Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-25 / 4. szám
HÍREK Az Országos Bethlen Gábor Szövetség Kassán, január 18—19-én protestáns napokat rendezett, melyek igen szép sikerrel folytak le. Budapesti kiváló művészek által előadott műsorban a főpont dr. Tasnády Nagy Andrásnak, az Országos Bethlen Gábor Szövetség elnökének ünnepi beszéde volt, aki a protestantizmusnak a magyar nemzet érdekében való nélkülözhetetlen jelentőségéről szólt. Másnap a protestáns templomokban vendégszónokok szolgáltak, az evangélikus templomban Zász- kaliczky Pál fóti esperes. Reményik Sándor kiváló költőnk, az erdélyi magyarság lelkének Istentől áldott megszólaltatója, a folyó évi Baumgarten-díjak egyikét kapta. Erről lapunk más helyén szólunk. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk azt a furcsa elbánást, ami ezzel egyidejűleg történt a szegedi egyetemen. Azt olvassuk ugyanis, hogy a magyar költőkről szóló irodalmi előadásokra az egyetem rektorának beleegyezésével az előadó Sik Sándor meghívja sorba azokat az írókat, akikről előadásait tartja. Érthetetlennek tartjuk, hogy az ismertetendő és meghívandó írók névsorában Reményik Sándor neve nem fordult elő. Az egyetemes egyház 1940. évi közgyűléséről szóló jegyzőkönyve most került ki a nyomdából és azt a napokban szétküldik. Kitüntetés. Dr. Demel Aladárt, a buda-vári egyházközség felügyelőjét, az Országos Luther Szövetség választmányi tagját a Kormányzó Ür magas kitüntetésben részesítette. Kun Attilát, a buda-vári egyházközség másodfelügyelőjét a polgármester a Gázmüvek helyettes vezérigazgatójává nevezte ki. Évi jelentés. A pécsi evangélikus egyházban az 1940. évben keresztelte- tett 31 fiú és 24 leány, összesen 55, konfirmáltatott 28 fiú, 21 leány, összesen 49. Házasságot kötött 34 pár, közülük 5 pár tiszta evangélikus, 29 vegyes vallású. ReverZális javunkra 10. kárunkra 12. Temetés 37. Úrvacsorával élt 1455. Bpest-Deáktéri Lelkészi Körben: Keresztségben részesült 287 fiú, 285 leány, összesen 562. Konfirmáltunk 34 fiút és 76 leányt, összesen 110-et. Eskettünk 141 párt, ebből tiszta evangélikus volt 30, vegyes vallású 110, tiszta róm. kát. 1. A vegyesházasságok közül 46 esetben köttetett reverzális a javunkra. Temetésben részesült 121 férfi és 106 nő, összesen 227 testvérünk. Betértek egyházunkba: 171. Mégpedig rk. 25, gk. 1, g. kel. 1, ref. 3, izr. 139, felekezetenkívüli 2. (Visszatérő vol: 2 izr. férfi, 3 izr. nő és 1 rk. férfi, tehát: 6.) Kitértek egyházunkból: 38, mégpedig rk-nak 31, izraelitának 4, reformátusnak 1, unitáriusnak 1, fele- kezetenkívülinek 1. Úrvacsorát vett az elmúlt esztendő folyamán: 7537 lélek. — Adományok összege 4059 P. Templomi offertorium összege 5237 P 54 f. Zenés áhítat. Az óbudai evangélikus templomban a január havi zenés áhítat 26-án, vasárnap délután 6 órakor lesz. Igét hirdet Haypál Béla református lelkész, orgonái Ákom Lajos orgonaművész, hegedül Liedemann Dénes hegedű- művész. 8 2. Új rügy az ősi fán. Az ősi Wrede família törzsén új rügy fakadt egy napon. Szőke kislány mosolygott a bölcsőben. Igazi Wrede-arc. Határozott vonások, büszke és kemény akarat. De a nagy, világoskék szemekben ott sugárzik a „zöld lovag“ szívének minden melegsége. Legkisebb gyermek volt, a kilencedik. Édesapja báró Wrede Gusztáv Adolf, a finn-földi Vasa tartomány kormányzója. Nyílt szívű, becsületes, nagyműveltségű férfi. Édesanyja, Elaanóra Glansenstjerna nem sokáig gyönyörködhetik kilencedik ékszerében. Még bölcsőben feküdt a kisgyermek, mikor a halál elszólította anyai gondjai közül. Halála előtt legnagyobb, 17 éves lánya kezébe tette a kis csecsemőt. A nagy lány tudta, mit jelent ez az örökség. Olyan önfeláldozó szeretettel, annyi anyai melegséggel nevelte kis testvérét, hogy a kicsikének sohasem kellett megkóstolnia az anyátlanság keserűségét. Napsugaras vidám gyermekség ölelte át. Annyi minden jó és szép volt körülötte, amit szeretni kellett. Olyan mosolygó boldogsággal bomlott ki szívéből a hála és szeretet, mint a mező füvéből a sok tarka és bohó virág. Óh, hogy tudta szeretni az édesapját, ezt a nagy, komoly és mégis olyan melegszívű embert. Óh, hogy szerette testvéreit, hogy szerette az öreg komornyikot, az Argon nénit, a vén Hansjörg bácsit. . . Hát még azt a sok-sok kedves állatot a gazdasági udvarban! Sokszor úgy érezte, hogy meg kell állni s egy nagyot szusszantani, kitárni karját a mosolygó ég felé, mert nem fér meg abban a pici gyermekszívben ez a tömérdek szenvedélyes szeretet. Különösen az állatokat szerette. Óh, milyen édes kutyái, macskái voltak! Hogy tudta tanítgatni ezt a két örök ellenséget, hogy kell egy tálból enni, egy kosárban aludni. De a kis bocik is olyan helyesek voltak. Hát még a lovacskák! Azt beszélik a Vása tartománybeliek, nem akadt ló az egész környéken, akinek ne tudta volna a nevét. Hogy szeretett szorgoskodni állatkái körül! Etetni, itatni, fürdetni, elaltatni, babusgatni őket. Ennél szebb játékot nem is tudott elképzelni. Az élettelen tárgyak már nem tudták annyira lekötni. Merev, der- medtmosolyú babái hétszámra álldogálhattak játékszobájában, feléjük se nézett. Kapott egyszer születésnapjára egy szép nagy babát. Majdnem akkora volt, mint ő maga. Fogta, levitte a tópartra, kantárt tett a nyakába spárgából és kis ostorkájával hajtani kezdte a víz felé, ahogy a lovász fiúk szokták a lovakat fürdetéskor. De bizony a baba sehogy se akart megindulni, hiába minden fáradozás, nógatás. Ügy látszik fél a víztől. „Gyáva!“ — kiáltott rá haragosan és fogta, beállította azt is a többi közé a játékszobába. S többet nem is állt vele szóba. Az aztán már szíve szerint való ajándék volt, amit legközelebb kapott éldesapjától: egy eleven kiscsikót. Tapsolva ugrándozta körül s hordta neki a cukrot meg minden jót. De valami szép név is kellett neki. Mi is legyen? Egy pillanatra behunyta a szemecskéjét, aztán kerekre tárta a két ragyogó csillagot és elkiáltotta magát boldogan: Csillag! Ez volt akkor a legszebb fogalom a körülötte forgó világban. A Csillag aztán, mint egy kiskutya, mindenüvé utána ballagott. Még aludni is együtt ment volna kisgazdájával, de a zord emberszívek ezt mái' nem engedélyezték. Mindig várni kellett másnap reggelig, amíg a Csillag újra találkozhatott a két kis nevető kékcsillaggal. Mikor a Csillag egy éves lett, ő is kapott születésnapi uzsonnát. Mindenki szokott kapni a házban, mért lett volna éppen a Csillag mostohagyerek? Megterítette az asztalt szép fehér abrosszal, feldíszítette virággal, de a születésnapi torta helyett sózott fekete kenyeret rakott rá. ízlett is a Csillagnak szörnyen. A nagy kastélyt gyönyörű park vette körül. Micsoda nagyszerűen lehetett ott futkározni! De még nagyszerűbb volt, amikor nyáron az egész család Rabbelungba, a családi birtokra utazott. Az volt aztán élet! Künn a szabadban, Isten kék ege alatt s földanya zöld palástján. Ezt szerette Matildka legjobban. De jót is tett törékeny termetének, gyenge egészségének. Igaz, hogy azért itt is a lóistálló játszotta napi programmjában a legnagyobb szerepet. De a jó kis lovacskák viszont kivitték a zöld erdőbe, pipacsos mezőre, hajladozó kalászok közé. A kis béresgyerekekkel rögtön ósszebarátkozott. Együtt játszottak, ugrándoztak s úgy megszerette őket, hogy ez a szeretet egy életen keresztül kimeríthetetlen kútja lett a népéért élésnek (Folytatjuk.)
