Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-04 / 40. szám
mmUSCLET Mit lehet keresni ? Nagy napilap szerkesztőségében dolgoztam. Egy ideig a közönséggel való érintkezés is rám volt bízva. így jött be hozzám egyik este egy úr, aki a lap egy régi számát kereste. Amíg a szerkesztőségi szolga a lapszám után kutatott, leült és az asztalon heverő esti lapokat nézegette. Ezenközben idősebb úriember lépett be. Meg volt törve. Fájdalomtól elfojtott hangon beszélt: — Családomban öngyilkosság történt. Kérem, ha lehet, ne tessék erről az újságban említést tenni. Biztosítottam, hogy a lap családi szerencsétlenségekben nem keresi a szenzációt. Feljegyeztem, hogy az éjjeli szerkesztőség se adjon le, ha esetleg később hozná a hírt a kőnyomatos. Köszönt és elment. A várakozó úr megszólalt: — Ezen a helyen jól lehet keresni, ugyebár? — Lehet — feleltem nevetve. — Nem tudom. Két éve ülök ezen a széken, de fizetésemen kívül nem kerestem semmit. Bizonyosan nem hitte el. A lappéldányt megkapta, elment. De kérdésének hatása ittmaradt. Gondolkodóba ejtett. Minél tovább gondolkoztam rajta, annál jobban kiszélesedett szavainak jelentősége és társadalmunk kórképe lett belőle. Mit lehet keresni? Hogyan lehet üzletileg érvényesíteni azt az állást, amibe az embert kinevezés, a bizalom helyezte? Odaállították azért, hogy előírt kötelességet teljesítsen, képviselje és szolgálja az intézménynek vagy a köznek érdekeit. Végezzen hivatalos munkát, amiért megfizetik, ami rangot biztosít neki a társadalomban. Mit lehet ezen keresni? A gazdasági élet, törvényes intézkedésekkel keresztyén kezekbe kerül. A törvényes intézkedéseknek azonban az a fogyatkozása, hogy csak korlátokat, tilalmakat és formákat tudnak adni. A keresztyén em„Igen aggódom a hazámért. Mert éppen most van rajta a kegyelmes Isten látogatása. Ha meg nem ismeri, hanem megveti és gúnyolódva kineveti, akkor elveszti meglátogatásának dicső alkalmát. Akkor Isten legyen irgalmas e népnek, mert vége, vége ... Félő, hogy így lesz, mert nem veszi fontolóra e kegyelmi idő legfőbb teendőjét. Ha megtenné, akkor sírna, jajgatna és bocsánatot nyerne. Most az Űr nem jön úgy, mint hóhér, bíró és tömlöctartó, hanem mint Atya. igehirdető, igazi Üdvözítő — tanácsolni és segíteni. De ha elvesztegetjük ezt az alkalmat, végünk van.” Luther. bértől megkövetelik keresz- tyénségének formai bizonyítását, de hogy új helyzetébe ke- resztyénséget visz-e be az idők járásából kedvező helyzetbe jutott ember, azt nem vizsgálják. A keresztyén ember önzetlen tisztessége, felebaráti sze- retete, erkölcsi érzéke hatja-e át ebben az új rendszerben társadalmunkat, vagy az a kérdés: Mit lehet ezen keresni? Van tiszteletre méltó társadalmi állásom. Mit lehet ezen keresni? Ebben a tiszteletre méltó társadalmi állásban van jövedelmem, fizetésem, amiből megélhetek. De mit lehetne még ezzel az erkölcsi tőkével keresni? Valamely pályán előkelő vezető helyet szereztem, nem lehetne ennek felhasználásával olyan jövedelmi forrást szerezni, amihez ugyan egyáltalán nem értek, de lehet vele keresni? Pedig csak a keresztyén erkölcs és keresztyén lelkiismeret tudja betölteni azt a törvényt, mely a keresztyénség számára kitárta az élet kapuit. Az erkölcsi fogyatkozásai miatt válságba jutott nemkeresztyén világ sohasem fogja elveszteni a csatát egy erkölcsileg gyenge keresztyénséggel szemben. Hamvas József. 1
