Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-27 / 22. szám
Eszményien érdeke a keresztyénségnek, de egyben a zsidóságnak is, hogy ez minél alaposabban történjék. A zsidósággal kapcsolatban tulajdonképpen téves az „áttérés“ szót alkalmazni, mert itt egyrészről a keresztyénségbe való befogadásról, másrészről az Anyaszentegy- házba való belépésről, tehát a keresztség szentségének a kiszolgáltatása által a Krisztussal való közösségbe iktatásról van szó. Áttérés csak a keresztyén egyházak tagjai között lehetséges, akik már a keresztség- ben részesültek, az apostoli hitvallás alapján állanak, a keresztyén vallás igazságait többé-kevésbbé ismerik. Szükséges volna, hogy tisztázzuk a fogalmakat és helyesen használjuk azokat. E cikk keretében a lényegnek meg nem felelő, de elterjedt szóhasználat folytán fordult elő eddig ilyen vonatkozásban az „áttérés“ szó, mert helyesen Izrael népének a Krisztushoz való megtéréséről, a keresztyén anvaszentegy- ház egyik fontos missziói feladatáról kell beszélnünk. Bizonyos, hogy Isten jár a történelem útjain s neki minden néppel, még Izrael népével is, megvannak a céljai. A bibliaolvasó embernek tudnia kell, hogy ezt a megvetett népet is irgalmasságában akarja és fogja részesíteni (Róm. 11:31.). Mi nem lehetünk akadályozói, hogy , Isten 'Szentlelke munkálkodjék azokban, akiket a megpróbáltatások | az egyetlen út, a Krisztus felé irányítanak. Minden általánosítás magában hordozza az igazságtalan elbánás lehetőségét. Mert vannak, aminthogy vannak, anyagi érdekeiket keresők, de lehetnek, aminthogy vannak is a lelki élet tiszta útjait keresők is. Minden időben, tehát ma is, vannak ilyenek is, olyanok is. Az Anyaszentegyház lelkipásztorai az Isten színe előtt állva a lelkiismeret szavára figyelhetnek csupán s ennek parancsát akkor is követniük kell, ha meg nem értés kíséri a megnyilatkozásaikat, cselekedeteiket. Mások hivatása, hogy politikai, gazdasági, faji és más szempontok szerint vezéreltessék magukat, minket azonban a krisztusi elvek irányíthatnak csupán s kizárólag a vallási probléma megoldását keressük, mert ez a mi hivatásunk. Lehetséges, hogy e sorok olvasói között is akadnak, akik megvádolják e sorok íróját valamilyen érdek szolgálatával. Méltán teszik, mert egyetlen érdeket valóban szolgál: Isten országának az Anyaszent- egvházban megnyilatkozó érdekét, de más igazán nem, mert egyetlen zsidót se vett fel még az evangélikus egyházba, tehát nem ezek védelmében vette kezébe a tollat, hanem tisztára lelki kényszerből, a krisztusi igazságok szolgálatában. Marcsek János esperes. l_i i~n J~\i r ‘ i/% ^ ‘ii* “ r> *i *"‘11 ‘ii * 'i * f* ** * * A bagoly — Fekete István ,,Egy szem kukorica” c. kötetéből. — Az este megállt egy kicsit a faluvégén és visszanézett a mezőkre, hol sötét volt már minden, csupán a patak sudara látszott. A patakkal nem bírt sem az est, sem az éjszaka, mert a hajnalokat kötötte össze és a fénnyel tartott rokonságot. Igv azután a sötétség nem is vesződött a patakkal, hanem ráborult a falura. Egy-egy szekér zörgött még valahol, a boltajtó jelzőcsengője megpendült néha, a kutak vályújában megloccsant a víz, de a kertek alatt már az álom settenkedett és a szérűkben már a kazlaknak dőlt a csend. És ekkor megszólalt a harang. Egyet-kettőt kondult az elején, de azután tisztán imádkozni kezdett azok helyett is, akik netán elfelejtették volna. A torony alatt az öreg Banai harangozott és maga sem tudta miért, ezen az estén hosszú volt a harangszó. Banai nézte azt a másik kötelet, melyet majd a végén kell megrántani és halogatta hozzányúlni, mert azt a harangot lélekharangnak hívják. Ez jajdul meg, ha tétova lelkek szállnak el a faluból, de az öreg harangozó még mindig a másikat húzta, pedig ekkor már legjámborabb öregasszonyok is kifolytak az „Űrangyalából“. A végén azonban mégis csak hozzá kellett nyúlni, de a kis harang alig kezdett bele esti szakította. — Elég volt, Uram bocsá’! — és bezárta a templomajtót. Künn I világosabb volt és Banai megtörölte homlokát. Nem mintha melege mondókájába, az öreg ember már végét is Olvastuk A régi, állandóan aktuális klasszikusokat adta ki karácsony tájban 10 kötetben, új fordításban a Grill kiadó- vállalat. Érdekes, pergő stílusú valamennyi fordítás, szinte fáj az olvasónak, hogy a kiállításra, a papírra és szedésre a háború rányomja a bélyegét. Ha nem lennének ilyen nehézségek, bizonyára kötve jelentek volna meg, és nem fűzve és ékességei lennének valamennyi könyvtárnak. így inkább jó olvasmánynak számítanak, de annak aztán igazán. A sorozat kötetei közül ma az egyik ismeretlenebbet mutatjuk be. Ez Stevenson-nak, a múlt századforduló táján elhunyt rövidéletű írónak két kisebb regénye, a Kincses sziget és David Balfour elrablása. Mind a kettő, mint a címe is mutatja, inkább kalandregény, mint kulcsregény, vagy társadalmi irásmű. Szinte azt mondhatnék olvasása közben, hogy nemesebb ponyva. Kalóztörténetek, amelyek azonban felnőttek számára íródtak. Hőseinek csak egy a szenvedélye: a pénz, a hatalom és az élet egyéb szenvedélyei nem is érdeklik őket, csak talán majd később, ha előbb a hatalmat, és pénzt megszerezték. Ezért csak férfiak a szereplők, sötét és gonosz jellemek, egy bizonyos angolos naivitással jellemezve. Közelebbről és mélyebbről nézve nem is nagyon érti az ember, hogy miképp is jutott a „klasszikus” jelzőhöz. Nem lehet mondani, hogy rossz, mert nemcsak stílusa, hanem megelevenítő készsége is van az írónak. Nem annyira romantikus, mint W. Scott, de közel áll hozzá. Hiányzik azonban belőle az említettnek tiszta bája, vagy harci ereje, amelyik áthatja valamennyi írását. Az azonban bizonyos, érezzük, hogy az író, aki mindezt leírja, tud írni, nem fércmű és ezért inkább ezt, mint hasonló tárgyú ponyvát vegyünk a kezünkbe. A másik könyvről, amelyről még most szólunk, Fekete István novellás- kötete, Egy szem kukorica (Űj Idők kiadása). Fekete István nevét már ismerjük több megjelent regénye és novelláskötete révén. írói készsége nagy, ábrázold tehetsége még nagyobb. A természet és a világ valami egészen tiszta, szinte naiv szeretete ömlik el írásain, minden sora tiszta, mint az erdei patak, amelyről ír. Sok jó meglátás, életkép, leírás, ezek fő erősségei. Stílusában egy kissé Mórára, témameglátásában pedig Gárdonyira emlékeztet, anélkül azonban, hogy rá lehetne fogni, hogy egyiknek vagy másiknak tanítványa. Inkább lelki rokonság, ösztönös és tiszta kapcsolat az, ami összefűzi őket egymással és ezért bizony méltán áll mellettük. Olyan ez a könyve is, amelyet nyugodtan ajánlhatunk mindenkinek. Olvasása közben megnyugszik a szív. kp. Halálozás. Gallé Tibor festőművész, tart. zászlós május 15-én életének 47., házasságának 22. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése nagy részvét mellett folyt le. A szertartást Ru- zicska László vallástanár végezte. — Ifj. Czeck Waldemár, a fasori gimnázium VIII. osz.t tanulója 17 éves korában hunyt el. Május 18-án temették a Kerepesi-temető halottasházából. BftNGBIklfflEr 5
