Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-02 / 31. szám
i EVANGEllklMLET hogy mindig csak a maga céljaira fordítsa ... Csukja be ajtaját és csukja be a szívét is, amikor kellemetlen kérege- tők jelentkeznek. „Szerezzen más is!" — lázítja a pénz a gazdáját és közben megfeledkezik arról, hogy éppen a kíméletlen gazdák akadályoznak meg másokat abban, hogy azok is megszerezzék . . . Látjuk, hogy amíg a pénz sok ajtót varázslatosan meg tud nyitni, ugyanakkor sok szívet annyira bezár, hogy azok végképpen berozsdásodnak . .. Magunkat csapnánk azonban be, ha azt vélnénk: a pénz annyira káros, hogy legjobb, ha egyáltalán kezünkbe sem vesszük . . . Meg kell azonban látnunk, hogy minden pénzdarabon — láthatatlan kéz — titkos parancsot írt föl, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ezt a szegényeknek, ezt az árváknak, ezt a családunknak, ezt a hazánknak, azt az egyházunknak továbbítsuk! A pénz tehát nyerje el a küldetés méltóságát és lássuk meg benne azt az eszközt, amellyel kevesebbé tehetjük a földön a könnyet, a bánatot és a szomorú Ínséget! Erre az álláspontra azonban csak akkor helyezkedünk, ha megfigyeljük: miképpen vélekedett Krisztus Urunk a pénzről. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy üdvözítőnk nem ismerte félre a pénznek az értékét. Lukács evangéliuma azt bizonyítja, hogy nemcsak megérti, hanem helyesli is annak az asszonynak az örömét, aki az elveszett drachmáját megtalálta (15:9). Tőle tudjuk meg azt is, hogy nem érdemes a kapernaumi piacon kicsinyben vásárolni, mert amíg két verebecske egy fillérbe kerül (Máté 10:29), ötöt meg lehet venni két filléren... (Lukács 12: 6). Igaz ugyan, hogy ezzel szemben valaki azt veti: lám Krisztus felborította a pénzváltók asztalait és kiűzte az árúsokat a templomból. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy ezzel tulajdonképpen a többi megbotránkozott zarándoknak a kívánságát teljesítette, akik szintén megvetették ezt a szemérmetlen üzérkedést az Isten házában... Megerősíti eme felfogásunkat az is, hogy sehol nem hallunk arról, hogy Krisztus a gyümölcs- árúsok, vagy halárúsok kosarát borította volna fel a jeruzsálemi, vagy kapernaumi piacon .. . Ezekből is, de meg különösen az ismert példázatokból jól látjuk, hogy Krisztus a pénzt, a vagyont, önmagában nem tartotta károsnak, de igenis óv attól bennünket, hogy szánandó rabszolgáivá legyünk a Mammonnak. Aki tehát megnyitja a szívét Krisztus előtt, az megnyitja erszényét is a szerencsétlenek előtt! Halász Béla. A veszprémi egyházmegye július hó 16-án, Pápán tartotta évi rendes közgyűlését. Bevezető gyámintézeti istentiszteleten Kócs Lajos lajoskomáromi lelkész hirdette az Igét. Az egyházmegyei közgyűlést Mihály Sándor felügyelő nyitotta meg, aki egyházi életünk időszerű kérdéseivel foglalkozott. Az esperesi tisztségre vonatkozó tisztújítás szavazatai alapján esperessé újból Takács Elek eddigi esperest választották. Világi főjegyzővé Szupper Istvánt választotta. Az esperes részletes jelentése után, tanügyi, pénzügyi jelentések és határozatok következtek. A missziói jelentés kapcsán örömmel állapította meg a közgyűlés, hogy rövid időn belül a negyedik missziói gyülekezetei a csöglei gyülekezetét szervezték meg. 4 feltörésekor s amikről számot adott, az a valóságnak csak halvány fénye volt. A szó kevésnek bizonyult s azért képekkel, szimbólumokkal akar többet nyilvánvalóvá tenni azokból az élményekből, melyek neki osztályrészül jutottak. De azokból is azt láthatjuk, hogy azok a pecsétek, melyekkel az emberiség története van lezárva, legnagyobbrészt feketék. Az első pecsét feltörésekor hófehér ló jön elő, lovasának a kezében íjj van és koszorú. Ez győzelmet jelent. Az emberiség történetében, népek, nemzetek életében vannak dicsőséges korok, mikor diadalok után a jólét, a gazdagság tetőfokára jutnak. Róma hatalmáról és dicsőségéről beszélt akkor a világ s azt hitték, hogy jövője évezredekre, örökre biztosítva van. Azóta hány birodalom gondolta, hogy szilárd alapokon áll. De eljött a „megméretés'’ ideje, fekete pecsétje töretett fel s kénytelen volt megtapasztalni, hogy végzetét nem kerülheti el. Mert: „Felforgat a nagy századok érckeze Mindent: ledőlt már a nemes Ilion, a büszke Carthágó hatalma, Róma s erős Babylon leomlott.” Fekete pecsét a második. Amikor ezt a Bárány feltörte, az apostol tűzpiros paripát lát. Aki megülte, óriási kardot tartott a kezében s parancsul azt kapta, hogy vegye el a békét a földről. Ez a háború, megkezdődik az öldöklés, a pusztulás. Vért, háborút, könnyet, keserűséget zúdit a második pecsét feltörése a világra. Méltán mondjuk róla, hogy fekete pecsét. A harmadik pecsét feltörésekor fekete paripa jött elő. Aki megülte, mérleget tartott a kezében s így szólott: Egy mérő búzának egy dinár az ára, 3 mérő árpa kerül egy dinárba, de olajba, borba semmi kárt ne okozz! A bibliamagyarázók közül sokan azt állítják, hogy e pecsét feltörésével kapcsolatos dolgok azt szemléltetik, hogy az Isten a teremtésben milyen gazdagon megáldotta a világot. A fekete ló a rangot, az előkelőséget jelenti. Aki rajta ül, gabonát osztogat s vigyáz a borra és az olajra, hogy az bőségben legyen. De talán azoknak van igazuk, akik azt tartják, hogy a látomás éhínséget jelent. Egy mérő alig tesz ki egy litert s a dinár körülbelül egy pengőnek felel meg. Ez igen nagy ár ilyen kis mennyiségű eledelért. Az éhínség pedig a szegényekre nehezedett, a bor, az olaj érintetlen maradt, azt nem osztották ki, akinek pénze volt, — s a gazdagoknak mikor nem volt, minden mennyiségben megvehették. A negyedik pecsét azonban elvitathatatlanul fekete. Fakó pej paripa jelenik meg s aki azt megülte, annak a neve Halál volt. A ló hátán vágtató halál pedig óráról-órára közelebb jut. Kísérő csapata a pokol. Olyan hatalmat kapott a föld negyedére, hogy ott karddal gyilkoljon és szítsa a háború tüzét mindenfelé. Aminek a szomorú következménye az éhínség és a döghalál. Országok, tartományok elnéptelenednek. S végül jönnek a fenevadak s azok irtják a meg- maradottakat. Mennyi sötétség és homály. A titokzatos könyvről lehullanak a pecsétek s amit belőle megtudhatunk, az inkább üröm, mint öröm, alig valami fény és siker, hanem homály és vérözön. Az ötödik pecsét feltörésekor János apostol az oltár előtt megpillantja azoknak a lelkét, akiket legyilkoltak, mert az Isten igéjét hirdették és bizonyságot adtak a halálig való hűségről. Ezek a lelkek pedig fennhangon így kiáltottak az Istenhez: Urunk, aki szent vagy, meddig nem tartasz ítéletet és nem torlod meg vérünket a föld lakóin. Az ítélet ideje azonban még nincs itt. Addig pedig mindegyikük fehér köntöst s azt a biztatást kapta, hogy legyenek türelemmel. Az ítélet azonban elkövetkezik a hatodik pecsét feltörésével. Ez a legfeketébb pecsét. Feltörése után az egész mindenség megrendül. Itt a dies irae, dies illa. Mikor az ég s a föld meg fognak rendülni s eljön a világot lángokban ítélni. A nap fekete lett, mint a szőrből való zsák öv. A hold olyan, mintha csupa vérből volna. Az ég csillagai úgy hulltak a földre, amint a fügefa hullatja gyümölcsét, ha erős szél rázza. Az égbolt széthullt begöngyölt tekercsként. Minden hegy és sziget elmozdult helyéről. A földi királyok, főurak, vezérek, gazdagok, kevé- lyek, rabszolgák, szabadok, mind elrejtőzködtek barlangok mélyébe, hegyek tetejére. S szólnak a hegyeknek s szólnak a szikláknak: Szakadjatok reánk s rejtsetek el minket a trónraülőnek ábrázata elől s a Bárány dühétől. Mert ím elérkezett haragja nagy napja. S ki tudna megállni?
