Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-27 / 52. szám
1 BfeNcnikuimr KÜLFÖLDI HÍREK Ezerarcú szórvány A svájci missziói egyesület a dél- afrikai misszió céljaira az 1942. évre 412.000 frankot szavazott meg. A romániai szász evangélikus egyház is megalkotta azt az intézményét, melynek egyetlen célja és rendeltetése a zsidó hatások kimutatása a protestáns egyházakban és teológiai gondolkodásban. Kelet-Európa német területein a Wienben megjelenő Nation und Staat időszaki lap legújabb száma szerint az ifjúság nevelése kérdésében Erdélyben és a Bánátban döntés hozatott olyan irányban, hogy ifjúság nevelésére az egyház semmi gondot nem fordíthat s az ifjúság irányításának joga kizárólag a népcsoportvezetők kezébe van letéve. A norvég belmissziói egyesület gyűlésének beszámolója ariól emlékezik meg, hogy a norvég nép érdeklődése úgy a bel-, mint a külmissziói kérdések iránt fokozódott, a nép áldozatkészsége növekedett s az állam hatóságai az egyházi élet útjait semmiféleképpen nem akadályozzák. A Németországban dolgozó 30.000 dán munkás lelkigondozása céljából a keresztyén ifjúsági egyesület 3 titkára és három kisegítőtársa munkálkodik. Németországban 400 olyan lelkész tevékenykedik, akik Hollandia, Belgium, Norvégia, Dánia, a volt Lengyelország és Olaszország munkásainak lelkigondozását végzik. A Hollandiában megjelenő Vox theo- logica legutóbbi számában református és római katolikus teológiai tanároktól hoz közös témákról sorozatos cikkeket. A lengyel főkormányzóság területén a görögkeleti egyház íészére három püspöki állás megszervezését engedélyezték. Az előrehaladó német hadsereg római katolikus katonai lelkészei részére a pápai udvar rendeletet adott ki, mely szerint ezek a lelkészek miséket nem szolgáltathatnak a görögkeleti lemplomokban, sőt papi öltözék hiányában a görögkeleti egyházi ruhákat sem használhatják. Spanyolországban a közeljövőben 23 római katolikus püspöki állást töltenek be. A spanyol vörösök 10 püspököt öltek meg. G. L. Kőszeg. Szép jubileumot ünnepelt a kőszegi ev. Nőegylet fennállásának 75. évfordulóján. Az egyesület történetét Weiss Vilmos lelkész olvasta fel, ünnepi beszédet Budaker Oszkár soproni lelkész mondott. Felhívás a lelkészi hivatalokhoz. Szükségem lenne nagyszüleim házassági levelére. ífj. Hafner András, született 1828-ban Kölesden és Presztyánszky (Brestyánszky) Zsuzsanna, sz. 1834-ben Gyönkön. A házasságkötés valószínű időpontja 1852, helye Fejér vagy Tolna megye területén. Értesítést vagy az anyakönyvi kivonatot az alanti címre kérem. Minden költséget megtérítek. Grantner Ferenc, Budapest, XIV., Tábor- nok-u. 3. II. 4. Lehetetlen, hogy ne szóljunk újra és újra arról az égető problémáról, melyet egyházunknak a szórvány misszió kérdése nyújt. Vétkes könnyelműség, sőt bűn lenne, ha hallgatnánk róla, de ugyanolyan bűn lenne az is, ha csupán csak papíroson, vagy a beérkezett statisztikákat böngészve rágódnánk rajta. Amikor szórványokról beszélünk, akkor ez alatt minden esetben az istentiszteleti élettől elszakadtaknak a táborát kell értenünk. A templomtól való távolélésnek azonban az oka, módja és állapota igen különböző lehet. S itt már nem lehet azonosítani, sem a munkaterületet, mégkevésbbé a munkát illetőleg. A szórványmunka éppen úgy specializálódik minden egyes esetben, mint ahogy az orvosok munkája is mindig más és más alakot ölt aszerint, hogy milyen betegségről vaít szó. Az egyik megoldása nehezebb, a másiké könnyebb, az egyikért pár lépést kell tenni, a másikért kilométereket. — Minden esetre ez munka legelsősorban harcnak a vállalását jelenti. Egységes «harcot folytatni viszont csak ott lehet, ahol a velünk szemben álló front is egységes arcot mutat. A szórványnak azonban, éppen a fenti megállapítás figyelembevételével látjuk, hogy ezer arca van, amely mindig ott fenyeget, ahol nem is várunk támadást. — A közönyösek és ellenségesek, kik fenn és lenn egyaránt megtalálhatók, valamint azok, kik egyszerűen vallási és egyházi tudatlanságban élnek, a türelmetlenek, a rosszlátók és „kritikusok”, kiknek sohasem a saját bünük fáj, sőt mondhatni, abban a hitben élnek, hogy az egyház nem nyújtotta nekik azt, amit tőle vártak, mind egytől egyig élő, eleven sejtjei a nagy .szórványtestnek. De idetartozik az a meglehetősen hatalmas tábor is, melynek tagjait a helyenként fellépő szoc;ális igazságtalanságok keserítették el, vagy akiket az élet nyomorúsága szakított ki a gyülekezetből. Ilyen környezetben egységes munkát végezni nem lehet. S talán ezért tűnik sokszor olyan távolinak a beszédünk, mely eljut ugyan a fülekig, de a szívek mélyére, a vesékig és a velőkig nem tud elhatni. De nem segít ennek a kérdésnek megoldásában a szórványhitoktatások fokozott ütemü munkatempója sem.. Hiszen ez a munka is olyan nehézségekkel küzködik, amit igazán csak azok éreznek, akik végzik. S vájjon mit tudunk adni annak a gyermeknek évi 15, 20 vagy legfeljebb 30 óra alatt? Verítékes munkánk szétdibolásához elég a nyári szünidő első pár hete. Ez a munka is csak szélmentében végzett munka marad mindaddig, amíg a bajok orvoslását csak itt keressük. Látszateredményeket mutatunk fel, de azokat is legtöbbször csupán papíroson. Az ilyen apró kudarcok mutatják, mennyire igaz az, hogy az egyház a legnagyobb sebeket mindig a szórványon keresztül kapja. És mi ezeket a rosszindulatú sebeket hiába igyekezünk jóindulatú statisztikákkal orvosolni. A rosszindulatú seb vérzik és a vér újra meg újra átszívárog a kötésen, ami ismét csak a felületi kezelés hiányosságait mutatja. De mint ahogy a bűnöknek az elfödözése nem a mi dolgunk, hanem az Isten dolga — emberek elől eltakarhatjuk, de az Isten előtt nyilvánvalókká lesznek —, ugyanúgy ennél a munkánál sem a takargatás a mi kötelességünk, hanem inkább a sebek meglátása és megláttatása. Hogy pedig így járhassunk el, ahhoz szükséges tudnunk, hogy a szórványban sohasem a tömeg, hanem mindig az egyes dominál, mindig az egyesre esik a hangsúly. S talán éppen ezért van ezer arca. Éppen azért, mert ennyire szerteágazó, magától értetődő, hogy tagjaiban feltalálható valami furcsa formában jelentkező szabadosság az egyház több helyen jelentkező kötöttségével szemben. Ennek a jelenségnek lépten-nyomon szem- és fültanúi maguk a szórványmunkások. Ebben a környezetben az „egy recept szerint” való munka már elvben megbukott. Hiszen nem lehet egységes az igehirdetésünk ott, ahol az igéből esetenként és személyenként kell közel vinni az üzeneteket. A sokszor üres iskolatermek, vagy a hallgatóságból áradó nagy érdektelenség, valamint a szükség teremtette gyülekezeti hajlékok gyér látogatottsága beszédes bizonyságai annak, hogy mennyire hiányzik szavainkból ez a személyes hang, vagy ha felcsendül is itt- ott, éppen az igehirdetés kötöttsége által nem válhatik személyszerinti személyes hanggá. Ha pedig némi számbeli növekedést fel is tudunk 6
