Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-04-05 / 14. szám

A könyvtár

minden ember lelki életének, szellemi érdeklődésének fokmérője. Lapunk könyvismertetései révén állandóan segítségére igyekszik lenni olvasóinknak, hogy mindenkor a legjobb és legértékesebb könyveket választhassák ki a könyvpiac újdonságai közül. Véleményünk mindenkor önálló és független, mert semmiféle irányba sem vagyunk lekötelezve. Nem kapunk egyetlen vállalattól sem ú. n. ismertetési példányokat, hanem munkatársaink maguk választják ki egyetlen szempontunknak, a keresztyén szempontnak megfelelő és értékes könyveket. Olvasóinkat csak arra kérjük, kísérjék figyelemmel könyvismertetési rovatunkat, annak bő és sokoldalú ajánlottjait és vásárlásaikban, ha minden tekintetben megfelelőt keresnek, bízzák magukat lapunk véleményére.

Ez év első negyedében a következő könyveket ismertettük és ajánlottuk (zárójelben az a szám, amelyben az ismertetés megjelent): a) Szépirodalom:

Szabó Pál: Őszi vetés (reg., 3.), Rumi

Erzsébet: Nyír a fenyők között (vers,

3. ), Muraközy Gy.: Titok (nov. 4.),

Kovách Aladár: Téli zsoltár (színd. 4.), Sillanpää: Egy férfi útja (reg. 10.),

Dejong: A nagy gát mögött (reg. 11.); b) Irodalmi kérdésekről: Kovács János: Kolbenheyer eszmevilága (8.), Bucsay: Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban (9.); c) Magyar kérdésekről: Zolnai: Magyar biedermeyer (1.),

Pukánszky: Német polgárság magyar

földön (2.), Rézler: A magyar nagyipari munkásság kialakulása (8.); d) Európai Kérdésekről: Sealazer: Békés forradalom (8.), Pálóczy-Horváth: Balkán viharban (11.), Fr. Böök: A gazdag és

szegény Svédország (11.), Maurois: Miért vesztette el Franciaország a háborút? (11.), Rézler: A parasztság helyzete Szovjet-Oroszországban (14.), dr. Nagy Iván: Szovjetoroszország kollektív rendszere (14.); e) Theológia: Ecsedy: Szeretlek téged, Uram (préd.

4. ), Majba V.: Der kl. Katechizmus M.

Luthers (5.), Csekey: Ige és Lélek

(előad. 5.), Harmati B.: A kér. ember és a háború (5.), W. Eiert: Der christliche Glaube (dogm. 5.), Kapi Béla: Kegyelem és élet (préd. előad. 6.), Kiss Béla: A Theológia naturális problémája (9.).

Ezentúl minden negyedév végén ösz- szefoglaljuk az ismertetett könyveket, könyebb áttekinthetőség végett.

Halálozás. Gregersen Lujza március 27-én, az Evangélikus Papnék Otthonában csendesen elhunyt. Halálhíre mindenkit érint, aki úgy ismerte őt, mint a magyar protestáns egyház női és ifjúsági munkájának lelkes munkását. Minden segítő és mentő munkából mindig szívesen vette ki részét. Temetése nagy részvét mellett folyt le a Kerepesi-temetőben március 30-án.

Az óbudai templomban márc. 30-án zenés áhítat volt, melyen igét hirdetett Dezséry László. Orgonáit Szakol- czay-Riegler Ernő orgonaművész, a Zeneműv. Főisk. tanára. Énekelt a kelenföldi ev. énekkar Weltler Jenő vezényletével. Előadásra kerültek Rossi, Muffat, Bach, Gumpelzhaimer, Kapi- Králik Jenő és Perényi Géza művei,

4

Őrjáraton

III.

Kultúránk területeiről a zene területe volt az, amelyet a leg- elhanyagoltabbnak találhattunk. A színház volt a második, amellyel kapcsolatban főleg a közönség kisigényűségéből folyt a szó, tekintve, hogy mindennek ez az oka. Harmadiknak pedig újra a könyvek szere- tetét és olvasási, művelődési szempontjainkat kell elővennünk. Nem szabad közhelyekkel megelégednünk, de nem szabad elfeledni az elemi igazságokat sem, amelyek azért, mert közhellyé váltak (sajnos, meg nem gátolt, ki nem javított közhellyé), nem veszítették el igazságukat.

Januári egyik számunkban bővebben foglalkoztunk a karácsonyi könyvpiac sikereivel és azokkal a kikutathatatlan szempontokkal, amelyek közönségünket a könyvvásárlásban vezették. Megkíséreltük úgy megérteni a dolgot, hogy divatnak, vagy kapkodásnak tüntessük fel a dolgot, de mindenki érezhette, és ezt meg is mondtuk akkor is, hogy ezek csak kifogások, amik a lényeget nem érintik és azon nem javíthatnak. Ennél mélyebbre, ha nézünk, az ok megint csak a már olyan sokat hangoztatott elhanyagoltság lesz. A középiskolai nevelésben, amelyen középosztályunk átmegy, megtanították arra az embereket, hogy van irodalom, kik a nevesebb képviselői, miket írtak, mikor születtek, ki volt a múzsájuk. A tanulók kétharmada beszaikózta a tartalmat, vagy a verset, amit a szerző írt, de nem tanult meg olvasni. Nem kapott olyan indításokat, amelyek alapján tovább mehetett volna. Nem kapott olyan szempontot, amelyik állandó kutatásra ösztönözte volna. És főleg (legnagyobbrészt még az ú. n. „magasabb középosztály” gyermekeinél is): nem volt a szülői ház könyvtárában alkalma érdeklődésének, esetleges olvasási vágyának kielégítésére. Már pedig nagy átlagban azt olvassa a felnőtt ember is, amit mint gyermek érdekesnek, lebilincselőnek tartott. Aki ifjúkorában jó regényeken nőtt fel, az később sem fog léha dolgokra sok időt vesztegetni. De aki „könnyű” regényeken, limonádé történeteken nőtt fel, abba bizony gyakran annyira belé nő az, hogy csak nehezen tudja kivetni később magából.

Középosztályunk könyvtára általában véve: szánalmas. Vagy olyan kevés könyv szégyenkezik a polcokon, hogy inkább nem is állítanak be a szalonba könyvszekrényt, vagy olyan könyvek, amiket nem lehet avatott könyvismerők szeme elé bocsátani. Azért van annyi „diszkréten”, szemérmesen leleplezett, csukott ajtajú, lefüggönyözött könyv- szekrény úri házainkban. Mintha csak félnének attól, hogy valaki beléjük tekint, és — levonja a következtetést. Pedig olyan házakban, ahol fiatalkorú gyermek van, a mai rohanó világban elfoglalt szülők mellett a könyv a legjobb (vagy a legrosszabb, könyve válogatja) nevelő. A rossz, selejtes könyveken nem segít az, hogy zár mögé teszik, a gyermek úgyis előszedi őket. És akkor: sok jószándékot megront a rossz társaság — mondja az írás —, hiába neveltek a szülők. A rossz könyveket, amikből nem stílust, életszemléletet, tiszta érzéseket tanul a gyermek, távol kell tartani lakásunktól. Láttunk már olyan anyát, aki két növekvő gyermeke jelenlétében olvasott lélekrontó könyvet (lélekrontó: destruktív, léha, pesszimista, naturalista — főleg külföldi könyvek) és olyat is, aki nem tudta, hogy 14 éves leányának iskolakönyvéi között Maupassantok és Pitigrillek, meg hasonlók lap- panganak. Pedig ezen a téren van a legnagyobb ellenőrzésre szükség, hiszen az üzleti szellem és a mögéje rejtőző rossz szándék, még a jó könyvekbe is befurakszik sokszor. (Példa: Egyik leánygimnázium könyvtárában, több évtizedes használat után, egy végre felháborodott leány jelentésére, Donászy: Mátyás király ifjúsága című ifjúsági könyv utolsó íveként, egy, valami Mojses ben Chajjim című elbeszélést találtak, amelyik egy Gólem-szerű történetet, rabbinisztikus tálalásban, szent gyilkossággal, stb. mond el.)

De könyvkultúránknak a fenti és a januári számban említett hiányai és hibái mellett, nagyrészben a közönség közönbössége az oka. Egy új könyv: dr. Földes Ferenc, Munkásság és parasztság kultúrális helyzete Magyarországon, beszél arról, hogy a legnagyobb magyar- könyvtárakat, 1935-ben hatszázezren látogatták (magasabb, értelmiségi középosztályunk körülbelüli száma!), hogy a szépirodalmi művek átlagban 2500—3000, népszerű tudományos művek 2000, tudományos köny