenvedés, melyet az ember maga választ, mert nehezebb amazt türelmesen elviselni.

Nietsche, aki nem ismer fensőbb eszményt az erőteljes akaraton kívül, a szenvedés akaratedző erejét dicsőíti. Inti azokat, akik az élvezetnek akarnak élni: „Ti a szenvedést lehetőleg le akarjátok rázni; és mi? Űgv látszik, mi ellenkezőleg még több szenvedést, még rosszabbat kívánunk. Kellemes élet, ahogy ti mondjátok — hisz nem cél — ez talán a végén lesz. Ennek az állapotnak, mely az embert nevetségessé, megvetésre méltóvá teszi, pusztulnia kell. A szenvedés iskolája még pedig a legnagyobb szenvedésé teremtette meg az emberiség minden nagyságát. Mondhatnék, hogy az emberek rangsorát szinte az határozza meg, mennyire tudnak szenvedni?“ (Nietsche, Jenseits v. Güt u. Bőse. 180. old.)

Az élvezés közönségessé tesz. Hamar durvák, érzékiek leszünk, könnyen botlunk és vétkezünk. A nehéz és súlyos csapások, mint a most tomboló fergeteg is, észretéríti azokat, akik magasabb hivatásukról megfeledkeztek és a múlandó világba merültek el; öntudatra ébred bennük az élvezet múlandósága. „Gretschen“ tragédiájának finom lélektanára mutat és emlékeztet Schoppenhauer, midőn a szerencsétlenség hatása alatt megtértről így nyilatkozik: „Miután az ember a lelki gyötrelmek összes fokozatain átvergődve erejét a végsőkig megfeszítve mégis a kétségbeesés szélére jutott, akkor hirtelen magába száll, megismeri a világot, megváltoztatja önnönmagát; saját maga és szenvedése fölé emelkedik és így megtisztulva és megszentelve tántoríthatatlan nyugodt boldogsággal és fenséggel mond le mindenről, ami után azelőtt mohón vágyakozott s immár örömmel várja a halált. Ez a megváltásnak a tisztító lángból hirtelen kitörő ezüstös ragyogása. Láttunk néha a gyötrő fájdalomban olyanokat is megtisztulni, kik nagyon gonoszak voltak, egyszer csak teljesen átváltoztak, jókká lettek“. (Schoppenhauer: Werke, Reclam I. 503. old.)

A kisebb, mindennapi szenvedések természetesen nem idéznek elő ilyen mély átalakulást, de állandóan ellensúlyozzák az érzékiség veszedelmét s mivel mindig új sebeket tépnek fel, megakadályozzák, hogy teljesen összenőjjünk a földdel. A bölcselet a tisztító hatáson kívül sokat foglalkozik a nemesítő és felemelő hatásával a szenvedésnek.

A szenvedés az érzékiséggel való kapcsolatot meglassítja és felbontja. Szárnyakat ad a léleknek, hogy magasabbra szállhasson; másrészt megismerteti az érzéki világ múlandóságát és a lélek el nem múló javai felé irányít. A bölcseleti gondolkozás itt szokta felvenni és

mmuiacT

HÍREK

Templomszentelés Győrött. Május 7-én szentelte fel D. Kapi Béla püspök a győri gyülekezet most épített modern ■ templomát a Nádorvárosban. A templom berendezésének munkálatai még nem készültek el, de megvan minden reménység arra, hogy ezek is a leggyorsabb ütemben befejeződnek.

A pünkösd előtti héten Budapest összes protestáns templomában egészhetes evangélizáció lesz, melyre már most felhívjuk lapunk olvasóinak figyelmét.

Áldozócsütörtöki istentiszteletek a budapesti templomokban. Deák-tér d. e. V’9 órakor Hernády Nándor (úrv.), Vi’lO-kor (német nyelven) Güttler Vilmos, 11-kor dr. Kékén András (úrv.), d. u. 6-kor Muncz Frigyes. — Fasor: d. e. 9-kor Kemény Lajos (úrv.), 11-kor (rövid áhítat) Pásztor Pál, d. u. 4-kor Pásztor Pál. — Az Aréna-úti imateremben d. e. VHO-kor Pásztor Pál. — Kőbánya: d. e. 9-kor és d. u. 4-kor Szabó Aladár (úrv.). — Simor-u.: d. e. ‘MO-kor Boros Károly (úrv.). — Rákóczi-út 57.: d. e. 10-kor (szlovák nyelven) dr. Szi- lády Jenő, d. u. 5-kor (magyar nyelven) Hernády Nándor. — Üllői-úti imateremben d. e. 9-kor Falvay Jenő (úrv.). — Szvetenay-u. elemi iskolában d. e. 9-kor dr. Halász Kálmán. — Gyarmat-u. 14. sz. a. d. e. VslO-kor Szuchovszky Gyula

— Egressy-út 73. sz. aiatt d. e. 11-kor Szuchovszky Gyula. — Angyalföldön d. e. 10-kor és d. u. 4-kor Rimár Jenő (úrv.). — Toroczkó-téri ref. templomban d. e. 8-kor Danhauser László. — Bécsikapu-téri templomban d. e. 9-kor Bagár Iván, 11-kor vitéz Sréter Ferenc (úrv.). — Böszörményi-út 22. sz. alatt d. e. VHO-kor Danhauser László. — Óbudán d. e. 10-kor Mohr Henrik (úrv.).

— Kelenföldön d. e 9-kor Medvegv Antal (úrv.), 11-kor Wolf Lajos, d. u. 5 órakor Medvegy Antal.

Az Országos Luther-Szövetség május 8-ára egybehívott választmányi ülése közbejött akadályok miatt, elmaradt.

D. Soltész Elemér tábori püspök 70

éves. A magyar honvédség protestáns vallású tagjainak lelki vezére, D. Soltész Elemér protestáns tábori püspök, aki ezt a magas tisztséget már 22 éve tölti be, most érte meg 70. születésnapját.

Bombatalálat érte a bukaresti magyar evangélikus és református templomot az egyik legutóbbi légitámadás alkalmával. — A brassói légitámadás alkalmával a magyar munkásság körében is voltak halottak és sebesültek. A délerdélyi magyar egyházak megkezdték a veszélyeztetett helyekről a magyarság kiköltöztetését.

Üjabb adományok az Országos Luther-Szövetség Hadiárvaházára. A legutóbb érkezett adományok közül nyugtázzuk a szatmárnémeti evang. lelkész) hivatal, özv. Bányai Gézáné Cegléd, Oberländer Rezső és neje Bpest, özv. Rudi Miklósné Medgyesegyháza és dr. Agárdy Jenőné Bpest 100—100 pengős, továbbá a keszőhidegkúti egyházközség 80 pengős adományát és Hugyecz Györgyi Újvidék havi 40 pengős megajánlását. Kiemeljük a dúsai leányegyház 50 pengős adományát, amelyet vi7