Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-01 / 1. szám

mm im ff Üj kultúrrend Most ne annyira a város, mint in­kább a falu felé fordítsuk tekintetün­ket. Vizsgálódásainkban tartsuk ma­gunkat távol a politikától. Ne essünk a falukutatók gyakori hibájába, akik egyik osztály elesettségét igen sokszor egy másik osztály rovására szokták ki­hangsúlyozni, sőt nem egyszer kiszí­nezni. Nem lehet helyes módszer az, mely vizsgálja — mondjuk — a cse­lédkérdést, vagy a napszámos kérdést és politikai síkon futó következtetése­ket von le olyan formán, hogy gyűlö­letet szít egy másik osztály ellen. Az ilyen falukutatók rendszerint azért mennek le egy-két napra falura, hogy munkájuk eredménye rugós ugródeszka legyen távolabbi célok felé. A faluról van szó. Az egyháznak is szeretnie, segítenie kell a falut. Az egy­háznak is ki kell terjesztenie komoly, tárgyilagos vizsgálódását a falu felé. Meg kell, látnia, hogy mi a baja, mi a sebe. Az egyháznak világos szemmel kell látnia és halló füllel hallania. Fel kell kutatni a falu bűneit, fel keH fe­dezni a gócokat, mint az orvos a tbc- nél. Nincs szükség arra, hogy csillogó frázisokat mondjunk a falu felé, h'szen a falu népe is bűnben élő nép. de arra sincs szükség, hogy savóba mártogatott szavakkal minduntalan „leparasztoz- zuk” a falu népét és elmo-djuk irigy­nek, önzőnek, pénzimádónak. Higyjük el, hogy az emberek között nem sok különbség van irigységben, önzésben, érdek- és pénzimádásban akár váro­som, akár falun lakjanak is. Csak a színjátszásban mutatkozik különbség olyan formán, hogy sokan úgy tesznek, mintha lázas buzgalommal a közt akar­nák szolgálni, holott szakadatlanul egyéni érdekeiket tartják szem előtt. A falu sok minden baján kellene se­gíteni. Most éppen arról van szó, hogy az ország egyetemes érdekeit tartva szem előtt, a falut is részesítsük a kul­túra azon áldásaiban melyek tisztasá­got rendet, egészséget jelentenek. Át­fogóbb, új kultúrrendre van szüksé­günk, melynek megvalósítását, ha most •nem is lehet elérni, de elő kell ké­szülni rá. Nem mozira gondolunk, az élelmes üzleti érzékkel bírók ezzel úgyis megszállják és meghódítják las­sanként az összes községeket. Nem az új táncokra gondolunk, a svingre és a rumbára, titokzatos utakon úgyis meg­érkezik ez még a legkisebbik tanyára is. Nem az új dalokra gondolunk, me­lyek gyilkos harcot indítottak a magyar nyelv ellen. Nemcsak városon, falun is éneklik: Jaj de sápadt nekem az arcom, hidd el. egész éjjel nem alszom. Néha még a rádió is segít ilyen „nóták” ter­jesztésében. Gondolunk arra. hogy a magyar fa­lunak is legyen rendes járdája. Olyan község is alig akad, melyben télen a lakosság részére fürdő állnia rendelke­zésre. Sok olyan gazda él falun aki télen szívesen menne gőzfürdőbe. Egy- egy ilyen fürdő létesítése még üzleti vállalkozásnak is jó lenne. Nem por­cellán és csempe díszes fürdőkre gon­dolunk. nem a fényűzés volna itt a fontos, hanem a célnak megfelelő hely és berendezés. A fürdő is egészségvé­delem. M'nden ilyen fürdőt a zöldke­resztes védőnő felügyelete alá lehetne helyezni. Gondolunk a villanyra. Hazánkban 4 kapták a segélyezett egyházközségek. Kétszer ad, aki gyorsan ad . . . Jó volna ezt a gyorsaságot minden segélyosztásnál érvényesíteni. Néha hónapok telnek el a segély megállapítása és annak az elküldése között. Csak vetkőzzön le a Gyámintézet minden nehézkes terhet, amely moz­gásában akadályozza. Nem hagyható megemlítés nélkül, hogy hatalmas testvérintézmé­nyétől, a német Gusztáv Adolf Egylettől évek óta nem kér támoga­tást, mert tudja, hogy annak az utóbbi években sok a gondja, nagy a terhe. Nem kér, hanem küld egy testvéri adományt. Milyen jó és gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak. (Zsolt. 133:1.) Az egyetemes gyűlés. Az öt nap bizottsági ülései és gyűlései állandó fokozásban vezet­nek el az egyetemes gyűlésre. Ha valaki arra gondolt, hogy az uta­zási nehézségek, szállodai és más akadályok sokak részvétele elé gátat fognak emelni, az alaposan csalódott, mert mindezek a jólismert kor­látok nem bizonyultak gátló hatásúaknak. Zsúfolásig megtelt a Deák­téri terem, a gyűlés megszokott helye. A falakról a régmúlt nagyjai, a keretekből a közelebbi múlt elhunyt férfiai tekintenek a meg­jelentekre. Aki évtizedek óta jár erre a gyűlésre, az a néhány óra alatt történetet él át. Reátekint az asztal körül ülőkre, majd a meg­telt sorokra, s a megjelentek helyén és fölöttük eltűnt arcokat lát. Bölcseségükben békességben figyelő és szenvedélytől fűtött heves vérmérsékletű alakokat vél látni, akik pár évtizeddel ezelőtt nagy szócsatákat vívtak — és azóta már elmentek. Az utolsó évek mintha erősen megváltoztatták volna a képet. Mintha rohamosabban tűntek volna el a megszokott helyeikről jónéhányan. 'Szinte ott látjuk most is D. Kovács Sándort, s az utódját Kardos Gyulát, Sztranyavszkv Sán­dort, Zongor Bélát, Szeberényi Lajost és másokat, akiket már nem fogunk ott látni. Nagyon hiányzott Dr. Raffay Sándor, akit szerettünk volna ott látni. De voltak ebben az évben abban a teremben különösen sokan. Nem mindenki látta őket, pedig ott voltak egy feledhetetlenül kedves jelenetben. D. Kapi Béla egyházi elnök megemlékezett Radvánszky Albert egyetemes felügyelő 20 éves szolgálatáról, koronaőrré történt megválasztásáról és az öröm mellett finoman hangot adott a bánatnak is, amely édesanyja elhunyta alkalmából érte és kifejezte az egyete­mes egyház őszinte együttérzését. Az édesanya emlékének feleleve­nítése olyan hatással volt a deresedő hajú komoly férfiúra, hogy el­borította szemét a könny és megrázta a zokogás. Szem nem maradt szárazon. A közgvűlés tagjai könnyes szemmel, az egyetemes felügyelő édesanyja fennkölt szellemének hatása alatt egy-egy képet láttak: a saiát édesanyjuk képét. . . Megérzett az egész gyűlésen ennek a szép jelenetnek a hatása. Tartalmas volt a megnyitó, az egyetemes felügyelői jelentés, sok munkáról adott számot az egyházi elnök belmissziói jelentése. Ezek voltak a valóban közérdeklődést kiváltó mozzanatok. A tárgysorozat többi pontja gyors tempóban pergett le. Tudjuk,; hogy az idő nagyon sürget, de — minden ártó szándék nélkül — kifejezést kell adni annak az általánosan hallható felfogás­nak, hogy nem válik előnyére az egyetemes gyűlésnek ez a gyorsaság. Vannak fontos tárgyak, amelyek megkívánnák és megérdemelnék a részletesebb ismertetést és megtárgyalást. Valamiképpen ezeket ki kellene emelni és jól hallható előadók által a gyűlés közönsége előtt ismertetni. Talán a korábbi kezdés is elősegítené, hogy az egyetemes gyűlés megőrizze közgyűlési jellegét. Az elnökség bölcsesége bizonyára megtalálja az indokolt igények kielégítésének a módját. Még egy kis dolog felemlítése nagyon ide kívánkozik. Volt néhány tárgysorozati pont, amelynél nem volt meg a kettős elnökség. Előbb a világi, majd az egyházi elnököt hívta ki a teremből valami elintézni való; ezalatt a bentmaradó elnök egyedül vezette a gyűlést és mondta ki a határozatot. Nagyon helyes volt. Vannak, akik ilyent alig tudnak elképzelni, pedig nagyon egyszerű és nagyon természetes. Nem követ­kezett be földrengés, mert csak egy elnök volt és nem kisebb a hatá­rozat jogérvénye, mert az egyházi elnök mondta ki azt. Nem lett ebből napirendi vita. Minek is lett volna? Semmi ok se volt rá, mert senki se kereste.

Next

/
Oldalképek
Tartalom