Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-09-02 / 36. szám
J 6. Hivatkoznak a római katolikusok lelkiismereti kérdésére; lelkiismeretük sérelme nélkül nem köthetnek házasságot polgári tisztviselő előtt. Igen ám, de hol van a határa a római katolikus lelkiismereti .aggályoskodásának! Az állam és a római katolikus egyház érintkezési pontjain minduntalan jelentkezhetik a római katolikusok aggodalmaskodása: a pápa akarata ellenében nem teljesíthetik az állam törvényeit. Igen veszedelmes lenne tehát engedni ez irányban. * Befejezésül vizsgáljuk meg, mi a teendőnk e mozgalom kapcsán. a) A lelkészi szolgálat terén: az esketés újra szabályozása. b) Híveink felé: a házasságról tisztán, népszerűsítve, sokat tanítani, az evangéliumot hirdetni, mert hallásból van a hit, hitből az igaz élet, igaz házasság. c) A nemzet felé: hirdetni Isten rendelését a házasságról. d) A törvényhozók felé: részükről olyan törvényhozókat nevelni, ak’k a házassági törvény alkotásánál Isten rendeléséhez igazodnak Forradalom és béketüntetés Ma a sok újság is kevés, sokak szerint a kevés újság is sok. A rádió túl sokszor sugároz híreket és alig hall az ember valamit. Az élet egyenletei állandóan megoldhatatlan több ismeretlenű problémákkal vannak tele. 3 ebből az állapotból menekülni szeretne az ember: akár önmagán kívülre, akár az életformát szeretné megváltoztatni, hogy valami érthető, mindenkinek jó és egyszerű életforma jöjjön létre, amelyben lehet hittel és hitben élni, szabad írni és bölcselkedni s szabad jövőbenézően tervezgetni, különösebb és zavaró mellékgondolatok nélkül. Egy-egy olyan napon, mint ez év augusztus 24-ike volt. a harctereken a hatodik évben már megszokott nagy harcok folytak. Férfiak haltak meg és emberkezek által épített hajlékok lettek hasznavehetetlen törmelékké. De azonfelül minden külügyi • hivatal távírókészülékei állandóan szóltak. Falusi csendben is lehetett érezni azt, hogy túlfeszítettség remegő izgalmában ég az élet. Mi lesz immár mindenfelé a világon? Fel kell figyelnünk egy háromsoros hírecskére, mely arról számolt be, hogy a Szentháromság utáni 13. vasárnapra tervezett béketüntetést Anglia urai letiltották s rendőrei meg fogják akadályozni az esetleg mégis felvonulni szándékozók akcióit. Az európai papság sok tapasztalat után nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek az újsághírnek. Erősen kijózanodtunk a világ eszeinek nagy elhatározásaitól, igen megfontoltak, hogy akik tüzet gyújtottak, vagy általában piromanikus nyújtogatok, nem igen jelentkeznek önkéntes tűzoltónak. De a lelkész mégis tovább meditál és forgatja a hírecskét magában. Ma mindgvakrabban kezdünk foglalkozni a felelős politikusok felelősségének kérdésével. Vizsgálgatjuk a politikusok fajsúlyát, nemzeti és belső értékeit. Emlékezünk arra, hogy az ezelőtt egy évtizeddel meghalt s háborút kezdő külügyminiszter milyen nagyszerű telivér szakértő volt. Azután arra gondolunk, hogy a másik minden európai nyelvnek milyen ragyogó kezelője volt. Sorra kerülnek inkább a megholtak, mint az élők s erősen megdöbben a mai lélek azon, hogy milyen gigantikus terhet hordoznak ezek a férfiak, s miiven más szemmel néznek az emberre, az életre, az országra, a háborúra s általában mindenre, amelvben élünk, mozgunk és vagyunk, mint más közönséges halandók. Ök jobban és ridegebben ítélik meg a szükséges rossz szerepét, mint a lírai költők s a legragyogóbb képességű igehirdetők. Ök tudják és látják azt is, hogy a nagy háborúk utolsó fázisaiban egymás mellé kerül a forradalom és a béketüntetés. Európai ember a forradalmai már nemcsak filmekből és történetkönyvekből ismeri, hanem személyes tapasztalatból is. Naggyá nőni akaró fiatal statisztikusok figyelmébe kellene ajánlani azt, hogy tegyék tanulmányaik tárgyává: mennyivel több ember pusztult el a forradalmak karjaiban, mint a csataterek ágyú- és tankcsatáiban. A háborút lehet csak katonaszemmel nézni, a forradalmat lehet csak rendőri készenléttel, lemérni és elszámolni, de a béketüntetéseket minden hivő ember, mint.köz- és magánügyet egyszerre tekintHáz házigazdái tisztségéről, mely összefüggésben örömmel emlékezett meg finn vendégeiről, kik korábban Witten- bergben jártak. Szólt a Luther-Múzeum kibővítéséről, ahova a finn lutheri egyház sajátságairól is kívánatos lenne adatokat szolgáltatni. Nyilatkozatát ezzel fejezte be: „Borzalmas időket élünk De úgy látom, hogy a lutheri egyházaknak nagy feladat adatott az egyes népek összekapcsolása érdekében. Ezek nem Róma útját járják, mely tulajdonképpen egy az államhoz hasonló összekapcsoló egyházat szeretne megvalósítani. A lutheri állásfoglalás elismeri a különböző nemzetiségeket és mégis ezek mellett, vagy inkább ezek ellenére is növeli az egyességet. A nyugati államok egységének felépítésében nagy feladat adatott a lutheri egyházaknak. Ebben a megvilágításban igen fontosnak látom ugyancsak a Luther-Agricola Társaság hivatását.” Egyházi anyakönyvek fényképezése. A helsinkii gyülekezetek lelkészei a közelmúltban tartott gyűlésükön elhatározták, hogy a bombát ámadások következtében elpusztulható egyházi anyakönyvekről fényképeket készíttetnek. Mint ^ismeretes Finnországban az egyházi - anyakönyvvezelés áll az első helyen. így állami szempontból is elsőrangú feladat az egyházi anyakönyvek és az azokba foglalt bejegyzések lefényképezése, hogyha az eredeti a bcmbatámadások következtében el is pusztulna, legyen másolat. 30 misszionárius elindult Svédországból Afrikába. Svédországban már hosszú idő óta várta utazási engedélyét a hittérítőknek egy igen tekintélyes csapata. Az egyik finnországi lap beszámol arról, hogy az utazási engedély áldozócsütörtökön este érkezett meg, viszont a Lisszabonba induló hajó a következő napra jelezte indulását Göteborgból. Sok hittérítő ünnepélyes elbocsátását egyszerűen lehetetlen volt elvégezni, csupán egyszerű keretek között nyertek elbocsátást Göteborg városában. A 30 közptt volt olyan is, ki repülőgéppel érkezett a kikötőbe a nagy sietség miatt. A misszió barátainak nagy örömet jelentett s jelent ez a kis hír — hisszük mindenhol —, hiszen arról van itt tulajdonképpen szó, hogy Isten még a háborúban sem feledkezik meg övéiről s elsősorban nem az evangélium hirdettetéséről. A finn Theologiai Irodalmi Társaság az elmúlt hónapokban gyors és igen széleskörű nyomtatási munkát végzett. Legfontosabb munkája azonban talán az volt, hogy a Hitvallási Iratokat az évek során újból kiadta. Örömhíre a Társaságnak, hogy az V. rész fordítása (Formula Concordiae) is már teljesen kész és átvizsgálása javában folyik. A Hitvallási Iratok I. irészét 1907-ben (Apostoli, Niceai, Athanasiusi, Ágostai hitvallások) II. részét 1915-ben (Apologia) III. részét (Schmalkaldeni cikkek) 1929-ben adta ki a Társaság. A Hitvallási Iratok IV. részét (Kis és Nagy Káté) a múlt év folyamán osztotta ki új kiadásban tagjai között. Mint a Társaság jelentéséből olvashatjuk, az V. s ezzel az utolsó rész is nemsokára napvilágot ált. „Szülőföldünk veszélyben van.” Az elnök neje, Gerda Ryti asszony az elmúlt vasárnapon (1944 július 16.) az istentisztelet befejezése után rádiószózatot intézett a finn néphez: „SzülőHWCBMlsaEf 3 1
