Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-29 / 18. szám

proletár szabadgondolkodók egyesületéhez, amelyet 1925-ben a fel­lángolt szovjetorosz istentelenségi lelkesedés hatására alapítottak meg. Elnöke az osztrák Hartwig professzor volt s a végrehajtó bizottság elnöke a német szociáldemokrata Siewers. Amint azonban 1926-ban a szovjetorosz istentelenek szövetsége csatlakozott hozzá, kitört a hata­lomért való harc. Az eredmény az lett, hogy a proletár szabadgomdol- kodók egyesülete kettészakadt, s egy másik egyesület is alakult, ami aztán mindkettőt tönkretette. A szociáldemokraták által vezetett németországi tagozatot 1932-ben Hindenburg feloszlatta. Hasonló volt a helyzet Brüsszelben, ahol a szociáldemokrata szabadgondolkodókhoz 1936-ban csatlakoztak a kommunisták, azonban ez is mindkettőt fel­emésztette. Sikert könyvelhettek el a prágai kongresszuson, ahol a proletár szabadgondolkodók új elnökévé az orosz Lukatschewskit vá­lasztották meg, s a végrehajtó bizottságba is két orosz bolsevistát választottak, s ahol dörgő nyilatkozatokat bocsátottak ki a fasizmus ellen. Azonban az 1938-ban tartott londoni kongresszuson már egyetlen orosz kiküldöttet sem engedtek be, s minden közeledésüket vissza­utasították. A harcos istentelenek szövetsége a világforradalom munkálását azonban ezek után sem tévesztette szem elől, s minden erővel azon volt, hogy külföldi barátokat szerezzen. Bizonyos eredményeket el tudott érni a színes fajoknál az angol és francia gyarmatokon. A levelezést is felhasználták arra, hogy barátokat nyerjenek a bolsevizmus számára. Különösen akkor indult meg nagyméretű levele­zési tevékenység, amikor az egyes országokban a nyílt szervezkedés az internacionálé feloszlatása révén nem volt lehetséges. Az internacionalistává nevelés másik eszköze az a ,,felvilágosító” munka volt, amely rámutatott a saját erőre és terjeszkedésre egyfelől, másfelől pedig a külföldi országok „nyomorára” és „tehetetlenségére”. A Szovjetunióban folyt istentelenségi mozgalom egyáltalában nem volt valami egységes, ellenmondásnélküli folyamat, sőt végig tele volt nehéz, belső ellentétekkel. Éppen az 1929—30-as templombezárási hullám idején született meg az a másik vélemény, amely a templom­bezárási rendelet kivitelét igyekezett lassítani s amely általában az egyházellenes tevékenység mérséklésére gondolt. Jaroslawski és a harcos istentelenek szövetsége mindent elkövetett, hogy a régi vágá­nyokra terelje az istentelenségi munkát, azonban 1933—34 óta foly­tonos hanyatlás állt be. A munka nagy része lassan csak papíron volt meg s az egyes ügyek feldolgozására alig került sor. A következmény az lett, hogy 1935-ben a szovjetkormány a harcos istentelenek szövet­ségének minden fizetett alkalmazottját elbocsátotta, száz belső munka­társ kivételével. Ilymódon az egész szervezet hivatalnoki karát és munkáját egy tollvonással megsemmisítették, sőt ennek a hivatalnoki karnak tekintélyes részét „tisztogatási művelet” alá fogták, s mint a nép ellenségeit, zinowjewiánusokat, Trockij-kémeket stb. falhoz állí­tották. E tisztogatás folytán számos tagozat abbahagyta a működését, mint pl. a keletszibériai, távolkeleti, burjá-mongol, jaku, kalmük szer­vezetek. Az apróbb szervezetek legnagyobb része szintén beszüntette tevékenységét. A helyi szervek elsorvadtak s a taglétszám teljesen lecsökkent, sőt az istentelenségi munkáról való lemondásnak a kérdése is szóba került. Lassan azonban a régi törzsekből a munkának új, gyenge hajtása támadt s az 1937-es választások új alkalmat adtak a mozgalom erősödésének, 1938-ban már valamennyire optimista hangon szóltak a munka felelevenedéséről, míg végre most a szovjetkormány, nagy nehézségeire való tekintettel, az egész szervezetet feloszlatta. A szovjetrendszer arca azonban valójában istentelen. A népei vallásos szokásait igyekszik elnyomni s a vallásos életet kitörölni az emberek szívéből. Kétségtelen, hogy a vallástalan mozgalmak a fel­növő generációban elvégezték a maguk hatását, s az istenellenes neve­lés sem maradt eredmény nélkül. „Azonban ezek ellenére a vallá­sosság még él, nemcsak a falvakban, hanem a városokban is. A mun­kástömegek nagy része továbbra is a vallás keretei között él s a lelkészek útmutatásai alapján cselekszik” — panaszolta néhány évvel ezelőtt Lukatschewski, az istent:l:nségi munka egyik vezére. Fordította: Dr. Ottlyk Ernő. muffler Korábbi időpontban lesznek a légi­veszély miatt a budapesti templomok istentiszteletei április 30-ától. A Deák­téri templomban d. e. fél 9 órakor (de megmarad 11 órakor is), a fasori és a kőbányai templomban d. e. 9 órakor, a Simor-u. templomban d. e. fél 10 óra­kor, az angyalföldi templomban d. e. 10 órakor, az Üllői-úti imateremben d. e. 9 órakor, a kelenföldi templomban d. e. 9 órakor (de 11 órakor is) és a Bécsikapu-téri templomban d. e. 9 óra­kor (de 11 órakor is) lesznek délelőtti istentiszteletek. Külön felhívjuk olva­sóink figyelmét a délutáni istentiszte­letekre, melyeket abban az esetben, ha a délelőtti istentisztelet nem volna megtartható, teljes liturgiával tartunk meg templomainkban. Az istentisztele­tek pontos időbeosztását vasárnapról- vasárnapra közöljük lapunk borítólap­ján. A Luther-szobor felállítását az egye­temes ■ egyház elnöksége a rendkívüli viszonyokra való tekintettel későbbi időre halasztotta. Lelkészmeghívás Kőszegen. Rónay B. Gyula esperes és dr. Bertha Benő egy­házmegyei felügyelő elnöklete alatt az egyházközség presbitériuma úgy dön­tött, hogy a megüresedett lelkészi állásra Fliegenschnee Frigyes h.-lel­készt hívják meg. A presbitérium egy­hangúlag az ő személyét javasolja az összehívandó közgyűlésnek. A salgótarjáni egyházközség dr. Csengődy Lajos lelkész, esperes és Wiesinger Károly elnöklete alatt meg­tartott közgyűlése örömmel állapította meg, hogy az egész lényegtelen adó- hátrálék mellett a múlt évben az eddi­ginél nagyobb összegben folyt be az egyházi adó. De még ennek összegénél is nagyobb volt az offertóriumok, ön­kéntes adományok és az egyházi egye­sületek keretében befolyt adakozások útján az egyház különböző jótékony­céljaira összeg. 30 belmissziói jellegű összejövetelt (tea-, vallásosest, színmű­előadás) tartottak. Az anyaegyházon kívül, öt helyen végzett lelkészi szol­gálatok száma 676 volt. Halálozás. Jákfai Gömbös Sándor ny. evangélikus igazgató-tanító életének 57., házasságának 32 évében hosszú szenvedés után Pápán elhunyt. — özv. nyárádgálfalvi Nagy Albertné, sz. Ha- lassy Etelka élete 77., özvegysége 39. évében április 19-én, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Családjának élt, de hőn szeretett szülő­városában, Rozsnyón, a felvidéki ma­gyar kultúrát is híven szolgálta. Teme­tése április 22-én volt Budapesten. Házasságkötés. Muncz Frigyes Deák­téri segédlelkész és Fruttiger Margit tanítónő április 23-án délben tartot­ták esküvőjüket a Deák-téri templom­ban. Az esketést dr. Kékén András lelkész végezte. A Lutheránia ének­kara szép koráit adott elő Weltler Jenő karnagy vezetése mellett. Keresztelés. Ifj. Rimár Jenő nagy­károlyi lelkészt és feleségét, Farkas Piroska tanítónőt Isten leánygyermek­kel áldotta meg, aki a kereszlségben az Ildikó nevet kapja. Két debreceni tanítóképzős nyerte az Országos Táj- és Népkutató Intézet népdalgyüjtési pályázatát. Közel száz pályázó közül az első díjat Vass Lajos III. éves, a második díjat pedig Vadon 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom