Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-27 / 39. szám
BfoNCaikUSELET Ha tény is ez, kár hangosan leszögezni. Ez sokkal inkább belső ügye a lelkészi karnak, mintsem a nyilvánosságra tartoznék. Nem valószínű, hogy a Pestre vágyakozók Pestnek csak utcáit, tereit, filmszínházait ismernék és nem számolnának azzal, ami egy lelkész hivatása — a szolgálattal. Avagy van lelkészi szolgálat szolgálat nélkül is, hogy ezt egyszerűen kikapcsolhatnánk? Ismeretlen, hogy egyéni meglátásának és ítélettartásának mérlegén miként mérte le G. L. a vágya- kozókat. De kétségtelen, hogy egyiknek sem láthatott a lelke mélyére, s azon túl, amit lát és tud, még nem tudhatja, hogy mi van. Mert másokban is van hit, tudás, harckészség, mely égni tud még akkor is, ha G. L. ezt bennük még nem fedezte fel. Nagyon sok rejtett ok lehet és méltánylandó körülmény, mely feljogosít egyeseket, vagy sokakat arra, hogy önérzetesen járhassák a maguk útját. Egyébként is az emberek vágyódása és merészsége a múltban sem volt szembeszökően szerény. Emlékeztet a „papmarasztalás” enyhe eseteire a múltból. Utal a „nagy ígéretekre”, mit beköszöntő beszédekben tesznek, vagy tettek szolgatársai. Örüljön G. L. és adjon hálát az Istennek, hogy sohasem kényszerült ily ígéretet megszegni, mert, úgy meg kellett volna tapasztalnia azokat a sokszor nagyon súlyos és megalázó körülményeket, amelyeknek kényszerítő hatása alatt sok szolgatársa szembekényszerült jó lélekkel tett ígéretével. Bizonyára tudja, mit jelent a templomok egerének szegénysége, vagy „maga harangozik a pap”! Láthatta már lelkész gyermekén az egyetlen, de tépett ruhát, — a létminimumot nélkülöző lelkész gondterhelt arcát és tudja azt is, hogy a lelkész is ember és az emberi dolgok tőle nem esnek messze. Ily általánosságban tett kijelentés igen ferde megállapításokra adhat alkalmat portánkon kívül és belül is. „Nemzetünk most következő életében a falué és a vidéké a jövő.” Nem merném állítani! A jövő vagy városé és falué, vagy egyiké sem. Ez külső behatásoktól függ, melyek nem fognak kivételt tenni. — Ha igaz az, hogy ,, . . . nekünk, pestieknek, . . . mind nagyobb mértékben kezd gondunk lenni a vidék sorsa és gyülekezeteinek gondja”, úgy a pesti cikkírónak tudnia kell, hogy a gonoszság és sötétség a nagyvárosok külvárosain, szétszórt tanyákon, legelésző nyáj őrizőin keresztül a szérüskertekig ért el és behatolt a nádfedeles házak fehérre meszelt szobáiba. Megbújt füstös gyárkémények, falusi templomtornyok, vidéki utcák szögletében egyaránt. Megkísértett lelkek mélyén vajúdik a jövő falunak és nagyvárosnak, magyarságnak és egyházunknak. Épen ezért, „akik hitben a legbátrabbak, tudásban a legerősebbek s harcban soha el nem fáradnak” — maradjanak helyesen megosztva szerte az országban. Ha gond a vidék gondja, úgy ne hívja cikkíró az 53 mellé a többi legerősebbet Pestre, hanem óva intse őket attól, hogy elhagyják őrhelyeiket. „ . . . akik ide akarnak jönni, vagy akiket idehív az egyház szava, azoknak számolni kell azzal, hogy itt eléghetnek.” Ijesztés akar ez lenni? Ettől a sok „szembeszökően merész” kísérletező nem fog visz- szariadni, mert merész és kísérletező! De érthetetlenül állanak meg kijelentése mellett azok, akik hivatásérzetük önérzetével üzenhetik G. L.-nek, hogy a munkában való elégés nemcsak Pesten adatik meg egy evangélikus lelkésznek! Falusi temetők horpadt sírhantjai alatt sok-sok munkában elégett lelkipásztor pihen és égünk mi is valamennyien abban a munkában, görnyedünk azok alatt a terhek, próbák, küzdelmek alatt és felelősségérzettől, kötelességtudástól hajtva, mely az evangélikus lelkész hűségében, hivatásában, szolgálatában, kötelezésében és nem Budapest talajában gyökeredzik. Dicséretet nem kérünk és nem várunk, de oly könnyedén megfogalmazott kijelentést sem fogadunk el, mely a nyomtatott betűn keresztül oda is eljuthat, ahol ezt esetleg olyan rosszul is értelmezik, mint amilyen szerencsétlenül van az megszövegezve. „ . . . bizonyos az, hogy Egyházegyetemünk 500 lelkészének úgy kell leélnie életét, hogy a ráváró küzdelmekben megálljon s győzni merjen, mert sikerével és szolgálatával nem önmagának, hanem az egyháznak és nemzetének használ s nem annyira az „500 ember homlokát övezi babér, hanem” — mert babér egy evangélikus lelkésznek sem jut osztályrészül, mert el sem fogadhatja, — ötszáz szolgája az szolgámat se. De segítettem én rajtad, öcsém, még akkor, amikor ez a vörös kakas a hetvenhetedik határban járt tőled Emlékszel-e, öcsém, amikor jó pár esztendővel ezelőtt itt jártak az Evangélikus Jóléli Egyesület tagszerzői? Papunk még a szószékről is ajánlotta őket mindenkinek. Neked is tanácsoltam akkor, lépj be tagnak és biztosítsd magad, családodat, meg az egész házad- táját tűz, jégkár és minden egyéb ellen. Azt mondtad rá: nem te vagy a ,,Gazdag Böllér", nem telik neked ilyen ha- szontalanságra. Mondhattam volna: ki hogy veti ágyát... De én nem ezt tettem, öcsém, hanem biztosítottam a te házadat is tűz és egyéb elemi csapások ellen. Fizettem minden esztendőben azt a pár pengőt, hisz olyan csekélység az egész biztosítási díj, de most a te kárba- ment házadra nem pár hiábavaló vödör vizet önthetek, hanem ezt a kötvényt, ni! Amit erre kapsz, abból újra rakhatsz mindent, amit vörös kakas szétkapart. No, Böllér János, ki a te igazi segítőd? Böllér János sírva borult bátyja nyakába. A falu pedig a „gazdag" jelző helyett „segítő" jelzőt rakta oda Böllér István neve mellé. Azóta hívják segítő Böllér Istvánnak. Az Evangélikus Jóléti Egyesületet pedig ebben a községben nem kell többé ajánlani senkinek, mindenki tudja, milyen nagy áldás ez egyházunkban s lámpával se lehet találni olyat, aki tagja ne lenne. F. Z. KÖNYVISMERTETÉS Payr Sándor: Széchenyi vallásos leilele A „legnagyobb magyar" születésének 150 éves jubileuma idején ösztönszerü- leg fordul szemünk a szellemóráis alakja felé. Életének, munkájának, alkotásainak kegyeletes szemlélése közben bizonyára felvetődik bennünk a gondolat, milyen belső forrásokból táplálkozott ez a hatalmas lobogású élet. Az ilyen irányú érdeklődések legjobb kalauzát néhai Payr Sándor, soproni theologiai profesz- szor adta nyomda alá. Közismert szorgalmával és alaposságával kutatta fel mindazokat az adatokat, amelyek Széchenyi belső, vallásos életére világot vethetnek. Könnyű, élvezetes stílusa pedig szinte szellemi élvezetté teszi a témával való foglalkozást. Payr professzor könyve kiadóhivatalunknál is kapható 1.50 P -f- 10 fillér portóköltség ellenében. »' *"■ Kedvezményes vasúti jegy. A bányakerületi püspöki hivatal közli, hogy valószínűleg sikerül a kerületi közgyűlésre kedvezményes vasúti jegyet szerezni. Ezúton is felhívja az érdeklődőket, hogy jegyigénylésüket legkésőbb okt. 1-ig jelentsék be közvetlenül a püspöki hivatalnak. Enying. A missziói gyülekezet lelkészi állásához az államsegélyt megkapta. Ezzel szervezése végleg befejeződött s lelkészi állására egyhangúlag Komjáthy Lajos eddigi missziói lelkészt hívta meg. „Hit és tudás” címmel jelent meg lapunkban dr. Pass László debreceni lelkész mélyenjáró tanulmánya. Az Országos Luther Szvetség választmányi ülése elhatározta, hogy a tanulmányt külön lenyomatban 1500 példányban kiadja. A füzet a jövő héten jelenik meg. 7
