Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-09-16 / 38. szám
BftNCCUkUSElEf kor is. Ezekre nincsen szükség, mert jelenlétük csak délkeleti szomszédunk sorsára juttatja a nemzetet. ... hogy természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem. hogy hazánk keresztyén ország, benne tehát mindig fenn kell maradnia a keresztnek. Nem csak azért, mert politikailag a kereszt a nyugatot, a kultúrát és Európát jelenti, hanem azért is, mert a keresztyén ség annyira életalkotó elemünkké lett, hogy nélküle elvesztené értelmét egész eddig létünk. Már pedig a népek és nemzetek életében nem lehet sem egyik napról a másikra, sem pedig korszakok alatt megtagadni mindazt, és mégis eredményesen tovább élni, ami múltúnkhoz tartozik és ami múltúnknak egyenes és természetes folytatása. Magyarország keresztyén ország volt és maradt akkor is, ha benne sokat csatáztak az évszázadok alatt a keresztyének és a keresztyén egyházak egymással. Nem lehet és nem szabad tehát nélküle tervezni és ellene cselekedni, mert minden ilyen cselekvés a magyarság sírját ásná meg, elszakítaná attól a gyökerétől, amelyből él és táplálkozik ma is. Ez a szakadás ön- gyilkosság lenne. vkm. Láttuk Egy boldog ember-t akar bemutatni egy német film. A bemutatás kissé különös, a beállítás szintén. Ilyen boldog ember nagyon ritka és egy kissé valószínűtlen is. Naiv, de kedves a feldolgozás, bár a sekélyke történetet lassan és bizony itt-ott unalmasan bonyolítja. Ez pedig nagy hiba, mert a lendület hiánya álmosítólag hat és a végén fáradtan jön ki a néző a filmből, ahelyett, hogy felüdült és felfrissült volna. Gyenge film, amin még az az ajánlás sem segít, hogy erkölcsileg kifogás nem emelhető ellene. Csak a tied a címe egy olasz kosztümös filmnek, amely 1848-ban kezdődik és tele van a szabadság és nemzeti fel- emelkedés, nemzeti egység reminiscen- ciáival. Gyönyörű keret, káprázatos kosztümök és jelenetek ékesítik, anélkül azonban, hogy a mese túlságosan nagyigényű lenne. A már eddig is gyakran visszatért motívum színezi: a hazáért fel kell áldozni a szerelmet. Ez a magasztos motivum azonban olyan tálalásban kerül elénk, hogy inkább a szerelmét feláldozót sajnáljuk, mintsem áldozatának nagyságán hatódunk meg. És ez tönkre teszi az egész film összhatását. Egyébként szép a film, elsőrésze jobb, mint a második. kp. Ifjúsági konferencia. A zuglói KIÉ szeptember 14—17. között a budahegy- vidéki ifjúsági Luther-Szövetséggel karöltve ifjúsági konferenciát rendez. Megnyitás szept. 14-én d. u. 5 órakor volt. Előadók: Kemény Lajos esperes, Scholz László, vitéz Sréter Ferenc, Danhauser László, Ferenczy Zoltán és Ruttkay Elemér lelkészek. Tartsunk áhítatot az óvóhelyen! címmel Pásztor Pál tollából kis füzet jelent meg, mely útbaigazítást ad az áhítatok levezetésére, ezenkívül több alkalmi imádságot is tartalmaz. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. 6 sorsa eddig szerencsés volt.“ De nem mondhatjuk azt, hogy ,.nemzetünk végzete eddig szerencsés volt“. Látnivaló, hogy a sors az. ami az élet folyamán történik. A végzet pedig annak a befejezése, a megpecsételése. Aki hisz, az mind a kettőre nézve elfogadja azt, hogy életünk nem a véletleneknek, az értelem nélküli történéseknek a láncolata, hanem hiszi azt, hogy a mindenségben, amibe az emberi élet is beletartozik, rend van, törvényszerűség van. Ezt, sokszor elrejtve, felleljük az állat- és növényvilágban is. Ebbe a hitbe beletartozik az is, hogy az események részben látható, részben láthatatlan erőkké válnak s ezek szülik meg a későbbi eseményeket, mint következményeket. Keressünk gyakorlati példát a látható és láthatatlan erők érvényesülésének a törvényére. Ilyen a magyarság kivándorlása az Egyesült Államokba és Amerika más részeibe, a múlt század vége felé s ennek a századnak az elején. A sok, el nem mondott, vagy elmondott, de meg nem hallgatott panasz erővé változott át, úgy, hogy nem csak a panaszost, de esetleg azt is, aki hallotta, az Amerikába való kivándorlásra késztette. Az erő a végén tényezővé vált nemcsak az amerikai magyarság életében, de azzá vált mi ránk, az itthon maradottakra nézve akkor is, ha visszatelepedik hozzánk az amerikai magyarság s akkor is, ha hívogató szónk nem tudja őket a visszajövetelre rábírni. Már a babiloniak, az asszírok, az egyiptomiak hittek abban, hogy az emberi sorsot felsőbb természeti erők irányítják. Ők az első asztrológusok. A papok az istenek akaratát kémlelték ki vele s állították, hogy az égi jelenségek, a napnak, a holdnak s az öt bolygónak a szabályos mozgása, az esős időszak szabályos visszatérése rendre és teljes összefüggésre mutat az égi jelenségek és a földi események között. S hogy az évszázadok nem temették el ezt a tudományt, annak magyarázata az, hogy a jóslások sokszor bámulatos pontossággal váltak valóra. Egészen a 17. századig meg tudta tartani a tekintélyét. Ma pedig, amikor emberek és egész nemzetek aggódnak sorsukért, a népszerűsége — még ha nem is lakunk a tenger mellett — egyre nő s a gondosan elkészített horoszkópot nem kicsinyük le. Hogy az emberi sors a jónak és rossznak a keveréke, az már a germán mitológiában is benne van. A keverési arány kettő az elvhez volt, mert két istennő keverte bele a jót s egy a rosszat. A görögök is istennők kezében látták az emberi sorsot, akik egyike az életet szőtte, a másik eldöntötte s a harmadik az élet fonalát elvágta. A sorsot és végzetet a theologia szótára valóban nem ismeri s az igehirdetésben nem él vele az egyház. De a keresztyénség nem térhet ki az elől, hogy feletet adjon a mindenség nagy kérdéseire. Hirdeti először is Istennek a mindenható, az emberét messze felülmúló erejét. Azt, hogy az általa megteremtett világ nem olyan, amilyenné azt mi, emberek tennénk, ha rajtunk múlnék. Mi bizonyára eltekintenénk attól, hogy időnként és váratlanul földrengés, árvíz, vihar pusztítson el embert, jóságot. Ügy nevezzük ezt, hogy irracionális elem és ilyen van sok. Ilven az is, hoffv az emberek nem egy kor elérése után. hanem a legkülönfélébb korban halnak el. Ilyen az. hogy az ártatlanok — tehát nem a bűnösök — is szenvednek, amiről ma annvit hallunk. A szántóvető ember belevág a földbe s az ekevas kettészeli a férget. Ez nedig azt kérdezhetné, hogy mi célja volt annak, hogv éltem? A hinni akaró embernek ez sok fejtörést okoz. De nem tudunk rajta változtatni. Ha minden élethez nem tapadna bizonvtalanság, ha mindig csak az történnék, amit mi jónak, indokoltnak, kellemesnek tartunk — va j ion mivé válnék, változnék el az ember a folytonos megelégedettségében?! Mind jó, amit Isten tészen Dorgálása nem tesz kárt, Nem célja, hogy megemésszen, Bár nyújt keserű pohárt. Hát eltűröm, mert az üröm, Kezéből Istenemnek, Orvosság lesz lelkemnek.
