Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-27 / 39. szám
EWffllkUiíLET a németségnek kb. 43°/o-a alpi, dinári és balti fajta, mongolid jellegű. Ezek a hazánkban is sűrűn előforduló közepes termetű, rövidfejű „németek”: annak idején elgermanizált szittyák kései ivadékai. Pl. a hazai németség vezetőjének, Basch Ferencnek a neve ősi turáni istennév, amely előfordult a sumiroknál, a kaukázusi népeknél s a mord- vinban és magyarban is. Zalavármegyében 1354-ben Bas fia: Bazsó volt az alispán. A doni hazából elszakadt magyar törzsek a „bas- kir”-ok: „Bas népe”, — akik ma az Ural déli végénél élnek. Sok „idegen” név eltorzított ősi, turáni személynév. Spanyolországban ma is élnek a turáni ,,bas-k”-ok, vagy ,,vaszk”-ok. A csaknem egész Európát elárasztó turáni ősnépet a jóval később bevándorló, alacsony műveltségű árja népek nyelvileg ugyan beolvasztották magukba, elnemzetietlenítették őket, de ezek ősi faji jellegüket, sajátos természetüket máig megtartották a biológia törvényei szerint. Az európai népek őstörténetében, művelődéstörténetében, nyelvészetében nyomról-nyomra kimutatható az, hogy Európa turáni őslakosságának a nyelve, vallása, kultúrája döntő hatással volt a bevándorolt indogermán népek életére, kultúrájára. Az indogermán és sémita nyelvekben hemzsegnek az uralalláji ősnyelv szavai, kifejezései, fogalmai. A bibliai héber nyelvben is igen sok ilyen szó van. Nem csoda tehát, hogy a nyelvészek a magyar „isten” szót héber, perzsa, ind, egyiptomi, görög, latin stb. szóból akarják megmagyarázni, mivel ezekben a nyelvekben tényleg található az „isten” szóval rokon kifejezés igen sok. A helyzet azonban az, hogy ezeket a szavakat az idegen népek az ősi uralaltáji nyelvből vették kölcsön a vallási fogalmakkal együtt. (Folytatjuk) Dr. Pass László Mi lesz velünk ? Az őrnagy úrnak teljesen igaza van abban, hogy középosztályunk példaadása és magatartása nagy kihatással van nemcsak a közvélemény, hanem az egész népi élet jelenségeinek kialakításában. Vagy segítőleg, vagy gátlólag, de mindenképen irányt mutat. Vagy elkeserít és befelé fordít, vagy bátorít és előre segít. Sajnos az előbbi, az elkeserítés gyakoribb, mint az előre segítés és ennek legfőképpen az az oka, hogy a középosztály néha ijesztően bizonytalan és kapkodó tud lenni, és ezért könnyen csatlakozik oda, ahol biztos vezetést és határozott fellépést lát. Tehát vezetőt keres, (a jelenlegivel mindig van valami baja), ahelyett, hogy ő maga vezetne. Erről beszélgettünk egy miniszteriális úrral, akinek munkakörébe vág ez a kérdés. 2. Társadalmunk népi öntudata is nagy veszélyben forog, — mondotta. — Nem mintha nem érezné magát közülük mindenki magyarnak és nem vallaná ezt úton-útfélen. Csak ez a magyarság nem az igazi, nem az, aminek lennie kellene. Én még nem ismerem teljes egészükben azokat az újabb belső megmozdulásokat, amiket a fiatalság egyes rétegeiben a magyarság megmentésére összefogtak. Sajnos, munkám annyira elfoglal, hogy csak egy-két könyvet tudok kézbevenni, de amennyire innen felülről látom a helyzetet és ezt egybevetem ezekkel a könyvekkel, azt kell látnom, hogy akárkik ezek a fiatalok, — igazuk van. Kritikájuk mindenesetre teljesen jogos, szándékuk pedig egyenesen dicséretes. Bizonyosan tudom, hogy ha alkalmuk és módjuk lenne a dolgokat nemcsak annyira látni, mint amennyire azt belülről és alulról képesek és láthatnák innen felülről is, még sokkal többet és találóbbat tudnának megmutatni. Én természetesen ezekről a dolgokról nem beszélhetek csak általánosságban, de így is tényként állíthatom, hogy a magyar társadalom, főleg annak műveltebb, de sajnos méginkább a félművelt, előzetes altalajuktól elszakadt rétegeiben nagyon veszélyes utakra tévedhet. Istennek legyen hála, hogy parasztságunk szilárd, és csak nagyon vegyes vidékeken láthatók bizonytalanságok. Jó, hogy vannak müveit rétegeink is, akik érintetleneknek mondhatók, de rossz, hogy vannak, akik nem tudják, hova is álljanak és mit is tegyenek. A múltkoriban színházban voltam és megdöbbenve láttam egyeseket, akik egy idegen nemzet himnuszának hallatára annak tisztelalatt most egymásután feltűnnek az egyes, vagyis a társnépek nemzeti hősei. Grillparzerék ezt a gondolatot annyiban vitték tovább, hogy az államnyelven (hiszen a német állott hozzájuk mégis csak a legközelebb) megszólaltatták a társnépek történetét. Grillparzer maga nem csak a magyarokról irt drámát, hanem a esetiekről is, sőt az akkor újonnan szerzett lengyel tartományokra való tekintettel a lengyelekről is. Ezekben főelve úgy neki, mint társainak az volt, hogy annak a népnek, amelyikről a darab szólt, a monarchia szempontjából értékes tulajdonságát dicsőítsék, azt ha lehet fő jellemvonássá emeljék és így közvetve visszahassanak magára az illető nemzetre is. így kerül a magyarságra a hűség, az alattvalói hűség minden poklot kiálló erénye föjellemvonásként. Az a Bánk, aki ebben a darabban szerepel, különös vonásokkal rendelkezik. Már öreg, de megállapodottsága és nyugalma túlzottan hangsúlyozott és csak arra szolgál, hogy lélektanilag alátámassza hűségének csakugyan emberfeletti nagyságát. Azonban csak egyén, aki előtt nem annyira a nép, mint a király és a király által adott feladat lebeg, akinek érdekében elsimítgatja a nép jajkiáltásait, formahibát lel a panasziratban, hogy elutasítsa, lealkuszik a kért kártérítésből, mert mindez a király sógora elleni vád is. Hűsége még akkor sem csökken, amikor Ottó, a király sógora még az ő életét is tönkreteszi. Embert látunk itt és egyéni emberséget, amelyik nem emelkedik fel népének kiáltásáig, mint Katona Bánkja, hanem megelégszik azzal a jelzővel és dicsérettel, amit Grillparzer a dráma címéül is választott: urának hű szolgája volt. (A király azonban, aki a darabban szerepel: magyar úr, nem idegen uralkodó.) Ma már elmúlt az az idő, amikor idegen uralkodó iránti hűséget kellett magyarázni a magyarságnak. Ma „vérünkből való vér" az, akit népünk az ősi magyar elv alapján tűzön-vízen át követ. így ez a darab csak elmúlt kornak jellemzője és elmúlt világ irodalmi felidézése. Érzelmileg nem mond nekünk semmit, de az az egy bizonyos, hogy ha a Nemzeti Színház egyrészt abból a szempontból választotta ki, hogy az általános műveltséget emelje és ezért ragadta meg az alkalmat Grillparzer halálának magyartárgyú darab bemutatásával való megünneplésére — másrészt pedig abból a szempontból, hogy közönségünk igazi, irodalmi drámától a sok vígjátékkal és szellemeskedéssel elszoktatott ízlését, érzékét megint az igazi drámához viszavezesse — jól választott. Jó, feszült és lendületes a dráma, pompás az előadás, végig leköti az embert. A fent- említettek előzetes tudásával talán még használ is. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy ha a Nemzeti Színház ebben az évadban egyéb tárgyú kül- és belföldi drámákból ilyen színvonalút és feszültségűt tud többet hozni, sikerül talán nagyot javítani az előbb említett elrontott drámai érzéken. Ez pedig, mint a közönség követelése és kultúrá- lis igénye, jó hatással lesz gyenge drámairodalmunkra. Kemény P. ~ i—ij—ii ' i ‘ i~i ** i ' Luther-serlegvacsora. Az Országos Luther Szövetség ez évi Luther-serleg- vacsoráját november 7-én fogja tartani. Az emlékbeszédet D. Raffay Sándor püspök mondja. 5
