Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
EMglIKlMFT HfREK A Luther-Társaság közgyűlése. A Magyar Luther-Társaság november 23-án tartott közgyűlést a Budapest—III. kér. óbudai templomban. A közgyűlés előtti istentiszteleten Kutas Kálmán szombat- helyi lelkész hirdette az Igét. A közgyűlést dr. Fabinyi Tihamér elnök nyitotta meg, aki bejelentette D. Kovács Sándor püspök, egyházi elnöknek az elnöki tisztről való lemondását. Az új elnökség megválasztása a februári közayűlésen fog megtörténni. Ezután előterjesztették a Társaság működéséről, valamint a kitűzött pályázatokról szóló jelentést. A pályázatok eredménytelenek voltak. Ezután tárgyalta a közgyűlés a számadásokat es a költség- előirányzatot, melyeket elfogadott és jóváhagyott. Végül még néhány előterjesztést és indítványt tárgyaltak le. Új templom Esztergomban. Az esztergomi kicsiny gyülekezet, amelyet hosszú idő óta közvetlenül maga D. Kovács Sándor püspök oondozott, eljutott új temploma felépítéséhez és felszenteléséhez. A felszentelés december 7-én lesz. Evangélizáció. A kiskőrösi gyülekezetben most kezdődött az evangélizáció, melyet Csepregi Béla és Ágoston Sándor végeznek. A nagytarcsai népfőiskola új évfolyamának megnyitásával kapcsolatban szintén evangélizáció folyt le, melyet Rőzse István nyíregyházi lelkész végzett. Adventi esték. Advent heteiben minden szerdán délután 6 órakor a fasori lelkészi hivatal gyülekezeti termében, minden csütörtökön fél 7 órakor a kelenföldi templomban, minden pénteken fél 7 órakor a Deák-téri leánygimnázium nagytermében, ugyancsak pénteken délután 7 órakor a budai-vári és az óbudai templomokban vannak ádventi összejövetelek, illetve igehirdetések. A csanád-csongrádi egyházmegye közgyűlése Purgly Emil egyházmegyei felügyelő és Benkóczy Dániel esperes elnöklete alatt a Budapestre távozott dr. Kékén András eddig alesperest tb. esperessé, dr. Gubcsó András pitvarosi lelkészt pedig új alesperessé választotta. Ádventi hangverseny. A fasori Luther Szövetség és Nőegylet december 7-én a fasori templomban ádventi estét rendez, melynek művészi műsorában Molnár Klára, Bogdán Gyuláné, Peskó Zoltán és a fasori vegyeskar szerepel. Kezdete délután 6 órakor. Az estély jövedelme a szegények karácsonyára szolgál. Orgonaavatás. A galgagutai egyház ny. kántortanítója, Péter János, a galgaEgész esztendőre meg kell állapítanunk — mind mondja — a perikópai főénekeket s a jelenleg használatban lévő énekeskönyveinkkel párhuzamosan kellene használnunk az egész esztendei perikópák alapján elkészítendő új, egyetemes énekeskönyvet. Linder László azt mondja, hogy ez a megoldás ugyan az egyetemes énekeskönyv gondolatának feladását jelenti, de Németországhoz hasonlóan dűlőre juttatja a kérdést. Szerintem nem jelent megalkúvást, sőt a gyakorlati szempont is ezt követeli. Gondolok fővárosi gyülekezeteinkre. Miért énekelünk mi esetről-esetre sokszorosított éneklapokról? Azért, mert dunántúli énekeskönyvünknek csupán 200—300 énekét használjuk s híveink egy vaskosabb énekeskönyvet nem szívesen hoznának magukkal a templomba. A mai kor embere kényelmi szempontokat is keres mindenben s egy 200—300 éneket tartalmazó énekeskönyvet még talán a fővárosban is szívesebben zsebre tenne mindig, valahányszor templomba indul. Tudom, ennél a pontnál sokan készen vannak a felelettel: nevelni kell a gyülekezeteket s neveléssel sok mindent el lehet érni. Ez igaz, de komoly templomba járó ember hivatkozhat arra: minek vigyen ő egy testes könyvet magával, amikor úgysem énekeljük minden énekét. TLmnológusainknak az a véleménye, hogy 120—150, vagy 200 ének úntig elég egy gyülekezeti használatra bevezetett énekeskönyvben. Könnyítsük meg ennek figyelembevételével az égető problémát. Így is vár ránk munka bőven. Meg kell állapítanunk a vasárnapoknak és ünnepeknek jellegét s gondoskodnunk kell, hogy minden alkalomra legyen dallam és szöveg szempontjából egyaránt megfelelő énekünk. Meglévő énekeskönyveink e téren nagyon szegények. Régi magyar énekkincsünkben, tótban és németben is jóval több a választék. Azt hiszem, ilyen, a perikópiai énekrendnek megfelelő egyetemes énekeskönyvre éppen ma nagy szükség van, hiszen igehirdetésünk uniformi- zálódása s a perikóparendszer kötelező használata idején sokszor nyitja ki reménytelenül sok lelkész az énekeskönyvet, mert előre sejti, hogy nem talál megfelelő éneket. Állandó, vagy gyakori ismételgetés nem helyes. Fel hát, munkára! Vegyen részt benne minél több himnológusunk s az egyházi énekért aggódó lelkészünk. Várjuk sürgősen a 150—200 éneket tartalmazó s a perikópák alapján elkészített egyetemes énekeskönyvet. De vigyük bele az egyházi köztudatba is éne^ügyünk kérdését jobban, mint eddig. Ádventi, böjti estéken ismertessük énekeinket, derítsük fel keletkezésük történetét. Attól pedig ne tartsunk, hogy egymás után születnek újabb énekeskönyvek. Nagy szükség van rájuk bibliaórákon, házi áhítatok tartásánál, a mindennapi életben. Az egyetemes énekkönyvnek ilyen formában való megjelentetése égető hiányt pótol és a tervszerű, egységes igehirdetéssel együtt egységes istentiszteleti életet valósít meg egyetemes egyházunkban. Pásztor Pál. Bácskai képek Vonatunk büszkén robogott át a régi magyar határon s megérkeztem a huszonkét esztendős rabságból szabadult Bácska földjére. Magyar Kánaán — merültek fel bennem a hajdani iskoláskönyv szavai s kíváncsian nézegettem, milyen is hát ez a „paradicsom”? A messzeségbe dűlő szántóföldek valóban dúsabbak, mint a mi dunántúli közepes termésünk. A hullámzó gabona élénkebb zöld, tövükben szinte büszkén feketéllik a föld, mintha tudná, hogy ezután újra magyar kenyeret terem. S milyen fehér kenyeret! A sötétedő kocsiban itt is, ott is idegen akcentus, tört magyar kifejezés keveredik a beszédbe. Két évtized tenger baját mesélgetik s valami nagy csodavárás parázslik a szavak alján: majd ha vége lesz a háborúnak. Addigra kitisztul beszédükből az idegen íz, addigra elfelejtik ezt a huszonkét esztendőt, mint valami rossz álmot s újra édes gyermekei lesznek a magyar hazának . . . * Késő éjszaka robog be vonatunk Üjvidék sötétségbe vont állomására. Másnap körülnézelődtem. Gazdag, szép város, mondja az ember, ha végigmegy az új, modern házak között. Kevert szó, idegen
