Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-27 / 39. szám
PMMUSELCT Az ifjúság napja XII. Pius és Roosevelt lesz szeptember 28-.-a, a mostani vasárnap. Ezen a napon az ország minden evangélikus templomában a Keresztyén Ifjúsági Egyesület evangélikus ágát illeti az offertórium. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület, KIÉ munkáját, azt hisszük, nem kell közelebbről ismertetnünk. Egész országot behálózó ifjúsági szervezetük egyike a mai időkben az „ecclesia mili- tans", jövőért harcoló egyház legfontosabb frontjának. S a KIÉ valóban korszerű fegyverekkel harcol ezen a fronton. Az iskolából kimaradt evangélikus ifjúság evangélizálásáért egy esztendeje már nemcsak hirdetett, de nyomtatott igével is harcol. Mint Raffay püspök úr legutóbbi körlevelében írja: A KIÉ evangélikus ága Evangélikus Ifjúság címen igen jól szerkesztett folyóiratot ad ki és azt fillérekért juttatja el az ország evangélikus ifjúságához. Ez a folyóirat nagyon megkönnyíti az iskolába nem járó ifjúság egyházi gondozását. Ezért feltétlen szükség van arra, hogy a lap fenntartásához az egyház egész közönsége hozzájáruljon. Már a múlt évben a lap megindításakor tartottunk offer- tóriumot a KIÉ ifjúsági lapja részére, a lap további fenntartásának biztosítására azonban szükség van újabb áldozatkészségre". Reméljük, hogy a mostani vasárnapon minden templomjáró evangélikus át fogja érezni, mit jelent a mostani időkben az ifjúság evangélizálása.. Tekintetbe veszi azt is, hogy „ami a korszerű hadseregnek a légi haderő, az a korszerű egyháznak az egyházi sajtó" és offertóriumának perselybe ejtésekor nem engedi kezét befolyásolni sem a megszokástól, sem más gátló gondolatoktól, hanem ez egyszer offertóriumának nagysága az ügy fontosságának és ifjúságunk iránti szeretetének nagyságával helyes arányban lesz. Mert ide is vonatkozik Jézus mondása: „Amit tesztek eggyel az én kicsinyeim közül, velem tettétek". A. B. A számok tükrében (Túróczy Zoltán püspök jelentése a tiszai egyházkerület népmozgalmi adatairól.) A tiszai egyházkerület lélekszáma 1940 december 31-én, a lelkészek kimutatása szerint, 63.373, 7836-tal több, mint az előző esztendőben. Az egyes egyházmegyék között a lélekszám a következőképpen oszlik meg:erdélyi egyházmegye 3542, gömör-kishonti egyházmegye 13.202, hegyaljai egyházmegye 13.713, tisza- vidéki egyházmegye 32.916. Növekedés: az erdélyi egyházmegye. Azonkívül legtöbbet növekedett a tiszavidéki, azután a gömör-kishonti és legkevésbbé a hegyaljai. Anyaegyházközség van 46, leányegyházközség 12, fiókegyházközség 54, amelyből 9 missziói körbe van beosztva s hat külön missziói segédlelkész gondozására van bízva. Rendes lelkész van 53, vallástanár és vallástanító-lelkész 9, segédlelkész 19, nyugalmazott lelkész 11, lelkészi oklevéllel bíró pedagógus 4, öszesen 96, 18-cal több, mint az előző évben. Lelkészözvegyeink száma 25. A keresztelések száma 1151, a halálozásoké 854. Amaz 78-cal, ez 52-vel több, Nagyon messze van Róma Washingtontól s mégis Roosevelt követe, Myron Taylor Rómába érkezett. Ilyen időben ilyen útra csak rendkívül fontos ügyekben lehet vállalkozni. Az európai sajtó annyi mindennel meggyanúsította az elnök követét, hogy ha abból valami is valóság volna, igen rossz fényt vetne a pápai udvarral szemben alkalmazható diplomáciai munkásságra. Ahogy Európa ferde szemmel akart betekinteni minden olyan szoba kulcslyukán, ahol Taylor megjelent, majdnem hasonló csendes tüntetés volt Amerikában is e külpolitikai akciókon jóval túlmenő cselekedet ellen. Roosevelt, amióta Taylort foglalkoztatja, több támadásban részesült. Amerika az angol nyelven beszélő emberek románizáló tendenciája ellen volt minden időben. Anglia politikájával talán sok tekintetben egyetértett, de Anglia egyházpolitikáját ritkán helyeselte. Az angol király is a Bibliára esküszik trónralépésekor, az amerikai elnök is a Bibliára esküszik. A király templomban és előkelőségek előtt teszi le esküjét, az elnök pedig a politikai nyilvánosság előtt. A király a háború harmadik évében állami imát rendelt el, Roosevelt pedig fogadni kénytelen az amerikai lelkészek látogatásait, melyeken püspökök és prédikátorok számon kérik tőle, hogy a protestáns Amerika és annak ; elnöke milyen formában akar diplomáciai összeköttetési létesíteni a római pápával. Roosevelt ezekre a kérdezősködésekre úgy válaszolt, hogy nem akar diplomáciai kapcsolatokat teremteni a Vatikánnal s azt is megígérte, hogy többé nem küldi követét a pápához s íme, ennek ellenére e napokban ez a látogatás mégis megtörtént. XII. Pius a külpolitikai manőverek s a magas diplomácia művészeinek minden akcióját tökéletesen ismeri s valószínűleg teljesen világos és tiszta elgondolásai vannak arról, hogy milyen ma Európának nemcsak lelki arculata, hanem azt is tudja, hogy az erőviszonyok összevetésének milyen várható eredményei lesznek. A helyzet ismeretében bizonyosan nem engedi magát befolyásoltatni semmiféle hírveréstől s nyugodtan vár arra az időre, amikor tiszte szerint cselekedni és beszélni akar. Roosevelt politikus és politikai tényező nemcsak az amerikai vidékeken, hanem most már még egy-két másik földrészen is s az az álma letagadhatatlan, hogy elődjének rosszúl sikerült müvét második kiadásban s jól, ő szeretné elkészíteni. XII. Pius lelki életet élő férfiú, akinek a békesség és kárhozat problémái vannak a szívéhez legközelebb, de papi tiszte mellett kénytelen politikai tevékenységet is folytatni. A politikusnak szabad tévedni s politikailag elhibázni számításokat és elgondolásokat, a lelkésznek híveivel való viszonyában örökké csak az a feladata, hogy a bűn és büntetés kérdésében félreérthetetlen világossággal tegye meg nyilatkozatait. Roosevelt helyzete nagyon könnyű, XII. Piusé rendkívül nehéz. Mindkét férfiú személyében és állásában a tömegre való tekintet nélkül végzi szolgálatát, csak az utókor és az örökkévalóság előtt való elszámoláskor lesz az egyiknek könnyebb s a másiknak nehezebb a számotadás azokban a dolgokban, amit a legutóbbi években együtt, vagy külön, vagy egy szándékkal végeztek. Legtermészetesebb vállalkozása a két férfiúnak külön-külön és együtt is az volna, hogy mindketten a béke létrehozásán fáradoznának. Olyan hatalommal rendelkezik mindkét férfiú, hogy a béke sokak által várt lehetőségét valóban kezdeményezhetnék s indítványozhatnák a világ nagy nyilvánossága előtt is s előbb talán azoknál, akik a békekötés véghezvitelében várhatóan érdekeltek lesznek. Ezt várja Amerika és Európa is mindkét férfiútól s egyik sem háríthatja el magától ezt a legfontosabb kérdést azzal, hogy nem tartja magát illetékesnek ilyen fontos s az emberiség egyetemét igen közelről érdeklő kérdésben. A mai életben öt-tíz felelős férfiú intézi a világ sorsát. Ezek közül néhánnyal a világ nagy többsége azonosítja magat, néhánnyal ezek közül az emberiség sem közvetett, sem közvetlen érintkezést nem 2
