Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-25 / 4. szám
Újszerű a felosztása: I. Az egyházi esztendő ünnepei. II. Üdvtörténet. III. Alkalmi énekek. IV. Oltári szolgálattal kapcsolatos énekek. Nincsen minden kazuáliára ének, mégis feltalálható benne bármilyen alkalomra. E téren jó segítséget nyújt a könyv végén lévő Istentiszteleti énekrend, mely sok lelkészt és tanítót megkímél töprengéstől, keresgéléstől és sok gyülekezetét az egyházi esztendő de tempore jellegének meg nem felelő énekléstől. Az alkalmi énekek között reggeli, déli és esti énekeket, egyházi népdalokat és nemzeti ünnepre alkalmas énekeket találunk. Az oltári szolgálattal kapcsolatos énekek csoportjában ezek az alcímek vannak: Introitusok. Sanctus és benedictus. Magnificat. Figyelemmel van a keresztyén hittanra. A 104. ének Isten kijelentése a természetben; a 105. Isten kijelentése a Szentírásban. „A bűn, bűnhődés, szenvedés” cím alatt két éneket is hoz háborús időre (118., 119.). A 113. ének magyar dallamú. Ennek eredeti szövege — mint megjegyzi — elveszett. A Tranoscius szerint tótra fordította Czengler András rózsahegyi lelkész 1588 körül. Visszafordította Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész. Csak örülünk, hogy ezt is belevette a könyvbe. Ugyanebben a fejezetcsoportban találhatjuk a Dt.-ból ismert árvagyermek énekét (122.). Kyrie. Bűnbánatimádság alcím alatt kyrie- énekek vannak különböző ünnepi alkalmakra. Itt találjuk az ifjúság énekét („Ifjúságom teremtője”); találunk nyári éneket (150. sz. különösen a 3. vers). „Istenben való bizodalom, megnyugvás” egy eredeti dallammal kezdődik (156): „A kereszttel közelebb a menny...” Mint jellegzetességet említem meg, hogy a békéscsabai énekeskönyvnek régi kiadásai szörnyű magyartalansággal közölték ennek 3. versét: ,,... A szőlőből bor lesz csak akként, Ha a préstől lesz szétmálva”. Ezt a magyartalanságot jóvátette a szarvasi énekeskönyv; ott az idézett rész így hangzik: „A szőlőből csak a prés szorít. ízes italt a pohárba”. Itt: „A szőlőt is zúzzák, préselik, Borrá máskép sose válna”. A 188. éneknél („Örvendjetek keresztyének”) megemlíti, hogy az első evangélikus ének, mely nyomtatásban megjelent: röpcédulán, 1523-ban. A 211. ének: „Mely igen jó az Űristent dicsérni” 15 versszak terjedelemben szerepel; bizonyára úgy, amint Sztáray Mihály, a magyar reformátor azt szerezte. Milyen szép az eredeti befejezés: „Zsoltárnak kilencvenkettedik részében, Ezt megírta szent Dávid énekében; Az ő népét inti e dicséretben, Úr Istennél ne essenek kétségben!” Milyen patinája van ennek a Szkárosi Horváth Andrástól származó éneknek, hogy „Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked, Senki gyülölsége. Noha a világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus Őfelsége”. (Folytatjuk.) Pásztor Pál. Foglyok angyala (Folytatás.) A Welfek és Ghibellinek régesrég pihennek már a feledés csöndes sírboltjában. Az utolsó Hohenstauffen tizennyolcéves, aranyiürtös feje is régesrég kigördült már a hóhér bárdja alól az azúrkék Nápolyi öbölben. A százados küzdelem nem tüzel már harcra egyetlen férfiszívet, nem borít lángra egyetlen nemzetet sem. Porrá és hamuvá lettek, szétszórta őket az idők szele ... Ki emlékszik ma már reájuk? Az ősi rontás azonban még mindig él. S éppen úgy uralkodik a világon, mint valaha. Hatalmasan és legyőzhetetlenül. Odahúzza a maga véres barázdáit népek, nemzetek, társadalmi osztályok, családok és emberi szivek közé. Az idők hajnalán született ez az ősi rontás. Ott, ahol az ember először fordult szembe Teremtője akaratával. Világba lépésé után azonnal kettészakította az emberi szivekben a szeretet és béke szent közösségét s egymás ellen uszította őket. Ki lenne képes megtörni borzalmas hatalmát? Mint valamikor a „zöld lovag“, az emberiség legjobbjai álmodoztak erről. De még mindnek életébe került ez az álmodozás. S az álomból mégsem valósult meg csipetnyi sem ... KiNYVISMERTETÉS Muraközy Gyula : Titok. (Elbeszélések. Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása. 160 oldal.) Változatos, színes kötet. Mesék világából a szürke bérház kilakoltatott- jainak szürke nyomorúságai közé ugrik. Onnét zöld mezők nevető pipacsai közé, majd az Amerikába szakadt magyarok titkos szomorúságainak homályába. Egyszer fénybe, egyszer pincesötétbe, de mindenütt Diogenes kereső lámpájával. Keresi a „titkot”, a lelket. S minden elbeszélés végén úgy érezzük, hogy felvillan belőle előttünk valami. Muraközy lélekkereső művészete azért olyan szívhezszóló, mert nem kiált ki mögüle a lelkipásztor hivatásos munkája s mégis csöndes igehirdetés minden sora. Kovách Aladár: Téli zsoltár. (Drámai játék. A Bolyai Akadémia könyvsorozatának 10. kötete. 94 oldal. Ára: fűzve 2, kötve 3 P.) A Nemzeti Színházban bemutatott drámai játékról, mint színdarabról elmondta már a kritika a maga mondanivalóját. Kiemelték a darab tartalmi értékeit, de erős hiányokat észleltek a darab színpadravalóságánál. Ezért volt szerencsés tett könyvalakban is kihozni, mert Apácai Cseri János ízig-vérig magyar tragédiájának át kell hatnia a magyarság gondolatvilágát. És könyvalakban könnyen emészthető, kellemes olvasmány. A nagy mondatok, kemény igazságok nem a levegőben csattognak egy esetleges szavalóstílus csengő érce és pengő cimbaloma- képpen, hanem megszólal a tragikus magyarsors lélekorgonája s olyan „téli zsoltárt” muzsikál belénk, amely után könnyes szemmel tesszük le a kis könyvet. Akik nem tudtak eljutni a Nemzeti Színházba, semmit sem vesztettek, sőt talán nyertek, ha ezt a könyvecskét kezükbe veszik. Ecsedy Aladár: Szerellek léged Uram... (Prédikációk. Szerző kiadása. 320 oldal. Ára: 6 P.) Ecsedy Aladár igehirdetéseit a szemléletesség, praktikusság és egyszerűség jellemzi. Nem száll igen mélyre az igében. Inkább azokat a könnyen kínálkozó vonatkozásokat ragadja meg, amelyek valami gyakorlati indítást rejtenek magukban. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy kitűnően érti a mindennapi eseményeknek a lelki élet ábrázoló képeire átalakítását, megérthetjük, miért visz el gyülekezete oly tiszta és határozott élményeket minden igehirdetésről. Ugyanezért alkalmasak könyvei arra is, hogy épülni kívánó hívek odahaza olvasgassák. Ebben a kötetben 66 igehirdetést találunk, tehát egy egész esztendő minden ünnepén épülhetünk belőle. Halálozás. Nemes Pazár Dénes dr. várgedei körorvos, a rimaszombati állami közkórház volt alorvosa, az erdélyi országrészek visszaszerzésekor támadt hosszú betegségében 37 éves korában váratlanul elhunyt.
