Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-29 / 5. szám
BftNCEllküSPI FT ban is megjelenik néhány sor egyházi lapokban s ott is majdnem ugyanolyan megjegyzéseket írnak le, mint nálunk s ott is épenúgv elszomorodnak azon, hogy nem annyira a papok világiasodtak el, mint maga a világ dolgozik és fáradozik azon, hogy az egyházat, annak szentemlékezetű helyeit és szolgáit teljesen elvilágiasítsák. Ebben a háborúban nagy igyekezettel csinálják ezt. Az egyház bár lényege szerint is, de a múlt világháborús tapasztalatai alapján is nagvon tartózkodó politikai megnyilatkozásaiban, sok helyen kénytelen a legmerészebb politikai akciókban is résztvenni. Így érthető az, hogy pl. Tito kormányában görög keleti lelkész miniszteri rangot viselhet és nagyobb tanácsában több görög keleti lelkész tevékenykedhetik. E tényeken kívül bizonyosan egy sereg olvan van, amiről nem értesülhetünk s csak valamikor később tudjuk meg, hogy pálya- és szolgatársainknak a hosszú háború alatt népük és gyülekezeteik érdekében mi mindenre kell vállalkozniok. De abban teljesen bizonyosak vagyunk, hogy ha akár az európai, akár az amerikai lelkészeket megszavaztatták volna, hogy lehet-e tartani Jeruzsálemben egy ilyen nagyfontosságú világpolitikai összejövetelt, mint aminőt megterveztek és, meghirdettek, a lelkészek egyhangúan ellenezték volna az Ó- és Űjhazában egyaránt. Talán ezt érezte a három nagy politikai egyéniség s ezért határozott úgy, hogy egy másik, történelmi emlékekben kevésbbé gazdag városban gyülekezzenek össze. Viszont jó üzletemberek lévén, ha már ennyi befektetés történt, ebben a szállodában mégis tartottak a nagy vezénylő katonák részére bankettet. A menüt nem közölték a nyilvánossággal, azt sem tudjuk, hogy milyen politikai dikciók hangzottak el s csak majd hónapok múltán fogjuk elolvasni kis missziói lapokban az érdekes híreket arról, hogy Jézus lábnyomain alázattal, vagy gőggel jártak-e végig a nagy katonák s közülük, kik és hányán ereszkedtek térdre gondolatban, vagy valóságban is azok előtt a helvek előtt, ahol érettünk és miattunk halálra adatott az Isten egyszülött Fia. Ahogy napjainkban puszul és elvész rengeteg ember s ahogy az ember által termelt gondolat és anyag mindinkább veszendőbe kerül, a közelről és távolról érdekeltek lassan már nem önmaguk megmaradásáért imádkoznak, mert mindinkább érzi a világ, hogy ennek a világnak méltán kell elpusztulnia, hanem azért könvörög még sok lélek, hogy legalább a legszentebb és legtisztább emékeink maradjanak meg tisztán. Mert a világon Sztálint nem mindenki a Sergius archimandrita szemével nézi, Churchillt nem a canterburyi érsek felvilágosításai alapján ismerjük s Roosevelt emberi alakjában fel nem fedezhető értékekről csak tartson ismertető előadásokat Spellmann érsek, mi ezekkel és a magunk életének a nagvjaival szemben is egv- formán arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a legszentebb helveken való járást tartsák fel a kegyesek, zarándokok és a megtértek számára. Egyelőre igen örülünk annak, hogv a teheráni konferencia meg volt és nem beszélhetünk jeruzsálemi konferenciáról. G. L. Kossuth támadói Lapunk múlt heti számában megemlékeztünk arról, hogv a , Magyar Kultúra“ c. jezsuita havi folyóirat decemberi számában úgy a Nemzeti Könyvtárt, mely legutóbb Kossuth Lajos angliai beszédeit sorozatos füzeteiben közzétette, valamint magát Kossuth Lajos személyét megtámadta és igen súlyos és felháborító kifejezésekkel illette. A „Magyar Kultúra“ cikke országszerte megdöbbenést és felzúdulást idézett elő. Mindenfelé beszélnek róla, de mindenfelé elítélik. Katolikus társaságokban sem tudnak semmi mentséget felhozni erre az indokolatlan és úgy a magyar egység, mint a felekezeti békesség szempontjából ártalmas, érthetetlen és minősíthetetlen támadásra. Minden jó magyar embernek joggal kell várnia azt, hogy megrend- szabályozzák az ilyen vakmerő kísérletekbe tévedt embereket s a magvar nemzeti érzést mélyen megsértő cselekedetért kellő helyről, kellő helven és kellő módon elégtételt szerezzenek. Olvadóinkat is kérjük, kísérjék figyelemmel ez ügy további fejlődését és jól jegyezzék meg maguknak azokat az újságokat és folvóiratokat, amelyek a magyar nemzeti érzésnek e példátlan támadásáról — hallgatnak lett meghúzódnunk, sokszor a körülmények miatt kedvtelenül kezdődött a munka, de a fiúk figyelme, érdeklődése, az evangélium utáni „szomja” feledtette a hideget, a tanterem elhasznált levegőjét, a -szokatlan környezetet és bizony kevésnek bizonyult az idő, amit együtt tölthettünk. Ennek a munkának tehát nemcsak a szükségessége van meg, hanem megvan a maga jó talaja is. Ha pedig a talaj jó és a mag is megvan hozzá, akkor csak vidám és jókedvű vetők szükségesek ahhoz, hogy Isten gazdag termést hozzon a bevetett földön. Ezért hívja újabban a leventeintézmény vezetősége egyházunk lelkészeit is levente vezetőképző tanfolyamokra. Bízunk abban, hogy a leventeintézmény az egyháznak munkáját nemcsak megkezdette, de nr'ndíg támogatni is fogja. Segíti mielőbbi teljes megszervezését, módot és alkalmat arra, hogy a leventék lelki gondozását az egyház minél eredményesebben végezhesse. Mi nekilendülünk ennek a munkának teljes igyekezettel, mert tudjuk, hogy a leventék így nemcsak a hazának lesznek derék fiai, de Krisztus Anyaszentegy- házának is hivő tagjai maradnak. Harmati György. Semmi sem új a nap alatt I A tárgyilagos zenetörténet igazolja, hogy már Bach J. S. is szembenállóit a mi Halleluja-ügyünkhöz hasonló problémával. Dr. Bartha Dénes „Egyetemes zene- történet” II. kötetének 24. lapján a következőket olvashatjuk: „Az a vonás, mely Bach egyházi zenéjét a megelőző német generáció hasonló célú kompozícióiból (Bach munkájának emberi és művészi magasabbrendűségétől eltekintve) élesen kiemeli, a protestáns korái dallamainak hallatlanul következetes középpontba állítása. Bach ezzel a koráihoz való ragaszkodásával bizonyos mértékig ellentétbe helyezkedett saját korával. Az 1700 körüli évtizedek a német protestantizmus történetében a pie- tizmusnak elnevezett vallási mozgalom korszakát jelzik; a pietizmus felfogására jellemző (zeneszerzői szempontból) a bibliai szövegeknek és a régi korál- dallamoknak bizonyos háttérbe szorítása újstílusú, érzelmes vallásos költemények és dallamok mögött. Bach. aki a költött kantátaszövegekben maga is a pietizmus érzelmes verstípusát kénytelen elfogadni, ezzel a vizenyős, érzelmes irányzattal szemben zenéjében nyomatékosan visszatér a rési Ifi. századi lutheránus koráldallamok vilásá- hoz. Koráldallamok képezik Bach legtöbb vokális munkájának a ger'ncét, kantátákban és passiókban egyaránt.” R. Z. II. Ez a vita a „Hallelujah” énekek és a sárgafüzet körül, mely most nagyban foglalkoztatja közegyházunkat, már három éve lezajlott kicsinyben a mi gal- gagutai gyülekezetünkben. Már több éve tanulgattuk az összejöveteleken ezeket az énekeket, amikor egyszerre csak jött az ellenzés, majd a határozott felszólítás, hogy hagyjuk abba a tani3
