Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-29 / 18. szám

mmiMLET József V. éves tanítóképzős kapta. A debreceni tanítóképzősök dr. Bakó Ele­mér egyetemi m. tanár és Csenki Imre tanítóképzőintézeti zenetanár irányítá­sával végzik a népdal és népmese- gyűjtést. Az értékes kultúrmunkában minden tanítóképzős résztvesz, nyolc­tíz növendék egészen kiváló eredmény­nyel dolgozik. Középiskolás leányokat hív a ki­bombázottak segítésére a leventeleány- mozgalom. A Levente Hírközpont je­lenti: Teljes erővel folyik a levente­leányok munkája a bombakárosultak segítésére. Tekintve azonban, hogy a ieventeleányok legnagyobb része dol­gozó. leány, aki egész napra nem hagyhatja el munkahelyét, felszólít­ják a középiskolás leányokat, akiknek amúgyis szünidejük van, hogy siesse­nek segíteni, mert sok a munka és ke­vés a munkás. Minden segítőkezet há­lásan fogadnak, amely ebből a szociá­lis munkából részt kér. Az állami és községi középiskolák leánytanulói a kerületi leventeleány vezetőnél jelent­kezzenek: Pálosy Éva, VIII., Szent­kiráíyi-u. 11. (III. em.), telefon: 342-803. (LKH.) Halálozás. Remport Sámuel kisbirto­kos, 72 éves korában, rövid szenvedés után Alsóságon elhunyt. Özvegye és hat gyermeke, köztük dr. Remport Elek fasori gimnáziumi tanár édesatyját gyászolja az elhunytban. Üdülovendcgck számára mérsékelt áron elsőrangú ellátással, kiszolgálás­sal, penziót nyújt az Evangélikus Bel- missziói Otthon Gyenesdiáson, a Bala­ton partján. Lelkészek, tanítók es hoz­zátartozóik részére kedvezmény. — Fel­világosítással szolgál: Tekus Ottó misz- sziói h. lelkész, Gyenesdiás, Zala m. A Harangszó könyv-, papír- és író­szerkereskedése megnyílt. Célja, hogy elsősorban a vallásos irodalom termé­keivel lássa el evangélikus népünket. Bibliák, énekeskönyvek, vallásos tárgyú olvasmányok, papír-, rajz- és írószerek nagy választékban kaphatók. Bárhol megjelent mindenféle könyvet is szál­lítanak. Címe: Harangszó könyv-, pa­pír- és írószerkereskedése. Győr, II., Petőfi-tér 1. Csekkszám: 31.141. Tele­fon: 17-91. — A könyvkereskedést ol­vasóinknak pártfogásába és támogatá­sába ajánljuk. BOLDOG RABSÁG címen jelent meg Friedrich Lajosnak az Üzenet c. szórványlap szerkesz­tőjének legújabb egyházi-beszéd kötete. Megrendelhető a szerzőnél. KECSKEMÉT. LUTHER-PALOTA. 8 Hamvas Béla: „A láthatatlan törté­net” c. könyvéből, melyet legutóbb ismertettünk. Akkor jött a harmadik kísértés: fölmentek a hegyre s a Sátán így szólt: Itt van a föld minden népe és országa, ha meghajolsz előttem, neked adom. Az utolsó kísértés a legveszedelmesebb és legfélelmete­sebb: a hatalom. 11. A közösség nem azzal kezdődik, hogy egy sereg majom ember szövetséget köt; nem azzal, hogy férfi és ö családot alapít; nem azzal, hogy néhány rabló bandába gyűlik; nem azzal, hogy a gyenge állat az erős barlangjába húzódik. A közösség eredete nincs a természetben, nincs a családban, a törzsben, az érdekben. A dolgok nem kívül kez­dődnek, hanem belül és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban. 12. Amikor a negyedik bölcs az elíziumi kertekből visszatért, ismét názába menü feleségéhez, gyermekeihez és munkájához és belépett a hétköznapok józan világába, mintha semmi sem történt volna, csak éppen megtisztult szívvel és megvilágosodott értelemmel nézte, ami körülötte történik: ennek egy szót adott, annak egy fillért, amannak egy tanácsot, emennek egy darab kenyeret és tudásának tiszta mele­get mindenüvé magával vitte. A negyedik bölcs a közösség eredete: a kollektív felelősség embere. Az egyetlen a négy közül, aki emlé­kezett a születéskor elbocsátó Hatalom szavára: vigyázz, reád bízok minden embert, felelős vagy értük, mint magadért, ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni. A negyedik bölcs kérdése nem a hatalom, hanem ennél határ­talanul félelmetesebb: az erőszak. Az erőszak az, hogy annak, aki tudásban, képességben, erőben, világosságban a többinél különb, aki az elíziumi kerteket megjárta, a békét és az örömet megismerte, aztán az emberek közé visszatért, hogy amit tud, amire képes, azt elossza: annak szabad-e az embereket akaratuk ellenére kényszeríteni? 18. Az ünnepről általában két mozzanatot emelnek ki: hogy a hétköz­nap értelme itt lepleződik le s hogy a légkör isteni jelenléttel telik meg. De a hétköznap értelme azért nyílik meg és a légkör azért telik meg isteni jelenléttel, mert az isteni léttel való közösség itt teljesül. Ezt a teljesülést az áldozat teszi lehetővé. Ha áldozat nem lenne, az isteni lét az ember számára le lenne zárva. Az áldozat pedig nem egyéb, mint a külön, egyéni, magányos emberi Én levetése. Amikor az ember egyéni Én-je megsemmisül, az áldozat percében, az út az isteni létbe szabaddá válik. Amikor pedig az ember a többi emberrel a magasabb létben találkozik, kilép a szenvedésből. Ez az ünnep a közösség. Az ünnep minden ember közössége abban az isteni létben, ahová az ember csak Én-jének feláldozása árán jut el. Ezért az ünnep a kollektív lét megvalósulása. Minden közösség ünnepi. Ezért beszél Hölderlin „festliche Gemeinschaft“-ról. Nincs is más ünnep, csak a közösségé. A hétköznap az Én-nek nyüzsgése. Az ünnepen csak az isteni létbe emelt emberiség él közösen és együtt. 19. Közösségről filozófia, tudomány, költészet úgy beszél, mintha lenne. A közösséget csak az Utolsó Lélek teremti meg, ezért a közösség csak az utolsó időben valósulhat meg. A nagy emberi kollektívum, minden ember találkozása és egysége az isteni létben, apokaliptikus esemény, egyike a világtörténet legutolsó és legnagyobb eseményeinek. Addig csak Én-ek vannak, fajok, nemzeték, nyelvek, vallások, érdekek, szenvedélyek, csak szellem, természet, eszme, igazság. Ünnep nincs. Nem is lehet. Ami van, csak hétköznap, néha világosabb, néha sötétebb. Mert az ünnep apokaliptikus természetű: az Utolsó Időben nyugszik. Amikor az ember lehántja magáról Én-jét, igazi lényében megnyilat­kozik és a közösségben minden emberrel egyesül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom