Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-13 / 50. szám
wmmmr den munkaerő teljes teljesítő képességével, mennyiségében és értékében fokozódó termeléssel vegyen részt a közös nemzeti munkában. Nemzeti érdek, hogy minden magyar többet termeljen, mint ameny- nyit elfogyaszt. Ne legyen a közösség élősdije. Nemzeti érdek az is, hogy minden fogyasztás, értékfelhasználás észszerű és produktív legyen. A fényűzés, az improduktív fogyasztás nemzetellenes cselekmény. Szegényebbé teszi a magyarságot. Ez a termelőmunka nemcsak mező- gazdasági és ipari munka, hanem minden olyan erőkifejtés is, amely értékkel gyarapítja nemzetünk erejét. Átlagos nemzeti jövedelmünk ma még kevesebb, mint a szomszédos nagy nemzeteké. Ennek nemcsak történelmi, földrajzi, természeti, kulturális és kereskedelmi okai vannak, hanem mások is. Nálunk aránylag még nincs eléggé felhasználva közös érdekű produktív munkára minden erő és kedvezőtlenebbek a termelési feltételek is (általános műveltség, szakműveltség, szervezettség, tőkehiány stb.). Szociális színvonalunk emelése az egész nemzet erősítése volna, de ehez még nem elég a nemzeti jövedelem méltányos arányosítása, ami sürgős követelmény, hanem fokozni kell a nemzeti jövedelem értékét is. Meg kell kettőzni! Ezért kell az új büntetőkódexben első helyen lenni a munkatörvénynek, amely minden magyart kötelez a komoly, építő, termelő munkára, az értékalkotásra. Ugyanakkor meg kell védenie a munkát és a munkást is, mivel nemcsak a tőke magántulajdon, hanem a munkaerő is. A Biblia szerint! Másik nemzetközösségi érdek a nemzet biológiai értékének a védelme és fokozása is (népegészségügy, népszaporodás, egyke, agglegénység, a degeneráció leküzdése, stb.), a nemzet biológiai értéke ellen való vétségek és büntettek súlyos büntetésével. Elsőrendű nemzetközösségi érdek a nemzeti kultúra védelme és fejlesztése is s ezért itt is meg kell szabnia az új büntetőkódexnek minden magyar ember kötelességét a nemzeti kultúrával szemben és irtania kell a szellemi, erkölcsi destrukciót minden téren. Még fontosabb nemzetközösségi érdek a nemzet erkölcsi színvonalának az emelése, erkölcsi erejének, súlyának, értékének a gyarapítása a nemzet egyetemes érdekeinek ártó erkölcstelenség irtásával és az erkölcsi kötelességek megszabásával. Ide tartozik az egyéni és családi élettől kezdve egészen a közéleti tisztaságig minden olyan kötelesség, ami a tiszta, krisztusi morál érvényesülését jelenti. Ide tartozik az egyház és a vallás fokozott védelme, a vasárnap megszentelése, az ünnepek védelme és a vallás, az erkölcs ellen vétők kemény megbüntetése. Az új büntetőkódexnek bele kell nyúlnia égető vassal a nemzet életét rothasztó erkölcstelenségbe és irtania kell azt tűzzel-vassal. Ez „szörnyű“ követelés „liberális“ felfogás szerint, de az még szörnyűbb, amit a liberális életfelfogás szabadossága és erkölcsi lazasága rombolt a nemzet életében! Ebből úntig elég volt! Nem ennek az útja visz a nemzeti nagyság és jobb jövő felé, hanem a krisztusi erkölcsiségé. Egy keresztyén nemzet, egy keresztyén állam a saját hitét, legszentebb meggyőződését árulja el akkor, ha ölhetett kézzel nézi és tűri, hogy az antikrisztusi szellem hogyan pusztít, rothaszt, gyilkol mindent, ami szent a nemzet életében és hogyan ássa meg a nemzet sírját. A „nemzet” hadrakelt sereg örökké. Létéért, jövőjéért harcol. Jaj az olyan seregnek, amelyet kikezd belsejében a fegyelemlazaság, az erkölcstelenség! Az iskolák, egyházak és családok nevelő munkája akkor lesz eredményes, ha az állam, amely százmilliókat áldoz nevelőintézetekre, közoktatásra és egyházakra, maga is irtja büntető törvénvével a nemzetrontó erkölcstelenséget minden vonalon, drákói ököllel! I •" * Az új magyar ,,kötelességkódex”-nek meg kell szabni ezenkívül mindnyájunk kötelességét fajtánkkal, népünkkel, nemzetünkkel, annak minden tagjával szemben, — úgy a múlt, mint a jelen és jövő tekintetében, nem felejtvén ki a magyar zászló iránt való kötelességünket sem. Meg kell szabnia, hogy nemzetünkkel, hazánkkal szemben ki követ el kötelességszegést, hűtlenséget és árulást, ki a nemzetrontó, ki a belső ellenségünk, de meg kell szabnia azokat a súlyos büntetéseket is, amelyek az ilyen bűnökért járnak s amelyek fegyelemre, kötelességteljesítésre szorítanak minden magyart a szebb, jobb, iga- zabb magyar jövő érdekében! Három költőnk három könyve Három egyházi munkás, három jóhírű költőnk behordta termését az egyház őszi asztalára. Kutas Kálmán, a lelkész, Remport Elek, a tanár és Túrmezei Erzsébet, a diakonissza kedvesen kínál meg mindenkit, aki a szépet szereti — az élete gyümölcséből. Mert ez a három költő valóban az élete gyümölcsét szedegeti. Verseiken átizzik a hivatás tüze, mondanivalójuk az egyházé, hangjuk a templom csendjéhez mért, költészetük ösztönösen építő. Nem válogatják a sok téma közül a templomba és az iskolába valókat, nem pedagógiai indítású fehérlíra ez, de három olyan lélek irodalmi termése, akik igazán benneélnek az egyházban, annak szolgáló-bizonyságtevő életében. Ez a három könyv nem a kétes építő irodalom nyálkás modorosságában és élménytelenségében szenveleg, de a harcoló egyház levegőjében, munkában és életében született. Azért büszkén mutathatjuk fel őket az egész magyar irodalom felé s bátran bízhatjuk rá őket a nemzeti irodalom nehéz mérlegére is. Kutas Kálmán: ,,Kezedben Alkotó" c. verseskönyve túlnyomó részében szonettek gyűjteménye. A nagyon kötött és nehéz versformát Kutas Kálmán nagy rutinnal alkalmazza, s a szonett valóban jól illik az ő gondolatai lírájához. Elmélkedő versek, inkább a századforduló hagyományain, mint a megújult magyar népi líra útjain. Nem forradalom, úttörés, nem prófécia ez a könyv, de csendes szavú, művelt lélek rajongása a Hit, Bölcseség és Szépség oltárai előtt. A Sziporkák gyűjteménye Greguss Ágost klasszikus csípős humorát idézi, a fordítások és utánköltések pedig a legjobb magyar műfordítók finomságait. A kötet kiemelkedő, legjobb darabjai: A hős — Hiszem — Finn gyermekek el- bujdosnak — A csend — Minden csak jel — Loptam — Magányos tölgy — A lélek él — A csillagokra nézek — Eltart az állam — Hol leszek emberebb? Túrmezei Erzsébet: Ének földrengéskor c. kötete ismét különleges élményt nyújt a diakonisszaszolgálat mélységeiből, s az újjászülető lélek vívódásaiból feltörő verseivel. Túrmezei Erzsébet egészen sajátos, még ki nem bányászott kincsekkel gazdagíthatná a magyar lírát, ha igazán szabadon engedné magát. Minden képesség meg van benne ahhoz, hogy nem mindennapi költővé válhasson. Vannak élményei, jól néz szét az életben, jól versel és jól tud magyarul, csak valami megkötöttség érezhető rajta. Mintha elsősorban a témaválasztásban fegyelmezné magát túlságosan. Ez a kötet sokkal szűkebb hangsoron szólal meg, mint az első kötete, s még mindig bőbeszédű. A lépések énekelnek c. verse pl. kitűnő vers, de az utolsó bekezdés úgyszólván felesleges. Mégis ő az első igazi ígéret a magyar irodalomban arra, hogy költőnőink lírájába felfeszítse az Isten szolgálóleányainak mély zengésű húrjait. Mi mindenesetre izgalommal és reménységgel várjuk Túrmezey Erzsébet diakonisszatestvértől ezt a szolgálatot. A kötet legsikerültebb darabjai: Finnországi levél — Ének földrengéskor — Két felelet — Kérdez a gyermek — Eddi — Hazafelé — Futhat az ének — Lin-Yu-Tang — s talán a legjobb: Ugye, csak tavaszig?
