Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-13 / 20. szám
ßtmusacr téz Baráth Károly rimaszombati lelkész a következő levél kíséretében küldött be: „Tisztelettel jelentem, hogy egyházközségünk leányegyházában, Dusán, elnéptelenedett magyarnyelvű ev. iskolájának megmentésére az 1943. év- #ben tíz gyermeket befogadó árvaházat állított fel. Erre szükség volt, mert a cseh uralom idején, telepítés folytán a község túlnyomó része tót nyelvű lett. Az árvaház fenntartása azonban any- nyira igénybe veszi úgy az egyház anyagi erejét, mint híveink áldozatkészségét, hogy az Orsz. Luther-Szövetség Hadiárvaházára csak helyi Luther- Szövetségünk adakozhat. Szeretettel küldött adományát — ötven pengőt — egyidejűleg postára adtam”. Meghalt id. Szabó Aladár, a magyar- országi KIE-munka megalapítója, volt budapesti ref. teol. akadémiai tanár. Neve és munkássága egyházunk hívei körében is ismert volt. Április 28-án temették a gödöllői református templomból. Temetésére a nehéz viszonyok ellenére is az ország messze vidékeiről jöttek gyászolók, küldöttségek, képviseletek. Temetését Kovács J. István teol. tanár végezte, aki a tanítvány hálájával rajzolta meg a missziói lelkű úttörő lelki arcát, aki 60 évvel ezelőtt kezdette meg a templomon kívüli emberek: háztartási alkalmazottak, iparosok, tanoncok között Isten országának terjesztését. Tanyai istentiszteletek Szarvason. A negyedik lelkész beiktatásával most már rendszeresen folyik Szarvason a tanyai hívek gondozása. A két újtemplomi lelkész: Kiss György és Szepesi Károly vasárnapról-vasárnapra a tanyai körzetekben felkeresik az egyes külterületi iskolákat, igét hirdetnek és úrvacsorát osztanak. — Legutóbb a „Skorka” és a „Sápszky” iskolákban vasárnapi iskolát is tartottak a tanulók részére, délután pedig a felnőtteket bibliaórára külön összegyűjtötték. A tanyai istentiszteletek tartását a hívek nagy örömmel fogadják s az istentiszteletek mindenütt igen látogatottak. A testvéregyház köréből. Május 4-én a református egyház legfőbb törvényhozó testületé, a zsinat tartott ülést Budapesten, melyen a zsinat és a zsinati tanács kivételes hatásköréről szóló törvényt alkotott. Ez a törvény széleskörű felhatalmazást adott az egyházmegyék és az egyházkerületeknek rendkívüli időkben való intézkedésre. Az új törvény a kormányzói jóváhagyás és megerősítés napján lép hatályba. — Bácsfeketehegyen az iskolai év lezárása után a református polgári iskola igazgató-tanácsa és a tantestület felajánlották a presbitériumnak és a szülőknek, hogy a tanulókkal megszűkített órarendben tovább foglalkoznak s velük az egész évi tananyagot elvégzik. Halálozás. Schrantz Zoltán puszta- szentkirálylászlói (Zala megye) evangélikus lelkész életének 46., házasságának 16. évében május 1-én, hosszú szenvedés után elhúnyt. Május 4-én temették el a szilsárkányi templomból. Sztrókay Piroska budapesti leánygimnáziumi tanár sógorát gyászolja az elhúnytban. Keressük Pálfi Terézia keresztelési anyakönyvi kivonatát az 1840—50. évek körüli időkből, valamint Péter Mihály házassági bejegyzését (vőlegény római katolikus volt). Nevezett 1837 augusztus 29-én született Heréden. — Értesítést lapunk kiadóhivatalába kérünk. 8 bekapcsolni jóhiszeműen, sokszor pedig tehetetlenségében az Isteneszmét, mely örök és minden változás felett áll. De így sem tudnak természetesen végső, nyugodt megoldást adni, mely az evangélium nélkül nem is lehetséges. A bölcseleti gondolkodás szerint a szenvedés csiszolja a felületességet, könnyelműséget, puhaságot és a mértéktelen érzékiséget; acéloz, tisztít, felemel és nemesít. Olyan iskola ez, amelyet mindenkinek el kell végeznie, aki az erkölcsiség magaslatára akar felemelkedni. Azt mondanunk sem kell, hogy ami áll az egyedre, ugyanolyan mértékben, ha nem jobban, érvényes a nemzetre. Hilty mondja: „Aki sohasem szenvedett igazán, valamikép mindig felületes, középszerű marad‘:. De nemcsak magunk, hanem mások szenvedése is erkölcsi nevelésünkre szolgál. Nemcsak a földi múlandóságot hirdeti, hanem alkalmat nyújt a szívjóságnak és áldozatkészségnek bebizonyítására. Ha nem volna szenvedés, akkor szeretet sem volna. Vele együtt az emberiség történelmének egyik legszebb és tiszteletre legméltóbb fejezete maradna ki. Mindaz, amit eddig a bölcseleti gondolkodásról elmondtunk, az az éremnek csak az egyik oldala. Ugyanis a szenvedés nem vezet szükségképen erkölcsi nemesedésre. Sőt! Könnyen ellenkező eredménnyel járhat. Gyakran rossz kedvet, türelmetlenséget, lázongást és felháborodást kelt, sőt a történelem tanító példái szerint teljes összeomlás lehet a nagy csapások következménye. A lelki fájdalom olykor tehetetlenné, fásulttá tesz; a sok szenvedés következtében bizonyos fáradtság és eltompulás lép fel, vagy a megkínzott természet annál jobban és mohóbban ragad meg minden élvezeti alkalmat. Finom pszihológia rejlik Mephistopheles szavaiban, Lenau ,,Faust“-jában: „Az embernél a legjobbik vonás ez: Ha néha tán megsebzi őt a sors Vagy veszteség a lelkét megpuhítja: Az élvezetnek oly hamar behódol! . .. Mint hogyha tán erénye őreit A fájdalom megrészegítené, És őrhelyükön elszundítanának . . .“ Mi magyarok röviden azt szoktuk mondani, hogy embere válogatja, hogy kire minő hatással van a szenvedés. Ágoston ezt így oldja fel: „Mert amint'Ugyanazon tűzben az arany fénylik, a polyva pedig füstöt vet; valamint ugyanaz a cséplő a szalmaszárakat összetöri, a gabonaszemeket pedig megtisztítja; és ahogyan a tiszta olaj sem keveredik össze az alján maradt zagyvalékkal, bár ugyanaz a prés sajtolta kis; hasonlókép ugyanazon csapás a jókat megszilárdítja, megtisztítja és megedzi, a gonoszokat kárhozatba dönti, bünteti és kiirtja. Amiért is azonegy nyomorban a rosszak Istent szidják és káromolják, a jók ellenben imádják és dicsőítik. Nem az a lényeges, hogy milyen csapásokat szenved, hanem hogy ki szenved. Ha felkavarják, a sár undorító bűzt, a kenőcs kellemes illatot áraszt“. (De civitate Dei. 1. k. 8. f.) Feltételezzük még napjainkban is, hogy a szenvedés nem múlja felül erőnket. Elég sokat elbírunk. A történelem tanúsítja, mely rettenetes kínokat képes az ember elviselni anélkül, hogy lelkileg leroskadna. Hogy azonban az élet terhei képességeinket soha meg nem haladják, ezt tapasztalatból nem, vagy nagyon nehezen tudnók bebizonyítani. Ez, véleményem szerint, a világnézettől függ. Aki nem hisz személyes Istenben, nem talál sehol serb kezességet arra nézve, hogy a gonosz sötét hatalma nem zúzza össze. Aki ellenben élete sorsát az isteni gondviselés kezében tudja, annak erős a bizalma az Isten jóságában és hűségében. De erről egy későbbi megfontolásban óhajtunk szólni. Pál apostol írja: ,, ... de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenéseket is megadja, hogy elszenvedhessétek“. (I. Kor. 10:13.) Dr. Halász Kálmán
