Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-01 / 1. szám
dékrői, a lelkészek atyafiságos életéről, szívesen elismert tekintélyéről, egyházunk életnyilvánulásairól, belmisszióról. Nagyon érdekes az a meglátása, mely szerint. a múltban a lelkészi fizetés erkölcsi és anyagi dotáció volt. A jelenben háttérbe szorul az erkölcsi dotáció és előtérbe nyomul az anyagi. Minden megállapításában egy nézőpont érvényesül: az Anyaszentegyház érdeke. Szívesen hallgattuk volna egészen végig az érdekes visszapillantást, de az idő sürgetése miatt erre nem volt lehetőség. Várjuk a kinyilvánult közóhajnak megfelelően a lelkészi szakfolyóiratban való megjelenését. Az érdekesség s a tanulság levonása mellett a történeti anyag is kívánja ezt. A másik kimagasló esemény a leventeegyesületek országos vezetőjének, vitéz Béldy Alajos altábcrnagynak az egyesületben való tisztelgő látogatása és előadása volt. Személyesen megerősítette bennünk azt, amit a hivatalos nyilatkozatok alapján eddig is tudtunk, hogy a leventeegyesületek legfőbb célja a nemzeti eszmény valláserkölcsi alapon való szolgálata. Keresztyén hitből táplálkozó erkölcsiséget akar a magyar ifjúságba beleoltani és ebben a törekvésében nem nélkülözheti az evangélikus papságot. Jóleső érzéssel hallottuk azt a vallomását, mely szerint minden törekvése odairányul, hogy a vasárnap megszentelésére és Isten előtt való meghódolásra kényszerítse a magyar ifjúságot. Megnyugvással vehetjük, hogy valóban hivatott kézben van a leventék legfőbb irányítása. Szeretnénk azonban, ha a legfőbb vezető lelkét eltöltő eszmék tudomására jutnának minden leventeparancsnoknak és minden leventeoktatónak. Akik közvetlenül látják a leventeintézmény ünnepélyességtől mentes megnyilvánulásait, azoknak az a tapasztalatuk, hogy ezek nem mindenütt törekszenek a valóságba átvinni és a leventék leikébe beleoltani azokat a fennkölt gondolatokat, amelyeknek a szolgálatát a nagyszerű intézmény vezetősége maga elé tűzte. Egyházunk ifjúsága ott van a leventeegyesületben, amely igénvbe- veszi az idejét és szinte elzárja a keresztyén ifjúsági egyesületben való részvételtől. Figyelemmel kell tehát kísérnünk, hol van az ifjúságunk és mit tprténik vele. Tudjuk, hogy nagyon sok esetben jó helyen és jó kezekben van, de kifejezést kell adnunk a tapasztalataink alapján annak is, hogy szeretnénk, ha az országos vezetőség olyan erőteljesen szólana, hogy a leventeegyesületeken belül mindenütt végig zúgna a szava és azt, mint parancsot mindenütt meghallanák és megfogadnák. Hisszük, hogy ezt is megállapíthatjuk majd! A Misszióegyesület. Nem soroztam be a fentiek közé ezt a szerényen meghúzódó, de annál nagyobb munkát kifejtő egyesületet. Múltjára büszke lehetne, mert ez arról beszél, hogy már akkor volt missziói érzékünk, áldozat- készségünk, missziói folyóiratunk, egyesületünk,- amikor a magyar keresztyénségben erre alig gondoltak más egyházak gyermekei. Az első világháború utáni években igen meggyöngült az egyesület, alig jöttünk össze 8—10-en egy-egy missziói gyűlésre. A leányzó nem halt meg, hanem aludt. Jött a felébredés, néhány lelkes ember buzgólko- dása és ma a misszióegyesületnek áldásos eredményei vannak. A mindenfelé elterjedt népfőiskolák elindítója, hazánkban való meghonosítója ez az egyesület volt. .Van misszionáriusa, van iratterjesztése. Most is új embert hívott el és állított munkába. ,,Gyümölcseikről ismeritek meg őket...“ (Máté 6:16.) A G. A. Gyámintézet. • A Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet nem sorolható az egyesületek közé, mert több, hiszen ez intézmény. Ha a gazdasági viszonyok mellett nézzük is az eredményt, akkor se lehet észre nem vennünk, hogy lendületes fejlődést mutat. A 4 egyházkerületben 70.000 P-nél többet gyűjtött .és osztott szét a szegény egyházak és missziói pontok támogatásában. A 6000 P-t meghaladó ú. n. Nagyszeretetado- mánvt a dunáninneni és tiszai egyházkerület egy-egy egyházközsége kapta: Felsőpetény és Kézdivásárhely. Ez utóbbi a székelyföldi missziónak templomépítő fiókegyházközsége. Szeretettel gyűjtött, szeretettel adott, szeretettel széjjelosz- tott összegekkel szeretetet ébreszt; ne is legyen más egyetlen közösségében se, mint szeretetintézmény. Jóleső hatást váltott ki, hogy a gvűlésen megállapított segélyeket adminisztrációs körülményeskedés nélkül pár nap múlva már meg is zelebb állanak. A lélek kész bennük, de a test erőtlen. Nemcsak az ifjúságon, de önmagunkon is ezt tapasztaljuk. Ellenségei vagyunk a racionalizmusnak és ahol csak lehet, elmossuk emlékeit. De azért ha figyelmeztetjük egymást, hogy ne énekeljük az Isten felséges adománya kezdetű ének dallamát, mert ez a dallam megromlott kornak a terméke, sajnálattal vesszük tudomásul, vagy tagadó- lag válaszolunk. Ellenségei vagyunk egyházi dallamaink elvi’.ágiasodásának, de ha tudomásul kell vennünk, hogy a Szegény fejem, hová hajtnálak éneknek dallama közeli rokonságban van a szórakoztató műdalokkal, elszomorodunk. Aki állandóan benne van a zenei stúdiumokban és a klasszikus művek hallgatásával finomítja hallását, az önmagát irányítja és az ilyen kísértéseket legyőzi. Akinél' azonban ez a lehetőség nincsen meg, annak tanácsadóra van szüksége. A Halleluja-pártiaknak egy balíté- lettől kell magukat mentesiteniök: nem minden szép, ami tetszik. A cigányzenének nagyobb a vonzóereje, mint az ősrégi magyar népdalnak. De a cigányzenénél is közkedveltebb az idegenből hozott slágerzene. Még a kiváló zeneköltők műveinél is az arány fordított a művészi érték és a tehetőség között. Liszt rapszódiáiért a tömeg jobban lelkesedik, mint egyházi műveiért. Bach D-moll Tokkátája az átlag zeneértő közönségnek jobban tetszik, mint a még értékesebb Dór Tokkáta. És ha végigmegyünk a zenei műfajok skáláján, a 17. század klasszikusaitól a jazz zenéig, az a megfigyelésünk, hogy a dallamok világában rendszerint az győz, amelyik a legbehízelgőbb. Az igazi művészet, akárcsak a hit, mindig a keskeny utat választja. Még csak azt sem fogadhatjuk el, hogy az ifjúságot elvilágiasodott dallamokkal könnyebben meg tudjuk nyerni az evangélium számára. Ellenkezőleg! Eszményi célokért csak eszményi eszközökkel harcolhatunk. Dr. Deák János teológiai professzor azzal fejezi be cikkét, hogy fogjunk össze mindannyian^ avégből. hogy egyházunk ismét, éneklő egyház legyen. Ezen az összefogó munkán akkor lesz Istennek áldása, ha egymásra hallgatunk. Ha teológiai Droblémát kell megvitatnunk. teológiai professzorhoz megyünk Ha költészeti kérdésben vagyunk tehetetlenek, költőt keresünk. Ha zenei kérdésben van szükségünk felvilágosításokra, felkeressük az egyházi zene legnagyobb tekintélyeit. Igaz, hogy teljes munkát csak akkor végezhetnénk, ha mird a három stúdiumban bírnánk Istennek az adományát. Ilyen ember azonban csak egy volt: Luther. Linder László. i ~i i_<u~iV n‘ 11— m ni * ‘i — f' ■ ^ * “ Egyetemes imahét. Az esztendő első hetében, január 3—8. napjain a keresztyének mindenfelé imahetet tartanak. A budapesti közösségek összejövetelei ezeken a napokon minden este fél 7 órakor kezdődnek, hétfőn a fasori református templomban, kedden a Wesse- lényi-utcai német baptista imaházban, szerdán a Salétrom-utcai református templomban, csütörtökön a Nap-utcai baptista templomban, pénteken a Szabadság-téri református templomban és szombaton a Deák-téri evangélikus templomban. Minden összejövetelen két-két előadás hangzik el. 3
