Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-08 / 28. szám

■ Zavartalan óra Mindinkább érezzük, hogy nennyire szükségünk volna ízekben a zaklatott napokban egalább egy-egy zavartalan jrára, amikor nem elsősorban estileg, hanem inkább elsősor­ban lelkileg kipihenhetnénk nagunkat és erőt gyüjtenénk a ;ovábbi munkára is és a to- /ábbi megpróbáltatásokra is. VTi ugyan már hosszú idő óta nondogatjuk mindig, hogy lemcsak ilyen zavaros időben, ie a legnyugodtabb és legbéké- ;ebb időben is az embernek elki egyensúlya érdekében szüksége van egy csendes órára ís ez a csendes óra álljon imád­éból, önvizsgálatból, Istenhez brdulásból és az Isten igé­jének figyelmes olvasásából. Meg is vagyunk győződve arról, nogy ez kimondhatatlan nye­reség a lelki ember számára, mint ahogy ezt mindenki bizo­nyítani tudja, aki elkezdi és nem hagyja abba néhány napi kísérletezés után. Az elmúlt vasárnap tapasz­talatai bizonyára mindenfelé azt a megfigyelést ébresztet­ték a lelki élettel törődő embe­rekben, hogy ezeknek a csen­des óráknak áldásai előtt nyis­sunk alkalmakat és lehetősége­ket. Szerte az országban talán mindenütt megzavarták a légi­támadások a délelőtti istentisz­teleteket. Több helyen felibe szakították és akik így jöttek el a templomból, valószínűleg a kielégítetlenség érzésével jöt­tek el. Helyes azért, hogy a leg­több helyen a nap más idősza­kában is elvégzik újból a dél­előtti istentisztelet megszokott rendjét. Éppen így a délelőtt- ről elmaradt úrvacsorát is új­ból meg kell hirdetni és ki kell szolgáltatni az attól kényszerű­ségből elmaradt híveknek. Ügy érezzük, hogy az volna a helyes szolgálata az egyháznak ebben a mostani időben, hogyha min­den vasárnap alkalmat nyúj­tana az úrvacsorához való járu- lásra. Senkisem tudhatja, hogy neki, vagy másoknak nem lesz­nek-e olyan súlyos lelki meg­rázkódtatásai, amelyekre jó volna megerősödni a kegye­lemben. Helyesnek tartanánk, ha kisebb helyeken a helyi vi­szonyoknak megfelelő időpont­ban mindennap volna reggeli, vagy estéli könyörgés. És arról is nagyon jó volna gondolkozni, hogy igazán itt lenne az ideje annak, hogy az egész héten át mindig makacsul csak egy-két órára megnyitott templomokat nem kellene-e egész napon át nyitva tartani és legfeljebb na­ponként egy-két órára bezárni. Olyan városokban, ahol több templomunk van, igen könnyen lehetne beosztani a templomok nyitvatartásának és az áhíta­tok tartásának időpontjait úgy, hogy valamelyik templom min­dig befogadhassa a zavartalan órát kereső híveket. Igaz, hogy a mi istentisztele­tünk közösségi istentisztelet, amelyben az Isten igéje a gyü­lekezethez szól, a gyülekezet pedig egymást építi, egymás hi­tével, imádságaival és éneké­vel. Jobb tehát, hogyha imád­ságban való testvéreket talál a hivő ember az Isten házában, de az sem tarthatja vissza a lelkipásztort, vagy a zsörtölődő egyházfit a templom megnyi­tásától, ha időnként csak egy- egy magános ember ül a temp­lomban és próbál beszélgetni az ő mennyei Atyjával. Ma az emberek kénytelenségből olyan gyorsan szoknak hozzá rossz és gonosz dolgokhoz, hogy gyorsan hozzászokhatnak a jó dolgokhoz is. Már pedig van-e annál nagyobb jó, mint amikor a nyugtalankodó lélek meg­nyugvást, bizodalmát és re­ménységet érez és ezeknek a birtokában léphet ki Isten há­zából. Nem kételkedünk abban, hogy a magános imádkozok csakhamar kis gyülekezetté növekednének. Egyik híres külföldi város­ban sok régi szép, több évszá­zados templomot bejártam. Nem zavart az, hogy más egy­ház szokása szerint volt beren­dezve. Mindegyik templomról maradt egy-egy szép emlékem, egy-egy csendes percem. Nagy- nehezen felkutattam két evan­gélikus templomot is. Egyikbe 'Sem tudtam bemenni. A lel­kész nem volt otthon, az egy­házfi lakása zárva volt, álldo­gáltam, várakoztam s végül nem láttam belülről egyiket sem. Ma is, ha erről a város­ról beszélek, mindig érzem azt a benyomásomat, hogy ennek a szépséges városnak csak ki­felé való evangélikus temploma van, de nincsen befelé való temploma és ezen az emléken már aligha fogok tudni változ­tatni. Tegyük templomainkat nyi­tott templomokká minden ke­reső szív számára, hogy mind­egyik nyerhessen a maga temp­lomában ajándékul egy-egy zavartalan órát. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom