Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-01 / 1. szám
Bűnben vagy hitben? Komor és sötét arccal távozott az elmúlt esztendő. Nem sok öröme volt mindabban, amit láthatott a földön. Üt ja háborús szenvedések között vezetett. Látott nagy csatákat, tömérdek halottat, égő városokat, süllyedő hajókat. Hallott tengernyi sóhajtást és jajkiáltást, panaszkodásokat és könyörgéseket. Nem tud másként itthagyni minket az utána jövő esztendőnek, mint nagyon komoly és szigorú kérdésekkel. Azt mondja:, te jól tudod, mennyire meg kell szorítani életmódodat, mennyire takarékoskodni kell a megélhetéshez tartozó dolgokkal, magadon tapasztaltad, hogy milyen nehéz nélkülözni: miért nem voltál kevésbbé önző, mások Ínségét jobban megértő, másokat jobban segítő? — Tudod, hogy hány ember szakad el messze otthonától, távol él szeretteitől* miért nem becsülöd tehát jobban az otthonodat," miért nem szereted jobban a tiéidet, százszorta jobban, mint eddig? — Tudod, hogy most sokkalta több a sebesült egészséges ember, mint az összes betegségekben szenvedő: miért nem félted és vigyázod tehát jobban testilelki épségedet, munkaerődet? — Tudod, hogy milyen sokan áldozzák oda életüket hazájukért, mennyi drága és féltett szív jut korai sírba távol harcmezőkön: miért nem dobog a te szived olthatatlan tűzzel és olthatatlan szeretettel a te édes hazádért annyira, hogy ennek a hazának legyen valami haszna a te életedből? — Tudod, hogy szerte a földön milyen sok templom pusztul el, tudod, hogy katonáink folyton kérik a bibliákat és az imakönyveket: te miért nem jöttél minden alkalommal templomba, miért nem nyitottad ki otthon mindennap a szent könyvet és miért nem forgattad naponként az imádságnak a gyógyító és megsegítő fegyverét, hogy valamennyire ellensúlyoztad volna imádságaiddal a sok panaszt és jajgatást? . . . Aggodalmas arccal érkezik az új esztendő is. Ne fogadjuk olyan komor és sötét tekintettel, mint a bajt hozó vendéget. Nem csodálkozunk azon, ha hitetlen emberek zúgolódnak és lázítanak, de nem tudjuk megérteni, hogy keresztyén emberek miért viselik olyan kevés lelki erővel, olyan bágyadtan és elkeseredetten a nekik jutó próbáltatásokat. Hiszen ebben az Ínséges világban minden megmaradt jónak és minden még megmentett kincsnek vakítóan kellene ragyognia életünk árnyékai között. A hivő ember ilyen kincs lehetne a világban. Mert a folyton kes- kenyedő kenyér napjaiban szó- ról-szóra igaz, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, sőt csupán csak ennivalóból nem tud megélni, hanem lelki erők is kellenek ahhoz, hogy napról- ; napra, évről-évre tovább vigyük az életet. A lelki erők minden jó adománya és tökéletes ajándéka onnan felülről való, a világosság Atyjától, aki most mutatta megint karácsony ünnepén az ő teljes szeretetét és teljes kegyelmét bűnös gyermekei iránt. Akit küldött, a betlehemi bölcsőből ránk tekintő Gyermek azért ment el a keresztfáig, hogy megtartson minket ennek az életnek az ellenére is az örökéletre. Ismeri teljesen az ember lelkét és tudja, hogy az embert nem a háború teszi szerencsétlenné és a béke boldoggá, hanem az, hogy itt a földön bűnben, vagy hitben éli-e át az életét? Ettől függ a mi új esztendőnk is: bűnben, vagy hitben? Lehet, hogy ez az esztendő 1 meghozza ennek a háborúnak a végét. Adja Isten, hogy valamelyik napján felvirradjon a megbékélésnek a reggele. Lehet, hogy ha már Isten szerint való békét nem is tudnak emberek elérni egymás között, talán emberséges békekötéshez clsegíti őket az Isten. Szívből könyörgünk, hogy így legyen. De a béke új ideje, az építésnek visszatérő ideje, sőt a bennük megmaradó emberek élete mégis csak attól fog függni: bűnben, vagy hitben fognak-e élni? Minden ettől függ. Kenyér is, öröm is, halál is, feltámadás is, — üdvösség is . . . 1
