Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-12-27 / 52. szám

mutatni az egyes nagy ünnepeken, azt sohasem szabad teljes egészében a mi munkánk gyümölcsének tekinteni. H’szen, ha a városi, vagy templomos gyülekezet tagjaira olykor azt szoktuk mondani, hogy javarésze puszta megszokásból látogatja a templomot, úgy a szórványgyülekezetek, de különösképpen a tanyavilág népéről egészen nyugodtan el lehet mondani, hogy unalomból jönnek az Isten házába. Ez a látszateredmény legnagyobb átka: fejszét ragadunk, nekimegyünk az erdőnek, kikeressük a legszélesebb tölgyet és minden erőnket összeszedve belesuhintunk. De amikor látjuk, hogy a fa meg se rezdült a csapás alatt, meghunyászkodva, tölgyet, baltát mögöttünk hagyva, tovább megyünk.

A szórványmunkának ezzel a nagyotakarásos formájával szemben úgy vélem, inkább kell hasonlítania a most dúló háborúhoz; lépésről lépésre vívni a harcot. A sokhelyütt eltévesztett munka talán akkor zökkenne helyes kerékvágásba, ha mi is ilyen aprón tért nyerő módon, lépésről lépésre, hajléktól hajlékig, szívtől szívig folytatnánk a drága ügyért elindított munkát. A gyökérre nyúlnánk vissza és ott raknánk le új fundamentumokat. Igehirdetésünk pedig minden esetben a párbeszéd meggyőző igehirdetése lenne. — A családmissziónak sehol nincs olyan nagy jelentősége, mint éppen a szórványban, ahol az egyedüllétben, kiszakítva a természetes közösségből, annyira egymásra vannak utalva apa és fiú, szülő és gyermek.

Egyenként nézzünk tehát bele evangélikus családjaink arcába és felelősséggel, de nagy szeretettel is, vállaljuk az érettük való harcot és bizonyságtevést. Sárkány Tibor.

Kerékpár a ranglétrán

Nemrég olvastam valahol ezt a mondatot: ,,Az autóforgalom korlátozásával mind nagyobb jelentőséget nyer a kerékpár. Remélhetőleg ezzel feljebb is kerül majd a közlekedési eszközök ranglétráján”.

Ez a mondat hü fényképe a mai Magyarországnak. A kerékpár a legdemokratikusabb sport- és közlekedési eszközként került hazánkba. Odaki nem volt szegénynek semmiféle rangja és címe, de annál nagyobb népszerűsége. Nálunk őt is azonnal ranglétrába sorolták, sőt mondhatnám nyugodtan: ranglétrára feszítették. Mert megjárta szegényke a ranglétrával. Olyan alacsony fokot kapott, hogy a gentry származására és összeköttetéseire büszke községi írnok már ajkbigy- gyesztve mustrálta a kisbíró szobájában. A „jobb” házmesterek meg már a VIII. kerületben is kitették a táblát a kapura: Kerékpárt bevinni tilos! Az már nem is „jobb” ház, ahol a kerékpárt „csak felemelve” szabad bevinni és leállítani a hátsó lépcsőnél, a poroló mellé.

Németországban ennek ellenkezőjét tapasztaltam. Egy teológus kolléga német alapossággal statisztikai és számadatokkal bizonyította be előttem a kerékpár nagyszerűségét. Fele olyan gyors (különösen belterületen), mint az autó, de tizezerszer olcsóbb. Nézzek csak körül, hány ember jár nálunk kerékpáron! Körülnéztem, de nem a kerékpározók száma lepett meg (pedig ez is imponáló számocska volt), mint inkább a minősége. Nagy papi kalapos, gehrock-os teológiai professzorok, magasrangú katonatisztek és hasonlók akadtak köztük. Irattáska rácsatolva a váz rúdjára, a ferencjózsef-kabát szárnya röpül utánuk s vidáman karikáznak be villájukból az egyetemi katedrájukhoz vagy egyéb magas hivatalokba. Senki meg nem bámulta őket, senki megjegyzést nem eresztett el rovásukra.

E felemelő látványon felbuzdúlva .mindjárt odakünt nekikezdtem a kerékpározásnak. Ennek köszönhetem, hogy az egyetemi városon kívül is láttam egyet-mást Nagy-Németországból.

Hazaérkezvén, a többi nagy reformtervekkel együtt hoztam a kerékpározás folytatását is. Anyagi és technikai akadályai már nem voltak (az alacsony részletre még a kisded kápláni fizetésből is futotta), a rázós, zötyögős, kegyetlen hazai utakhoz is hozzászoktam lassan, de annál több baj. volt a ranglétrával. Az öreg „méltóságos asszony”, a nőegvlet elnöknője, lélekszakadva futott a paróchiára „botrányos magatartásom” miatt, mikor először meglátott kerékpáron. A princiHÍREK

Szegények karácsonya. Minden gyülekezetben serény munka folyt az ádventi hetekben, hogy a gyülekezetek szegényeit karácsonyi megajándékozásban lehessen részesíteni. Különösen nagy gondot okozott ez a munka a fővárosi gyülekezetekben, nem éppen pénzkérdés, hanem inkább a szokásos csomagok összeállítása szempontjából. Mégis a hívek adományai és a gyülekezetek központi segítségével mindenütt élelmiszercsomagokat, ruhaneműt és részben pénzadományokat osztottunk szét a szegények számára tartott karácsonyfaünnepélyeken. Sok helyen volt külön karácsonyfa a vasárnapi iskolásoknak és külön ünnepélyek és karácsonyfák voltak a kórházi betegeknek, a szeretetházi ápoltaknak, a tolonchá- zakban és a fogházakban, valamint a vakoknak, siketnémáknak és az árváknak. A budapesti gyülekezetek megajándékozottjainak száma meohaladja a háromezret.

D. Raffay Sándor püspök betegsége.

Hírt adtunk arról, hogy D. Raffay Sándor bányakerületi püspök egy hónappal ezelőtt orvosai tanácsára egyik budapesti gyógyfürdőben kezeltette magát. Egészségi állapota ugyan kedvezően javul, teljes felépülése azonban még néhány hetet fog igénybe venni, úgyhogy ünnepi szolgálatait sem láthatta el.

Templomszentelés. Vasárnap szentelte fel a rákospalotai egyházközség hatalmas, új templomát a betegsége miatt akadályzott D. Raffay Sándor bányakerületi püspök felkérésére D. Kovács Sándor dunáninneni püspök. Az új templom mellett felállított diadalkapunál lovasbandérium és fehérruhás lányok sereg sorakozott fel s 12 lelkész élén az egyházmegye esperese üdvözölte a püspököt, aki keresetlen szavakkal köszönte meg a kedves fogadtatást, majd megnyitotta a hatalmas templomot. Az Ür háza zsúfolásig megtelt s felzúgott ezrek ajkán a diadalmasan szárnyaló ének: „Megnyílt immár házad nékiink . . ." D. Kovács Sándor püspök Jel. 22:17. alapján tartotta meg felszentelő beszédét. Szólt arról, hogy Istennek három templomát ismerjük: a természet templomát, az emberi szív és a kőből és fából épített templomot. Beszélt arról, hogy most három gyülekezet találkozik a templomban: a múlté, mely a templom iránti szeretetet élesztetfe, a jelené, mely épített és a jövőé, mely élvezi annak gyümölcseit. Újabb énekvers után Prőhle Sándor helyi lelkész hirdette az Igét I. János 1:2. alapján, majd beiktatta az új felügyelőt: Ruttkay Miklian Ödön építmestert. Az ünnepi istentiszteletet közgyűlés követte, melyen több üdvözlet hangzott el. Az egyházmegye részéről Zászkaliczky Pál esperes és dr. Doming Henrik, a testvér református egyház- község nevében Benkő István esperes, Rákospalota város nevében Szőts polgármester és mások köszöntötték az örvendező gyülekezetei és új felügyelőjét. D. Kovács Sándor püspök együttesen válaszolt az üdvözlésekre s végül átadta a betegen fekvő D. Raffay Sándor és a dunáninneni kerület jókívána- tait. A szép templom Szalkay Jenő helybeli építész tervei szerint épült, kb. 200 ezer pengő költséggel.

7