Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-08 / 2. szám
PM3MFI FT sem használt, hogy minden haladót lekommunistázott, s mindenütt az óvatos és konzervatív erőket juttatta érvényre. Van-e a mai magyar érelmiségnek ilyen nehéz politikai szerepre éiettsége, elszántsága, rugalmassága? Veled együtt, inkább pesszimista vagyok. De mondom neked, hogy ha mi is elcsüggedünk, s ha nem sikerül az, hogy az új magyar élet megépítésében a magyar értelmiség közösséget vállaljon a magyar néppel, akkor beláthatatlan jövő előtt állunk. A magára maradt nép kétségbeesett próbálkozásba kezdhet, s megint idegenek játékszere lehet. De megmondom, • miben hiszek mégis. v Hiszek a magyar népben, hogy nem érti félre a mai értelmiség fegyelmét, s elhiszi, hogy szolidáris testvérei vagyunk egy előítélet nélküli, szociális Magyarország tervezgetésében. Hiszek a magyar történelmi hagyományok erejében, melyben a magyar értelmiség eddig még mindig élére tudott állani a magyar népnek, akár szabadságharc, akár vallásháborúról volt szó, akár reformtörekvésekről, akár kultúráról. Hiszek az ifjúságban, melynek alkalma volt megtanulni a csonka ország keserűségét, s mely nagyot lélegzett a politikából. Hiszek a megújuló keresztyénségben, melytől ma már talán több telik, mint egy keresztény kurzus. Hiszek a magyar értelmiségnek ma még ugyan elsősorban irodalmi, — de mégis népi tájékozódásában. Ma mindenesetre itt van az az idő, amikor ki kell lépnünk a kultúrális magyarosodás és népiese- dés korszakából, s a néppel való politikai szövetkezés útjára kell lépnünk. Ma már ebben hinni lehet. Szellemiségünk népi tájékozódása után hihető, hogy a néppel való politikai közösségünk is megépül. S ha ez igaz, akkor igaz és újra érvényes a magyar tapasztalat, hogy új magyar korszakot teremthettek a költők. Egy ilyen nemzeti átalakulást szellemileg kell előkészíteni. 1848 előtt kellett Széchenyi és kellett Petőfi. És hiszem, hogy a magyar újjászületés — éppen ennek az irodalomnak a hatása alatt — a legjobb magyarokban szellemileg már elkészült. Dezséry László. Karácsony utáni könyvmérleg Az elmúlt karácsony a könyvek jegyében állt. Másfajta ajándék számara nem jutott megfelelő mennyiségű pénz, nagyon drága volt mindaz a szép és jó, amit szeretteinek vett volna az ember. Még a virág is annyira drága volt, hogy két szegfű vagy rózsa árából komoly és értékes könyvet lehetett venni. Inkább ezzel lepték egymást a szerető szivek. A könyvek ára nem volt éppen csekély. Csak aranylag volt olcsó, mert mutatott és maradandó érték volt. A könvvet, mint egyszer egy külföldi humorista találóan jegyezte meg, már a szép kötés és a kultúra miatt is illik megbecsülni, még ha nem is olvassa el az ember. A könvvkiadók jó üzletet csináltak és még 3, legkisebb újonc is szép összegeket nyert idén az általa kiadott könyveken. Pedig voltak rettenetes könyvek. ízléstelen kiállításban, szeretetlenül kiadottak, amelyek valósággal fizikai fájdalmat okoztak már külsejükkel is. A tarta- lomró1 aztán ne is beszéljünk, talán soha sem volt a könyvpiacon annyi tartalmilag ponyvának számító, lélekromboló, alacsonvrendű ,.mü", mint idén. Mert nem csak az a ponyva, amit régen pengőért árultak és detektívregényt rejtettek lapjai, hanem az is, amelyik tízegynéhány pengős áron kelleti magát és nem detektívtört énét. Most utólag sokszor meg lehet állapítanunk, hogy a pengős regényekben nem volt olyan sok romboló, mint sok mai regényben. Csak az látszik szerencsésnek a ponyvarendeletben, hogy áruk miatt ezeket csupán a tehetősebb rétegek vehetik meg és a munkásságot, a tanoncifjúságot egyelőre megkímélik rontó hatásuktól. Nem sokáig, csak amíg el nem érnek az antiquáriumokig (ami minden könyvnél 1—2 év), akkor aztán ezek is fillérekért szállítják a romlást. Nagy meglepetés volt mindenesetre az, hogy olyan sok könyv jelenhetett meg a mai világban. A ,,Magyar Könyvkereskedők és Könyvkiadók Országos Egyesületének hivatalos karácsonyi árjegyzékének“ alapján megállapítható, hogy az .,Antológiák, verses müvek“ általuk megindított szellemi forradalom már több évtizedre nyúlik vissza. Ady, Móricz és Szabó Dezső írói és publicisztikai munkássága új korszakot nyitott a magyar szociális küzdelemben: a társadalmi megújulás egyetemes követelményét összekapcsolta magyar szemlélettel és érdekekkel. Az irodalmi triász hatása alatt, illetőleg munkája nyomán egész sor író állít elő, aki egyszerre vallja és szolgálja a megújulás magyar és szociális szempontjait. Mintha csak a földből nőnének ki, egymásután jelentkeznek a huszas, majd a harmincas évek során a kitűnő írók, költők, falukutatók, szociológusok és politikusok. Szenvedélyes lélekkel tesznek hitet magyarságukról s egyben az alsóbb társadalmi rétegekkel való együttérzésükről. Sokan közülük a népből emelkedtek ki. Minden különösebb iskolázottság nélkül, pusztán tehetségük révén tesznek szert országos hírre és jelentőségre. Erdélyi József, Illyés Gyuila, József Attila, Sinka István, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Szabó Pál, Tamási Áron, Darvas József, Nagy István, Asztalos István, Németh László, Veres Péter, Féja Géza, Kerék Mihály, — olyan gazdag és díszes névsor, amilyennel csak a száz év előtti nagy magyar ébredés korszaka dicsekedhetik. Ezek az írók előbb egymástól függetlenül!, külön-külön végezték küldetésüket és alkották műveiket. Később folyóiratok, lapok körül gyülekeztek közös táborba, s agitációjuk kezdett lassan valóságos mozgalommá nőni. Szakadatlan küzdelmük, falukutatásuk töb- bé-kevésbbé feltárta népünk gyökeres változásra érett helyzetét. A külvárosok mélyéről felbukkanó munkás-írók az ipari munkásság életét ismertették meg. Ámde íróink erejét fölülmúlta az a feladat, hogy eszméiket a széles nép- tömeghez is eljuttassák. A harmincas évek végén e tekintetben is fordulat állt be. Odáig az volt a fő hiárny, hogy nem akadt magyar kiadó, aki ezt a hatalmas és értékes írói gárdát összefogta volna, és vállalkozott volna arra, hogy műveiket kiadja, és szervezetei révén, áldozatok árán is eljuttassa a széles magyar olvasótáborhoz. 1939-ben a ..Magyar Élet” könyvkiadóvállalat végre ezt a munkát is elindította Sinka István „Vád” című verseskötetének kiadásával. A vállalat megteremtője: Püski Sándor dr. maga is paraszti származású. Elsősorbrn az ügy hajtotta és nem a haszonkeresés. Akkora tömegét merte megjelentetni a lényeges műveknek, mint a legnagyobb vállalatok. 1941 őszén megalapította a könyvbarátok társaságát is, melynek keretébe ezerszámra szervezte be a népi irodalom olvasóit és lelkes híveit, s ezzel megmutatta, hogy az igazi magyar irodalomnak hatalmas olvasótábora van az országban. Üj állomás volt a mozgalom történetében az 1942 nyarán Balatonszárszón megtartott konferencia. Ezen a népi írókat és olvasóikat hozta össze közös megbeszélésre a kiadóvállalat. A táborozás sikere arra ösztönözte a kiadót, hogy a találkozót a következő esztendőben megismételje. Az 1943-ik évi összejövetelnek még hatalmasabb sikere volt. A táboron 600 ember jött össze, a népi írók csaknem teljes szómban. A megbeszélések során a magyar életnek minden problémája napirendre került, s az elhangzott előadások mély 5 V
