Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
típusú emberek, hangos esti séták, büszke, ragyogó báni palota, jegy nélküli árúk, fehér kenyér. Csupa jólét, s mégis milyen idegen nekem! Lassan aztán feltisztul az első, zűrzavaros, sok-sok új benyomástól kavargó kép. Az utak szélén észreveszem már a nyomorék koldusokat is. Magyarul-szerbül kérik a különféle szentek áldásait a jószívű adakozóra. Ezek honnét kerültek ide? Régi, kopott gyermekkocsival találkozom. Ösztönös kíváncsisággal kutatom, milyen a külváros gyermeke? De gyermeket nem találok. Kockásruhába takart meleg kukorica lapul a fenekén. Másikban szőlő, burgonya, tűzifa . . . Hova lett a kocsikból a gyerek? * Csendes városvégi utcák. Kicsi ház, földes szoba, szegénység. De a széket örömtől csillogó szemmel törlik meg számomra, hisz ,,oda- átról” jöttem közéjük. Nagyban reménykednek ezek is: majd a háború után jobb világ lesz! A négy maszatos kisfiú lelkendezve örül, milyen jó lesz, ha magyar honvéd lesz belőlük . . . Virágos udvar, nagy szoba, ágyak körben a fal mellett. Szegénység uralkodik itt is, de valami összhang ad színt mégis a kopott bútoroknak, az ide-oda aggatott ruháknak, földrerakott fazekaknak. Kilenc gyermek. A legkisebb bölcsőben alszik. Sovány szegényke. Már tizenkettedik gyermeke anyjának, meg hát az élet is igen nehéz most. Napi négy pengő a kereset a kilenc gyermekszájhoz. Napi öt kiló kenyeret vehetnénk rajta, ha semmi másra nem kéne. Öregedő, megtört asszony az anya, de mosolygós. Beszéde zamatos, patinás bibliás stílusú. Sok kínlódás, keserves gond emészti, mégis békés, szeretetben megnyugvó, Isten segítségét váró, becsületes magyar asszony. * A hatalmas márványpalotából kivonultak a katonák s betelepedett a közélelmezési hivatal. „Egységes” már a bácskai kenyér is. Jegyre adják az egyéb árúcikkeket is, de egyformán szerbnek-magyarnak. Kezdenek hozzászokni a közlekedési rendőrhöz is. Mind gyakoribb a magyar szó, mind több az ismerős arc az idegen tömegben. Megszűnt az esti sötétítés is. Fénybe öltözik a bácskai főváros. Lassan a tél is ráteríti ködszakállát. A fák alatt zizeg a haldokló avar. A háború nehéz súllyal nehezedik a lelkekre. Idővel a csodavárók is tűzifa után kezdenek érdeklődni ... * Sósbara. Külterület, túl a csatornán. Jó messze a várostól. S a tapasztottfalú, nádtetős, nedves viskók lakói úgy érzik, jó messze az égtől is! Az árvíz dobta őket ide. Elmosta kis házikójukat s a város idetelepítette őket még a szerb világban. Azóta tapasztják, tapasztják viskóikat reménytelen szorgalommal: úgy is összedől megint. Szobájuk hideg. Az udvaron zöld nád s a vizenyős vidékeken jól ismert békarokka. Miért nem ültetnek valami zöldségfélét? Minek? Térdig ér itt a víz tavasszal. Hogy telepíthetnek le embereket ilyen területen? Mocsaras lapályon, káka és nád közé? Érthetetlen. Ökölbeszorul az ember keze a keserű tehetetlenségtől. Vízben, hidegben, sokszor a legszűkösebb napi kenyér nélkül, mérföldekre a várostól. Nem csoda, ha úgy érzik, az égtől is messze .. . Csak vézna, sápadt gyermekeik vannak közel az éghez állandóan ... A felelet egyszerű. Magyarok voltak s szerb hatóságok intézkedtek sorsukról. Magyaroknak jó az ilyen vidék is! Na, majd máskép lesz háború után! De aztán, ahogy hazafelé ballagok, kicsi alföldi házak merülnek fel szemem előtt. Ott sincs elég kenyér és tüzelő. Ott is nedves a fal, lyukacska az ablak, húst, velőt és hitet aszaló a szegénység. Hát ott kit okolunk érte? Széles ez orszgában sokaknak kellene kimenni a kedves, szép városokból a ,,sósbarák”-ra s körülnézni kicsit, hogy élnek, hogy tengődnek ott magyar testvéreink? Ha sokan megtennék ezt, önként, szerétéiből s nemcsak a hivatás és kötelesség útján, mint én, talán mégsem reménykednének hiába a csodavárók: máskép lesz majd a háború után . .. • * Feszült nemzetiségi légkörben, nehezen csituló fegyverzaj után indultam munkába. Ellenséges népet vártam, aki személy szerint is gutái templomnak elhunyt felesége emlékére új orgonát adományozott, amelyet dr. Csengődy Lajos alesperes avatott fel és adott át rendeltetésének. Nemzetvédelmi kereszt. A kormányzó úr Vértesi Zoltán ny. magyarbolyi lelkésznek a nemzetvédelmi keresztet adományozta. Ravasz László-emlékkönyv. Most ünnepelték református testvéreink dr. Ravasz László püspök dunamelléki püspöki szolgálatának 20 éves fordulóját. Ebből az alkalomból közel 50 ezer pengő ösz- szeget gyűjtöttek, hogy azt szociális célra való ajándékozásra átadják a jubilánsnak. Huszonhat volt tanítványa s közvetlen munkatársai pedig emlékkönyvet adnak ki, mely méltatja Ravasz László igehirdetői, írói és nemzetnevelői munkásságát s egyben a tanítványok szaktudományi dolgozatait is tartalmazza. A könyv előjegyzési ára 18 pengő, melyet két részletben is be lehet küldeni. Megrendelhető az Országos Református Lelkészegyesület főtitkáránál: Debrecen, Központi egyetem. Új egyetemi magántanár. Dr. Kring Miklóst, a budapesti evangélikus leány- gimnázium tanárát, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem bölcsészeti kara „Középkori gazdaság- és társadalom- történelem"-ből magántanárrá fogadta. Próbaelőadását már meg is tartotta. A budapesti Evangélikus Leánygimnázium Evangélikus Diákszövetsége 1000 P-t adományozott a Fébé épülő templomára, önképzőköre pedig Remé- nyik Sándorról nevezte el magát. Mindkét cselekedet híven kifejezi az iskola szellemét. Új külföldi ösztöndíjas helyek evangélikus teológiai hallgatók számára. A breslaui evangélikus hittudományi kartól azt a barátságos ajánlatot kaptuk, hogy ott készek válnának 5—6 magyar- országi evangélikus teológust, még pedig kifejezetten magyar anyanyelvüeket is olyan mértékben ellátni ösztöndíjakkal és egyéb segélyekkel, hogy jóformán ingyen folytathatnák tanulmányaikat. Breslau azon német városok közé tartozik, melyeknek nevét a magyarság saját nyelvéhez formálta: Boroszló, régi kultúrális és gazdasági kapcsolatok becses emléke. Az odajutás és ott tartózkodás bizonyára most sem ütközik leküzdhetetlen nehézségekbe, hiszen ez- időszerint is vannak magyar ifjak, akik németországi egyetemeken folytatják tanulmányaikat. Nagy kár volna, ha a jóbarátságból felkínált rendkívül kedvező alkalom kihasználatlan maradna. Akik az ügy iránt érdeklődnek, segédlelkészek is, szíveskedjenek a hittudományi kar dékáni hivatalához (Sopron) fordulni további útbaigazításért. 7
