Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-04 / 40. szám

EVANCfllkUSELFF

A lelkészek QIBA-tagsáoi ügyének tanulságai

i.

1938 őszén, amikor a Felvidék visszacsatolásával olyan lelkészek és felekezeti tanítók kerültek vissza az anyaországhoz, akik ott a „gyógyalap '-nak tagjai voltak, a magyar törvényhozás a betegsegélyezésre jogosultak körének kiterjesztésekor szintén gondolt a lelkészekre is. Az 1938. évi új OTBA-törvény értelmében a bevett és elismert vallásfelekezetek tényleges szolgálatban és nyugdíjas lelkészei, segédlelkészei, hitoktatói és kántorai, azok családi pótlékban részesülő családtagjai, nyugellátásban részesülő özvegyei és árvái igény- jogosultak az OTBA szolgáltatásaira és azokat 1939 április 1-től kezdve igénybe vehették volna.

Ha figyelembe vesszük ezeknek a szolgáltatásoknak széles körét és nagyságát, nevezetesen, hogy az OTBA-tagoknak s családtagjaiknak kórházi, klinikai, tüdőbeteg-gyógyintézeti ápolásra, műtéti segélyre, gyógyászati eszközök, insulin- beszerzési segélyre, fizikális és vízgyógyintézeti segélyre, betegszállítási, gyermekágyi, temetkezési segélyre, szakorvosi, sőt, ahol lehetséges, háziorvosi ellátásra van igény jogosultságuk, s hogy például a gyermekágyi segély gyerme- kenkint 225—300 P-t, a temetkezési segély 300—450 P-t tesz ki, nyilvánvaló, hogy itt a lelkészi kar életében olyan nagyjelentőségű szociális és családvédelmi esemény történt, amelyhez lógható az 1898. évi kongrua-törvény óta nem volt.

Azt lehetett volna várni, hogy ezt a törvényt közegyházunk a legnagyobb lelkesedéssel fogadja s igénybevételét sietve lehetővé teszi. E helyett mi történt? Ennek a nagyjelentőségű törvénynek nem volt méltatója, szószólója, sürgetője. Egyházunk sajtójában erről az ügvről eddig egyetlen egy cikk sem jelent mea. 1939 őszén, amikor már féléve tagjai lehettek volna a lelkészek az OTBÁ-nak, előkelő helyről az a vélemény hangzott el, hogy a belépést az azzal járó nagy terhek miatt nem ajánlja. A bányakerület 1940. évi közgyűlésén, amikor már másfél év óta kellett volna a lelkészeknek az OTBA tagjainak lenni, még mindig arról volt szó, kell-e az OTBA, vagy sem. Végül 1940 novemberében a lelkészeket meg is szavaztatták erre vonatkozóan, holott nyilvánvaló, hogy ha a többi tisztviselőkategóriákban korszerűen szükségesnek és üdvösnek mutatkozott, nem lehet más a lelkészekre nézve sem s az OTBÁ-t igenlő szavazatok 86:14%>-os aránya is azt mutatja, hogy a lelkészek érzik ennek a törvényadta lehetőségnek jelentőségét s legfeljebb a legnagyobb jövedelmű, gyermektelen, vagy gyermekeit már felnevelt s magánvagyonnal is rendelkező lelkészek tudják nélkülözni. A tagság elnyerése azonban e szavazás után is elmaradt.

Mi lehet az oka ennek a késedelmes megoldásnak — kérdezhetik méltán az érdekeltek. Illetékes egyházi köreink nem ismerték volna fel ennek a kérdésnek jelentőségét, megoldásának sürgősségét? Vagy a kormányzat szűkkeblüsége gördített akadályt a megoldás elé?

2

Az égő világ

— D. Kapi Béla püspöki jelentésének bevezető részéből —Az új világháború két évvel ezelőtti fejezet-cime eltűnt: A németorosz szövetkezést nyomon követte a német-orosz háború. Németország oldalán kemény elszántsággal s győzedelmes eredménnyel küzdenek vitéz magyar honvédeink s ősi földjük visszahódításáért elszántan küzdenek finn testvéreink is.

ítéletet látunk abban, hogy szembekerülünk az Isten ellen küzdő orosz szovjettel. Isten kezének mozdulását szemléljük abban, hogy a templomokat mulatóhelyekké átalakító, az oltárokat leromboló, a keresztyén egyházakat üldöző s a vallásosságot meggyalázó szovjet ellen felvonulnak a kérész tyénség történelmi védői és pedig nemcsak azok, akik évszázadokon át annak árnyékában éltek, hanem az évszázadokon át érte vérzők is.

A háború rettenetes áldozatainak sötét zűrzavarba temetkező káosza felett magasra emelt keresztet látunk. Ma igazán a keresztyén- ség védelméről s jövendőjének biztosításáról van szó. Az oroszországi keresztyénüldözés borzalmas évtizedei, a szovjet tudományos, politikai, állami, szociális és gazdasági rendszerbe foglalt isten-ellenessége, melyek magyar tapasztalatainkban közvetlenül tápláló erőt is nyertek, megerősíti bennünk azt a reménységet, hogy Isten ezt a rettenetes háborút a romboló, pusztító tűz tisztító munkájára fogja felhasználni. Ez a reménység áldozatra és összefogásra ösztönzi Európa keresztyén országait, melyek a keresztyénségben emberi életük védelmét, megtartásuk és művelődésük biztosítékát látják.

Mindenesetre kívánatos azonban, hogy a kereszt ne csak jelvény legyen, hanem maga a Krisztus. Krisztus ne jelentsen csupán nevet, hanem váltságot és életet. A keresztyénség önvédelmi harcában ne váljék viaskodó hatalmasságok véres kőlépcsőjévé, hanem nyerjen lényegének megfelelő életlehetőséget. Lényegének megfelelő élet- lehetőséget kell igényelnie, szolgálatot, nem pedig hatalmat, Krisztus szellemének sugárzását, nem pedig önmaga ragyogtatását, jó munkát, nem pedig dicsőség-trónust.

Az új világkialakulás, melynek kohójában emberek, népek, nemzetek vérezve, szenvedve és égve sodródnak, — nem akarhat mást, minthogy az igazság, jog, szeretet érvényesüljön. Ez pedig egyedül Krisztus királysága s a népeknek hívő néppé átalakulása által történhetik.

Egyházunknak vállalnia kell a történelmi idő nehéz kötelezéseit. Mindenekelőtt komoly önvizsgálatot kell tartania. Vizsgálja meg munkálkodásának alapvonalait, célkitűzéseit, eszközeit és módszereit. Mérje le eddigi munkáját s állapítsa meg, hogy szervezete, dolgozási rendszere, lelkülete és lelke kibírták-e az élet ítélkezését? Vizsgálja meg, hogy állami, társadalmi, gazdasági és szociális viszonylatban, nemzetközi és felekezetközi szempontból, betöltötte-e hivatását? Mérje le, hogy vájjon Krisztus egyházát méltóképpen viseli-e ezen a földön? Saját életmunkájából kiindulva, próbálja megítélni, hogy az állammal kialakult viszonyában az egyház irányítja-e a politikát, vagy a politika az egyházat?

Egyházunkra a háborúval kapcsolatosan újabb feladatok várnak. Különleges szolgálatban kell részesítenünk a hazáért küzdőket és az itthon levőket. Üj egyházi feladatok lépnek elénk most és a háborút követő időben. Európa térképének kialakulása új missziói feladatok elé állít, különösen évezredes fajtestvéreinkkel kapcsolatosan.

Mindenképpen kötelessége egyházunknak, hogy idegen, ellentétes, esetleg ellenséges rendszerekkel és szellemáramlatokkal szemben határozott meggyőződéssel védelmezze az egyház Istentől adott szolgálatát. Támadókkal, lekicsinylőkkel szemben hűtlenség és megalkúvás nélkül képviselnie kell Isten igéjében megállapított küldetését s az örök evangéliumot. Az élő Krisztust kell hirdetnie és adnia. Modern elgondolások, kísérletezések és ellene indított harcok közt elnémíthatatlanul meg kell szólaltatnia az örök élő Isten változhatatlan, örökigazságú akaratát. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a szolgálatra elhívottak