Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-04-26 / 17. szám

• MtNCniKUlRFT

Meglepő tanulnivaló

Mikor a nagyhét napjain a délutáni órákban, de inkább többször a déli időben megszólaltak a légiriasztások Budapesten, egyszerre elcsendesedett a nagy lárma. Olyan pontosan és helyesen engedelmeskedett mindenki az előírásoknak, hogy szinte azt lehetne mondani, legfeljebb egy percnyi idő telt el és megállt minden forgalom. A járművek mind azon a helyen maradtak, ahol a jelzés érte őket, az utcán menő emberek kapuk alá húzódtak, minden zaj elült s egyszerre még az éjszakai csendnél is nagyobb csend terült el a városon. Mindnyájan éreztük és tudtuk, hogy ez nem élettelenségnek a jele, hanem ellenkezőleg: az élethez való ragaszkodás még sokkal erősebb most, mint máskor, csak éppen az emberek szinte visz- szafojtják a lélegzetüket is és mindenki vigyáz arra, hogy a másik se zavarja a csendet és a figyelmet. Az egészen csendes főváros igen érdekes meglepetés volt eleinte mindenkinek.

De történt még érdekesebb meglepetés is. Akik a pincékben voltak, azok bizonnyal nem hallották. De akik a kapukban, vagy az udvarokon őrséget teljesítettek, meglepetve vették észre, hogy Budapesten szóhoz jutott valami olyan hang, amely máskor egészen elvesz a nagyvárosban. Az elcsendesedett emberek sokszor olyan kellemetlen életlármáját felváltotta a madárének. Egyszerre mindenfelől lehetett hallani, hogy a fakadó fákon, a kertekben feketerigók fütyölnek. Hallatszott a pintyőkék és cinegék vidám hangja, a stiglicek éneke. És Budapest proletár madarai, a tömérdek veréb, utcán, fán, háztetőn egyszerre úrrá lett és gond nélkül megtöltötte csiripelésé- vel a csendet. Milyen szokatlan volt ez a madárdalos Budapest és milyen vigasztaló volt. Az emberek szorongtak, a madarak énekeltek. Azt hiszem, hogy akik észrevették az elcsendesedett város madarainak tisztán hallható hangját, arra gondoltak, amit Jézus a hegyibeszédben mondott: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy sem nem vetnek, sem nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, a ti mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal drágábbak azoknál?“

„Egyébiránt kérdezd meg az égnek madarait, azok megmondják néked.” Jób 12:7.

„Hol van az Isten, az én teremtöm, aki hálaénekre indít éjszaka, aki többre tanít minket a mezei vadaknál és bölesebbekké tesz az ég madarainál?” Jób 35:10—11.

„Mint repeső madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kímélvén megmenti.” Ésaiás 31:5

Ebben a nehéz hétben a hívő ember számára nagyon sok komoly bizonyságtétel volt arról, hogy az élet hit nélkül értelmetlen, biztonság nélküli és veszedelmek idején szinte elviselhetetlen. Szeretteink közül sokan fegyvert fogtak és indultak a határok felé, itthon a gondok között maradt emberek féltették szépséges fővárosunkat és aggódtak minden magyar városért, faluért és emberért. Külön is aggódtunk azért, hogy nagyünnepeinken minden baj nélkül menjenek végbe az istentiszteleteink és úrvacsorázásaink és ne zavarja meg senki az Isten Igéjének vigasztalását és áldásait kereső szívek áhítatát. Visszatért egy régen várva-várt országrész, hazajöttek a legtöbb helyre a hadbavonultak, sértetlen maradt a főváros, nem zavarta meg semmi az ünnepi istentiszteleteket, sőt örömteljes, zászlókkal díszített húsvéti ünnepünk volt. Bizony nagyon sok megköszönnivalónk van.

De tanulnivalónk is van. És ezt most Budapest madaraitól tanultuk meg. Köszönjük nekik, hogy a félelmetesnek tetsző csendet megtöltötték énekükkel. Mert az énekük félreérthetetlenül a hegyibeszédet zenésítette meg: ,,Nem vagytok-e ti sokkal drágábbak azoknál? . .

1