Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-29 / 5. szám
B&NCHIküiELET tást. Így érveltek a kifogásolók: „már mi is baptisták leszünk és ezután nem fogják énekelni a mi énekeinket, mert a fiatalok ezeket fogják megszeretni, stb." De az énektanulást mégsem lehetett abbahagyni, mert népünk, különösen a leányok szeretnek énekelni s ha .nálunk nem tanulhattak új éneket, elmentek a baptistákhoz, szabad keresztyénekhez, kik bizony sokat énekelnek s azzal csailogatják őket magukhoz, hogy ezt, vagy azt az új éneket ismerik és szívesen megtanítják. Eleinte csak az éneklés, vagy az új ének megtanulása végett mennek el s azoknak van gondjuk rá, hogy ott is tartsák maguknál. Senki sem mondhatja, hogy ezekben az énekekben nincs érték. Minden zenei bírá’.at ellenére Krisztusról szólnak és bizony sok áldást jelentenek sok ember számára. A mi híveink nagyon szeretnek énekelni. Akár a magyar, akár a tót éne- ke-’könyv énekeit, alig egynéhány kivételével mind ismerik,' énekelik. Azért . is vezettük be a szarvasi énekeskönyvet, mert abban sokkal több ének van. Ügyes kántorunk lévén, a benne lévő új énekeket, dallamokat hamar megtanulták, elsajátították. De azért még mindig kérik, hogy tanuljunk új éneket. Templomi énekeskönyvünket természetesen még a bibliaórákról, az összejövetelekről sem szorították ki. sem a Hallelujah, sem a sárga kis énekfüzet, mert abból is éppen úgy énekelünk. Leányóráink egyik vonzó ereje az énektanulás. Ezeknek az énekeknek nagy áldását tapasztalom én is. Leányaink szeretettel éneklik munka közben is, sőt ha különféle falusi munkák elvégzésére többen összejönnek, szívesen énekelik nemcsak ezeket, hanem régi énekeinket is. Különösen szeretik a finn eredetű énekeket. Hát inkább ezeket énekeljék, mint a világi, holmi sláger- nótákat Oly jó volt hallanom a nyáron egy alkonyaikor hazafelé jövet, hogy egy 'dősebb férfi halkan énekelgette ezeket a fülbemászó dallamú énekeket. Tapasztalatom szerint jó hatásuk van régebbi énekeink megbecsülésére is. Egy buzgó leányka odahaza nagy örömmel énekelgette ezeket, dicsérvén tartalmukat a 83 éves nagymama előtt. A leányka fordítgatta le, mert a nagymamája csak tótul értett. Erre a nagymama elővette az ő tót énekeskönyvét s abból énekelgette a különböző dallamokat s magyarázgatta a régi énekek mély tartalmát. Mennyire vártuk az egyetemes Agenda, az egyetemes énekeskönyv, korálkönyv és egy evangélizációs füzet megjelenését, de bizony majd késik és ez fáj mindnyájunknak. Ezek hiányában örültünk a Raffay-ágendának, a szarvasi énekeskönyvnek és e kis sárga füzetnek és mindennek, ami hiányt'pótol. Hallottam, hogy megjelenik egy új -magyar, evangélizációra és összejöve- teli alkalmakra alkalmas kis füzet, mely hivatva lesz a sárga füzet pótlására, később azt hallottam, hogy abban nem lesz benne egy sem ez újabb énekek közül, még a legelterjedtebbek sem. Ez baj, mert bizony így nem fogja kiszorítani a sárga füzetet. Ez csak akkor történhetik meg, ha a szakértők szerint is értékesek benne lesznek. Mert azt őszintén senki sem állíthatja-. hogy minden egyes ének rossz öenne. A „Református É'.et“ erről szóló cikke így végződik: ,.A Magyar Kultúrának, a jezsuiták folyóiratának a magyarság igaz történelmi szerepét soha meg nem értő cikkei közül is döbbenetesen kipiroslik ez a Kossuth elleni uszítás. Hovatovább tilos lesz bármilyen nagy magyar nemzeti hősnek írását közölni, amelyik a jezsui- tizmusra kedvezőtlen. Vájjon tudják-e azt Korom Pálok, akik ilyen cikket Írnak, Nyisztorok és Ijjas" Antalok, hogy a magyarságnak az egész földkerekségen úgyszólván ma is a legnagyobb védője Kossuth? Van-e arról valami kevés sejtelmük, hogy a magyar nemzeti léleknek a mélységeit és erőkifejtését hogyan mutatta meg maga Kossuth Lajos? Vették-e észre, hogy ha egy nemzetnek a múltját szétdarabolják és nemzeti hőseit, egymás • ellen játsszák ki, nemzeti múltját teszik tönkre, történelmi alakjait bontják szét. Semmi kedvünk most ahhoz, hogy felsoroljuk a jezsuita rend történelmi ténykedéseit Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, sem a jezsuita rend egykori feloszlatását kimondó pápai bullát nem akarjuk ismertetni, de azt nem engedjük meg, hogy protestáns és katolikus nemzeti hőseinket, költőinket, csatába állítsák a késő utódok lelkében. Kern lehet Széchenyit Kossuth ellen kijátszani ma már, nem lehet Vörösmartv- val Aranyt elhomályosítani, nem lehet Pázmány árnyékát rávetni Bethlen Gáborra és egy nagy és komoly nemzeti propagandamunkát nem lehet a Horánszky-utcai rendházból irányítani. Igaz magyar katolikusok millióinak szivében szent örökség a szabadságharc és az elnyomatásnak, az osztrák császárok véres vaspálcájának ütése alatt Kossuth személyiségéből és emlékéből áradt mérhetetlen erő az egész magyarság számára. Kérdezzük, hajlandó-e a Magyar Kultúra elégtételt adni a megsértett magyar történelemnek, Kossuth emlékének? Nem tart-e attól, hogy azok a magyar milliók, akik Kossuth lelki örökségét őrzik, határozott és világos választ adnak arra a kísérletre, mely a magyar nemzet töHénetkönyvének egy részét, a halottakat sem kímélő haraggal máglyára akarja tenni?“ Hasonló szellemben ír a „Magyar Üt“ és cikkét így fejezte be: „Végül a Magyar Kultúra felveti a felelősség kérdését. Nekiszegzi tollát a kis Kossuth-íűzet szerkesztőjének, mondván, hajlandó-e „elégtételt szolgáltatni ezért az otromba sértegetésért a tízmilliós katolikus- ságnak, vagy rákényszerít bennünket, hogy szervezeteink erejével kimondjuk az anatémát a nemzeti propaganda köpenyébe rejtett felekezeti uszítás ellen?“ Mi ez a kilátásba helyezett átok? Miféle megfélemlítés „szervezeteink erejének“ emlegetése? Csak nem követelik ma azok fejét, akik a független Magyarországon Kossuth írásainak kiadására vállalkoznak? Csak nem akarja megcenzúráztatni Kossuthot? Csak nem akarják megakadályozni ma a Kossuth-írások terjesztését? A Magyar Kultúra elvetette a sulykot: Kossuth Lajosnak semilven vonatkozásban nem lehet bírája se egy, se ezer, se tízmillió katolikus, mert Kossuth működése s a benne nagyszerű jelképet kapó szabadságeszménk: nem felekezeti kérdés, hanem a mindenkori magyarság örök élet-halál ügye. — És a tízmillió katolikus helyett a tizenhárommillió magyarhoz fellebbezünk s most már mi tesszük fel a kérdést, ki merészelhet ma, Kossuth halála ötvenedik évfordulóján, a magyar függetlenség nehéz óráiban Kossuthról tiszteletlen, már-már útszéli hangon beszélni? Miféle fórum bélyegezheti Kossuth történelemszemléletét bosszútól elhomálvosultnak? Kinek van joga kiátkozást ígérni jámbor szerkesztőknek címezve, s általuk Kossuthnak szántva?“ Lelkész választás. A szarvasi egyház- község a most szervezett, negyedik lel- készi állásra Szepesi Károly eddigi oroszlányi lelkészt választotta meg. Beiktatása február hónap folyamán lesz. Kassai Evangélikus Értesítő. Nagyobb gyülekezeteink mind sűrűbben bocsátanak ki gyülekezeti életükről szóló értesítőket. Ezek között igen figyelemre méltó a kassai evangélikus I. egyház- község értesítője. Legutóbb igen csinos kiállítású füzetet küldött szét az egyházközség tagjainak. Az 50 nyomtatott oldal terjedelmű, színes borítéklapú füzet, mely hivatalos jelentéseken kívül hitépítő, továbbá szépirodalmi közleményeket és képeket is tartalmaz, valóban érdekes olvasmány és méltó a nagy- múltú és vezető intelligenciájú gyülekezethez. Az Értesítő részletesen ismerteti a gyülekezeti Luther-Szövetség életét és munkásságát is Elcserélném kertes, házmesíerlalí^sos mátyásföldi villám négyszobás lakását Pest-belterületi négyszobás összkomfor- testvéri ajánlatok részletes levélben e tossal. „Költts. térítek" jeligére hitlap kiadóhivatalába. 4
