Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-02 / 31. szám
BftNcaikum távolodnak tőlünk és világrendszerünkben a kinetikai energiának hőenergiává való átalakulása: az entrópia-törvény folytán szétesési lendencia érvényesül, mely minden irányban egyöntetű, egyenletes kitágulásban nyilvánul meg. Bármily megmérhetetlen tömegű energia mozgatja is világrend- szerünket, épen az entrópia-törvény és a szétesési folyamat bizonysága szerint a világrendszerünknek vége lesz egykor. És mivel vége lesz egykor, épen azért kezdete is volt. És mivel szellemi tervszerűség érvényesül minden folyamatában, egész működésében, rendjében, azért maguk a fizika-tudósok is szent meggyőződéssel vallják, hogy a mi világrendszerünk a nagy égi Teremtő alkotása. Ez a modern fizika nem érinti a mi evangéliumi hitünket, sőt szemünk elé tárja a mi Atyánk végtelen hatalmát, nagyságát, bölcse- ségét, kinek „felséges a neve” az Égen és a Földön. A mi evangéliumi hitünk azt vallja, hogy „kezdetben teremté Isten az eget és a földet” és hogy Ö ruházza a mezők liliomát, Ő visel gondot az égi madárra és Ö tartja számon fejünk hajszálait is. A modern fizikai világkép csak kitágítja, elmélyíti evangéliumi hitünket azzal, hogy rámutat a mi égi Atyánk csodálatos alkotására, benne az Ö végtelen hatalmára, dicsőségére és így Istenfogalmunkat tisztábbá, mélyebbé, gazdagabbá teszi. Ha egy evangéliumi hitü, Krisztusban élő keresztyén odaül egy világhírű csillagvizsgáló intézet óriási távcsöve elé és belenéz a mérhetetlennek látszó világcsodába, Isten alkotásába, avagy a fizikai laboratóriumban kezébe veszi az ulíraelektron-mikroszkóppal készített fényképeket a mikrokozmosz titkairól, akkor nemhogy gyengülne a hite, hanem templomi áhitat száll a lelkére, mert Isten közvetlen közelében érzi magát ezeknek a csodáknak a szemlélete közben, amelyeken Isten dicsősége sugárzik keresztül. Sőt a hálája is még nagyobb lesz a maga végtelen dicsőségében megsejtett Istennel szemben és lelkében a megváltottság, az Isten- fiúság bizonyosságával boldogan remegi: ,„Micsoda az ember, hogy gondod van reá és az embernek fia, hogy gondját viseled?!” A modern fizika szemével a nagy természet, a csillagvilág csodája még inkább Isten kijelentése lesz számunkra, a lélek kiránduló helye, ahol Isten szépségét, nagyságát, dicsőségét szemlélheti az, akinek van szeme a látásra és lát is. Dr. Pass László. (Folytatjuk.) Fekete pecsétek írhat az örvendetes üzenetet, kinek fekete pecsétet kell tenni a levelére? Jó, hogy ha a szomorú sorok közt még felcsillan a remény, a vígasztalás fénysugára. Fekete pecsétes levélnek már a borítéka se valami jó jel. Nem csoda, ha megdöbbenünk, mikor olvassuk tartalmát. Akinek pedig az életére ütötték a fekete pecsétet, az biztosan kegyetlennek, mostohának látja a sorsát. Az ég beborul felette, csillag- talan lesz az éjszakája s bujdosásának. útja kietlen pusztaságon vezet át. Mikor életének a könyvében egy-egy pecsétet törnek fel, sötét, fekete sorokat kell mindig olvasnia. Nem tudja, hogy mi az öröm, amit akkor érez az ember, mikor a levél pecsétjének feltörésekor így sóhajthat fel: Piros a pecsétje, finom a hajtása, óh áldott, óh áldott a keze írása. Mintha a népek, nemzetek s a világ élete történetének a könyve is fekete pecsétekkel volna lezárva! Mikor egy-egy pecsétet feltörnek, kezdődik a baj, a szerencsétlenség. Rettegve gondolunk a jövőre, hogy az a pecsét, amely feltörésre kerül, nem jelent-e még nagyobb nyomorúságot és megpróbáltatást? A történelem pedig mintha igazolná, hogy az emberiség életében a baj, a háború, a katasztrófák szinte végemér- hetetlen. Azok elhárítása, az általános jólét, a világbéke megvalósítása olyan legyőzhetetlen akadályokba ütközik, mely felette van az emberi erőnek és akaratnak. Az Isten örök elhatározása, mely a hétpecsétes könyvben van lezárva, valóban fekete pecsétekkel van ellátva. A Báránynak, az Űr Jézus Krisztusnak adatott meg a hatalom a pecsétek feltörésére. Amit János apostol látott és hallott a pecsétek szombatra virradó éjjel hangos robbanások ébresztettek fel. A kivonuló szerb csapatok a falu elhagyása előtt valamennyi hidat felrobbantják. Véletlenül nem vesznek észre egy kisebb átjárót a csatornán és nem rombolják össze. Ezen keresztül fenn tudjuk tartani az összeköttetést a faluval. A falukat teljesen kiürítik a szerb csapatok. Távol ágyúdörgés hallatszik. Sok ház kifüggeszti a horogkeresztes zászlót. Csak most értesülünk arról, hogy a magyar csapatok bevonultak Bácskába és gyorsan közelednek. A rádió- készülékeket ismét visszahozhatjuk. Április 14. Husvét vasárnap. Minden órában várjuk a magyar csapatok bevonulását. Jönnek is. Motoros egységek, kerékpárosok és lovasok vonulnak be Verbászra. Legnagyobb részük tovább megy. Április 15. Húsvéthétfő. Éjjel a faluban lövöldözés volt. Ügy hangzott, mintha a diakonisszaház közelében lenne. Mindnyájunkat felébresztett és megrémítette gyermekeinket. Ez volt a háború utolsó látható és közvetlen jele Verbá- szon. A harcok egyre jobban távolodnak tőlünk, csakhamar meg is szűntek az egész egykori Jugoszlávia területén. Az, Akihez oltalomért imádkoztunk, meghallgatta kérésünket, és megmentett életveszélytől és nyomorúságtól. A magyar csapatok bevonulásával ismét helyreállt a rend Verbászon. II legügyesebb ajlinyiló... Az ijesztő cím igen félelmetes hatalmat leplez le. A pénzről akarunk szólni, amely a szólásmód szerint minden ajtót kinyit. Lehet ugyan, hogy akadnak olyanok, akik azt mondják, a pénz semmi egyéb, mind gazdasági csereeszköz, ennélfogva kevés, vagy semmi köze sincs a lélekhez. A szörnyű szerencsétlenségek, amelyeket a pénz okoz, valóban arra mutatnak, hogy igen sokan megfeledkeznek a lélekről, amikor a pénz beszél hozzájuk ... Mert a pénz tényleg beszél. Vannak, akiknek azt mondja: ne legyen egyéb gondotok a földön, minthogy belőlem minél többet megszerezzetek. Koplaljatok, éhezzetek, járjatok rongyokban, de titkos éjszakákon engem számolgassatok, nekem hódoljatok. így gondolkozhatott az a kol- dús is, aki nemrégiben halt meg az egyik városi szegényházban és amikor szétnyitották szegényes szalmazsákját 20.000 pengőt találtak benne . . Mennyi ember van, akinek még a koldúsnál is szánalmasabb, üresebb az élete, annyira hatalmába keríti a kapzsiság és a pénz- sóvárság... Másoknak másképpen beszél a pénz. „Csak egyszei élünk" — súgja a fülükbe — tehát ne őrizzetek, ne gyűjtse- tek engem, hanem szórjatok szét a szélrózsa minden irányába és vásároljatok rajtam rózsaszínű álmokat és csitító örömöket ... Fontos csak az, hogy az élet lakomájáról el ne késsetek, akármeny- nyibe kerül is . . ." Persze, akit egyszer ezzel az okoskodással a pénz meg tud győzni, az előbb a sajátját szórja szét, aztán nem érez lelkiismereti gyötrelmet akkor sem, ha másokét tékozolja el .. . A legveszedelmesebb azonban a pénz akkor, amidőn arra biztatja gazdáját,
