Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-01 / 1. szám
Énekügyeink A Békéscsabai Evangélikusok Lapjában közölt énekügyi memorandum úgy látszik, mély sebeket ejtett a Halleluja énekek kedvelőinek a szívén. Több mint negyedév telt el azóta, hogy a közlemény megjelent s a felkavart hullámok most sem simultak el. Őszintén sajnáljuk. És pedig sajnáljuk azért, mert a kérdéses énekek híveinek táborában látjuk egyházunknak nagyrabecsült személyeit, lelkészeit, sőt olyanokat is, akikhez szorosabb személyi kapcsolatok fűznek és akiket a legkevésbbé volt szándékunkban megbántani. A nyilatkozatunkat azonban mégis meg kellett tennünk és most is fenn kell tartanunk. Megnyugtatjuk illelkiismeretünket azzal, hogy törekvésünk senkinek a személye ellen nem irányul, egyedül eszményi célokért harcolunk. A kérdés megoldását illetőleg a nehézséget abban látjuk, hogy a Halleluja dallamok értéktelenségéről még csak nem is vitázhatunk., illetve semmiféle kézzel fogható bizonyítékot fel nem hozhatunk. Ha valaki ugyanis nein akarja szakemberekre bízni házának felépítését, s a háznak falai düledező- ben vannak, az ilyen házat a járókelők távolról elkerülik, sőt a hatóság felépítését nem is engedélyezi. Énekeskönyvet, énekfüzetet azonban forgalomba hozhat oljTan egyén is, aki elsőrangú pap, de nem ért az énekeskönyv összeállításának művészetéhez, s ezt megcselekszi anélkül, hogy látszólag bárminemű veszély származna belőle. De csak látszólag. A legjobb akaratunk mellett sem bírjuk eloszlatni azt az aggodalmunkat, hogy a kiadott „sárgafüzet” lassan, fokozatosan háttérbe fogja szorítani értékes templomi énekeinket. Elh.sszük Marcsek Jánosáénak, hogy ez nincs szándékukban, a következmény azonban akaratuk ellenére az lesz. A Halleluja dallamok éneklése rontja ifjúságunknak veleszületett muzikalitását, ízlését, zenei judiciumát, akárcsak látásúnkat a rossz szemüveg. Minél tovább fogják ezeket a dalokat énekelni, annál kevésbbé lesznek képesek értékelni ősrégi templomi énekeinket és annál inkább el fognak idegenednii a templomi énekeskönyv használatától. Ezt tényekkel'tudjuk igazolni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy-egy ösz- szejövetelen Halleluja énekek után templomi énekeket énekelnek, milyen fáradtan, unottan megy az éneklés. Sokan titkot sem csinálnak belőle, hogy a reformáció énekei nem tudják őket kielégíteni. Nem eléggé missziói jellegűek. Ez az énekköltészet szerintük a múlté, á mai ifjúság leikéhez nem lehet ilyen énekekkel férkőzni. Egyházi zenészeink közül többen vannak, ilyen volt az elhúnyt Árokháty Béla: is, akik a hibát az eredetileg énekelt, ritmikusan énekelt dallamok kiegyenlítésében, elferdítésében látják. Lehet, hogy úgy van, de csak részben. Az. igazi okot abban kell keresnünk, hogy a templomtól elidegenedett, de Istenhez újból visszatérő ifjúság még mindig nagyobb vonzalmat érez az el- világiasodott dallamokkal szemben, mint azokkal az ősrégi, az evangélium szellemével telt dallamokkal szemben, melyek egyébként' meggyőződéséhez, vallásos felfogásához, célkitűzéséhez kö2 Az egyetemes gyűlés után A gyűlés ideje. Bizonyos, hogy nehezen vártuk az utolsó egyetemes gyűlés összehívását. A legutóbbi években az lett, közgyűlési határozat folytán, az összehívás rendje, hogy akkor hívja össze az elnökség a közgyűlést, amikor az egyházkerületekből az anyag beérkezett s annak a feldolgozása biztosítva van. Érthető ez a rendszer, de nem olyan jó. mint a korábbi évtizedes gyakorlat volt, mely szerint már a tavaszi időben megjelent az egyetemes közgyűlés meghívója s ahhoz alkalmazkodtak az alsóbbfokú egyházi hatóságok rendes közgyűlései. Még ennek is tökéletesítése volt, hogy november 10-ének hetében volt az egyetemes közgyűlés. Mindenki számításba vehette ezt és előre készülhetett rá. Az egyházi egyesületek jóelőre ki bocsáthatták meghívóikat az előre kidolgozott tárgysorozattal. Az állandósuló protestáns napokkal való kapcsolat fenntartása se az utolsó érv a régi rendhez való visszatérés érdekében. Az egyetemes egyház (kifejezőbb ez, mint az utóbbi években törvényesített ,,egyházegyetem' ) elnöksége bizonyára megtalálja a visszatérés útját. Már egy felterjesztés kapcsán foglalkozott is ezzel a kérdéssel. O. L. Sz. A három betű mögött rejtőzködő egyháztársadalmi egyesületünk — az Országos Luther-Szövetség — a gyűlés hetének. első napján a déli időben tartotta közgyűlését. A látogatottsága bizony gyönge volt,, a vidékről a bizottsági ülésekre érkezők még úton voltak. A jelentések nagy munkáról adtak számot. Nagy kár, hogy kevesen hallhatták. Egyházi lapjaink korlátozott terjedelmük folytán nem hozhatják ezeket. Csak egy esetben válhatnak közismertekké, ha a jelentéseket tartalmazó jegyzőkönyvet a Szövetség keretébe tartozó egyesületek megkapják és a tagjaikkal megismertetik. A vidéki szövetségek nélkülözik a központ és a társszövetségek munkálkodásának az ismeretét. Nem lehet elég, hogy egy-egy evangélikus napról rövid tudósítást olvashatnak, mert ezek még nem adhatnak a Szövetség hétköznapi műhelymunkájáról tájékoztatást. Ez buzdítólag is hatna a Luther- Szövetségekre. Vagyunk, akik hangoztatjuk, hogy szívesen vennők, ha a központ táplálná a vidéki csoportokat, s azokkal állandó érintkezést tartana fenn, azokhoz tájékoztató körleveleket küldene. Elég volna sokszorosított körlevél is. A most megnyílt hadiárvaházról is szívesen vennének a szövetségek, az adakozók állandó ismertetést. Némely magára hagyott szövetség szívesen venne néhány kidolgozott világnézeti előadást. Elismerőleg kell látnunk a szépen erősödő munkálkodást, de szeretnénk ezt a zárt körből kihozni. Kimagaslóvá emelkedett a Luther-serleg körül összegyülekezett társaság. Egyesületek. Gyűléseket tartott a többi egyháztársadalmi és szakegyesület. Tartalmas konferenciája volt az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének, közgyűlést tartott a Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete, az Országos Evangélikus Tanáregyesület, továbbá az Országos Evangélikus Tanítók Egyesülete, valamint az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. Itt csak néhány sorban emlékezhetünk meg róluk és a gyűléseikről, pedig az a sok és nagy munka, amely az országos gyűléseket megelőzte, részletes méltatásukat érdemelné meg. Hála Istennek, vannak egyesületi lapjaik, amelyek részletesen beszámolnak az érdekelteknek és érdeklődőknek. Érdekes, hogy a legizmosabb egyesületnek, a Lelkészegyesületnek, nincs lapja. M. E. L. E. A Lelkészegyesület közgyűlésének két kimagasló eseménye volt. Betegsége miatt távolmaradásra kényszerített D. Raffay Sándor elnök írásban küldte el megnyitó beszédét. Ez igen érdekes volt. Az 50 éves lelkészi jubileumához elérkezett elnök visszapillant ebben lelkészi szolgálata 50 esztendejére s olyan széles távlatú a megemlékezése, hogy az egyházi életünk. szempontjából valóságos kortörténet. Hűségesen visszavetíti a múltat, amelyből a jelennek nem egy problémája könnyebben megérthetővé válik. Szó van abban a theologiai akadémiáról, a theologusokról, a már egészen letűnő lelkészi nemze-
