Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-29 / 18. szám

mmiJSEiET

Láttuk

bizonyára túlzás lesz azért, de mégis azt szemlélteti, hogy a templomok bezárását nem tudták mindenütt keresztülvinni.

Ezen a héten bemutattak ugyan egy pár filmet és be is akartak mutatni még egy párat, de közöttük egy sincsen, amelyik sokat ígérne. Fáradt és erőtlen alkotások, amennyiben ezt a nevet egyáltalán megérdemlik. De fáradt és érdektelen a közönség is, unja a sablonos, egyforma filmeket. Most, amikor a légi veszélyek idején egy kissé az otthon és a belső én felé fordul inkább az ember, nem mer kimozdulni hazulról, most látszik meg, hogy mennyire lezüllött a magyar film nagy átlagában. Nem tud semmit adni, nem tud semmit hozni, ami kimozdítaná az embereket otthonukból. A külföldi filmek pedig szintén nem valami jók. Mindenütt csak a könnyebb szórakoztatás sablonjait veszik elő és ezek már annyira ismerősök, hogy akkor sem érdekelnek, ha külföldi tálalásban kapjuk őket. így van ez azzal a német . filmmel is, amelyik „Asszonyfurfang” címen fut. Meséje egyszerű, elkészítése sablonos. Csak éppen a szereplők ügyessége és tudása, ami elszórakoztatja az embert. Magyar filmben sem hatott volna másképp, ugyanígy készítették volna el.

A héten két filmet tiltottak be a szereplők miatt. Az egyik még nem is került bemutatásra, úgyhogy arról nem tudunk írni. A másik, a kémnő történet, Machita címen, szintén nem volt semmi különös. Ez volt a Karádi sorozat általunk előre megjövendölt idei harmadik filmje, a „nagy sablon” szerint. Éppen ezért nem is kár, hogy levették műsorról, aki nem látta, nem veszített vele semmit, éppúgy mint ahogyan nem nyert vele semmit, aki látta.

Képzőművészeti bemutató nem volt a héten. Érdeklődésünkre tudtul adták, hogy egyelőre nem is nagyon lesz, kissé korábban mint szokott, de már megkezdődött a nyári idény. A kisebb műtermek, kiállitóhelyiségek bezártak, csak a Nemzeti Szalon nyitott kiállítást. Itt a „Spirituális művészek” állítanak ki, ismertetni és megkedveltetni akarván irányukat. A kiállítást azonban lapzártáig a légiriadó miatt megtekin- 1eni nem tudtuk, azért majd a következő számunkban térünk vissza ismertetésére és bírálatára. kp.

iy * *n/*»

HÍREK

Füspölibeiktatás Balassagyarmaton.

F. hó 26-án, szerdán folyt le az új dunáninneni püspök, Kuthy Dezső beiktatása Balassagyarmaton. Részletes beszámolót róla lapunk következő számában hozunk. A püspökbeiktatás a komor idők szabta egyszerű keretek között folyt le. Az egyházkerület külön meghívót nem is bocsátott ki, hanem hivatalos értesítés formájában közölte, hogy a jelenlegi háborús helyzetben kifejezett meghívás mellőzésével bizalommal kér mindenkit, hogy a sorozatosan megpróbált egyházkerületről és súlyos viszonyok között szolgálatba lépő püspökéről áldó imádságban megemlékezzenek.

Az 1929-bem bekövetkezett vallásellenes hullám következménve- képen minden vallásos tevékenységet eltiltottak s az idevonatkozó büntetőtörvények alkalmazására szabad kezet biztosítottak. Gyermekek oktatása, vasárnapi iskola, ifjúsági munka, kézimunka-összejövetel, diakonissza-munka, énekkari tevékenység mind meg voltak tiltva. A törvény szerint azonban gyermekek járhattak templomba és szabad volt őket az úrvacsorára előkészíteni, habár a konfirmációi oktatás tilos volt. Az áhítatok, mint szabad oktatási lehetőségek, szintén tüosak voltak, viszont az istentiszteleteken lehetett prédikálni. Papnevelő intézetek szintén be voltak zárva s működésűk lehetetlen volt. A vallásos irodalmi művek megjelenése meg volt nehezítve, amennyire csak lehetett. Bibliák nyomása tilos volt s behozatalukat nem engedélyezték. A keresztyén ünnepeket nem lehetett megtartani, egyedül csak a forradalmi ünnepeket. A keresztyén esküvő, keresztelő, temetés helyébe „vörös” hivatalos szertartást vezettek be. bár ezekkel felsültek, úgyhogy csak a ,,vörös” temetések maradtak szokásban. - Hasonló folyamat indult meg a görögkeleti képt’sztelet ellen is. Karácsonvt és a karácsonyfát is száműzték, egyedül a „vörös fenyőt” lehetett újévkor felállítani az otthonokban.

Valamennyi egyházi férfi, lelkész, egyházfi stb. kíméletlen üldö- ! zésnek volt kitéve. Megvonták tőlük az állampolgári jogokat, nem viselhettek állami hivatalt s nem vehettek részt a politikai életben sem. Az 1936-os alkotmány ígért nekik először egyenlőséget a többi néptárssal. Addig azonban családjaik is ,,megbélyegzettek” voltak. Gyermekeik a magasabb iskolákba nem léphettek, mégkevésbbé a főiskolákba. Ha a gyermekeik mégis valami eredményt akartak elérni, szüleiknek ellent kellett mondaniok, sőt meg kellett tagadniok őket s a párthoz kellett csatiakozniok, azonban még ennek ellenére sem lehettek olyan lehetőségeik, mint a „tősgyökeres bolsevistáknak”. Nem csoda, ha nagy volt a hitüket elhagyott lelkészeknek a száma, különösen a görögkeletiek közül. A hitehagyott lelkészt azonban mégis kerülték és megvetették s szinte nem is használták őket egyébre, mint kubikus-munkára. Azonban a vértanúk és hitvallók száma is igen tekintélyes veit az orosz gyülekezetek lelkészei között. 1936-ig 40.000 görögkeleti és a 12.000 evangélikus püspökből és lelkészből 50°/o-ot kivégeztek. E tulajdonképeni üldözésen kívül, amelyet hol ebből, hol abból az okból folytattak, végzetesen a lelkészek és családjaik ellen, számos más szenvedéssel is sújtotta őket az állami közigazgatás. Nem hiányzott a sajtóból sem az egyház- és papellenes agitáció, s az egyes lelkészeket, akiket tollhegyre vettek, nyilvánosan nevükön nevezték. Az országnak a kollektív termelésre való átépítése során azt követelték, hogy a lelkészek a „nem kívánatos elemek” között vegyenek részt a munkákban. Jaroslawski pedig bárkit óvott attól, hogy elnéző és sajnálkozó próbáljon lenni a lelkészekkel szemben.

A harcos istntelenek szövetségének nemzetközi kapcsolatai és az úgynevezett nemzetközivé nevelés. A harcos istentelenek szövetségének egyik fontos célkitűzése volt az istentelenségi mozgalomnak és ! az ú. n. nemzetközivé nevelésnek a többi államban való meggyökereztetése. Célja az volt ezzel, hogy a bolsevista politikát egyelőre eszmei síkon védje, s a világ bolsevizálását előkészítse. Részletes utasításokat kaptak, hogyan tárják a belföldi kérdéseket a külföld elé s viszont a külpolitikai helyzetet hogyan magyarázzák a belföld felé. A Szovjetunióból kiszivárgott kedvezőtlen híreket nyomban számos ellenérvvel kellett közömbösíteniök. A harcos istentelenek szövetsége hírverő irodát szervezett, hogy ennek a segítségével fonja hálójába a nemkommunista sajtót.

E nemzetközi tevékenységgel sikerült is „barátokat” szerezni a bolsevizmus számára. Különösen ha a „rokonlelkek” közül való utazók mentek ki más országokból, a forradalmi ünnepségeken részt vettek s a Szovjet látványosságait megtekintették, visszautaztukkor „százak” tettek bizonyságot „a Szovjetunióval való meleg rokonszenvükről”.

A harcos istentelenek szövetsége azzal akarta nemzetközi munkáját erősíteni, hogy csatlakozott a külföldi munkában a nemzetközi

6